Friss kutatások szerint már 1,4 millió éve is kialakulhatott a csak ránk jellemző, vékony, de zömök, és puha kezünk. Mi is onnan indultunk, ahol most a csimpánzok tartanak: hosszabb ujjakkal, hosszabb tenyérrel és sokkal keményebb, puha ujjbegyek nélküli mancsokkal, amelyek a mászásra, az ágakhoz kapaszkodásra és kezdetleges fogásra alakultak ki. Ez a csimpánzféle kéz tökéletesen alkalmas a fák között zajló életmódra, de nem elég ahhoz, hogy kifinomultabb feladatokat láthassunk el vele.
A kutatók szerint azért alakult ki a tenyerünk ilyenre, mert erős, mégis ügyes kézre volt szükségünk az eszközkészítéshez. Az erős hüvelykujjnak szerepe lehet abban is, hogy
hatékonyan tudjunk dobni különböző eszközöket,
erre pedig a kéz kétféle fogódzása a magyarázat: ugyanúgy tudunk precízen és erősen is szorítani valamit. Az első szorítást úgy lehet illusztrálni, hogy egy baseball-labdát fogunk a tenyerünkbe, a másodikat pedig úgy, hogy egy fejsze nyelét – máris látszik, hogy mi a különbség a kétfajta erőkifejtés és kézhasználat között. A különös geometria abban is szerepet játszhat, hogy az emberi kéz ekkor vált először igazán hatékony fegyverré verekedés közben.
Ami az ujjak méretét illeti, a kutatók megegyeznek abban, hogy tökéletes geometriája van ahhoz, hogy ökölbe szorítva ne maradjon hézag az ujjak és a tenyér között. Ugyanez a helyzet a hüvelykujj esetében is, ami pont akkora, hogy kényelmesen befordulhasson a tenyérbe.