Mindennek egy, az 1960-as években kiadott, az amerikai hadsereg által használt tájékoztató az oka. Ebben ugyanis egyértelműen kijelentik, hogy az extrém hidegben elvégzett kutatások alapján megállapítható: a katonák testhőjük 40-45 százalékát a fejükön keresztül veszítik el.
Igen ám, a tájékoztató azonban egy dolgot nem említ: azt, hogy a katonák egyébként speciális, extrém hidegre specializálódott felszerelést viseltek, a fejükön azonban semmilyen védőruha nem volt – nem csoda hát, hogy a testhőjüket a fejbőrükön keresztül veszítették el legnagyobb arányban.
A valóság az, hogy a különböző testrészekről a felületüknek megfelelő hőt veszítünk, így ha a katonai kísérletet mondjuk fürdőruhában végezték volna el, nagyjából egyforma hőveszteséget mértek volna az összes fedetlenül maradt bőrfelületen.
A mindennapi életre való tekintettel kijelenthetjük, hogy
hidegben sapka nélkül valóban több hőt veszítünk,
mintha sapkát is hordanánk, ez azonban csak annak köszönhető, hogy ez az egyetlen olyan testrészünk, ami nagyobb felületen fedetlen marad. Valószínűleg az a tulajdonság is hozzájárult a mítosz elterjedéséhez, hogy az arc és a fej bőre ötször olyan érzékeny a hőmérsékletváltozásra, mint az összes többi testrészünk. Ha lefedjük ezeket a testrészeket, sokkal kevésbé fázunk – ez azonban nem a hőveszteségnek, hanem az arc és a fej érzékenységének köszönhető.