A mágikus életkor valahol az ötödik és hetedik életév között van: ha ez előtt vakul meg a gyermek, akkor valószínűleg soha nem fog képekben álmodni. Ilyenkor a vakok általában nem vizuális ingerekről, hanem
különböző érzetekről számolnak be,
hasonlóan a látók álmaihoz - az ő esetükben is gyakori ugyanis, hogy egy bizonyos érzettel ébrednek fel, például félelemmel, de nem tudják visszaidézni, pontosan mi történt az álomban, hogy így érzik magukat. A születésüktől fogva vak vagy nagyon korán megvakult emberek ehhez hasonlóan álmodnak.
Gyakori a hangalapú álmodás, és azt is megfigyelték, hogy a vakok többi érzéke az álmok során felerősödik: míg a látók kevésbé emlékeznek ízekre vagy tapintásra az álmukból, a vakok hajlamosak ezeket az érzékszerveiket is bevonni alvás közben.
Azok, akik később veszítették el a látásukat, vakságuk első időszakában még nagyon hasonlóan álmodnak, mint a látó emberek. Az, hogy a képek mikor kezdenek eltünedezni, és mikor veszi át a többi érzék az irányítást, emberenként változó.
Olyan is akad, akinek valamiféle vizuális képzete mindig megmarad alvás közben.
Rájuk is jellemző azonban, hogy a többi érzékszervük sokkal élesebb, és bevonódik az álmodás folyamatába.
Azok, akik valamilyen látási rendellenességgel élnek (mondjuk csak színeket látnak), így fognak álmodni is, hiszen az agyuk soha nem fogott fel másfajta képet. Rájuk is jellemző a többi érzék élesedése.