Nem tudni, honnan jött az aranyhal rosszhíre, de ezek az apró házi kedvencek valójában kiváló memóriával rendelkeznek a többi halfajhoz képest. Tanítani is nagyon könnyen lehet őket: különböző zenéket, fényeket és más, érzékszervekkel megkülönböztethető jeleket is képesek felismerni.
Gazdáikat megismerik, és általában kiválasztanak maguknak egy kedvencet – legtöbbször azt, aki etetni szokta őket. Közelében sokkal aktívabbak, és akár azt is megengedik, hogy megsimogassa őket, míg idegenek közeledésére elbújnak az akváriumban. A vak példányok ugyanígy megkülönböztetik az embereket, csak ők hang és nem vizuális ingerek alapján.
A halak időérzéke is nagyon jó,
képesek megjegyezni, hogy mikor kapnak enni, és egy idő után el is várják a pontos etetést.
Egy kutatás során megfigyelték, hogy ha hozzászoktatják a halakat ahhoz, hogy egy bizonyos hang szól etetés közben, évekkel később is emlékeznek rá, és még akkor is visszatérnek, ha meghallják a hangot, ha szabadon eresztették őket. Sőt, azt is meg tudják különböztetni betanítás után, hogy egy dalt visszafelé játszanak-e le vagy sem, és felismerik a különbségeket a klasszikus zene és a blues között.
Szóval, az aranyhalak még többi haltársukhoz képest is okosak, és egyáltalán nem rövid a memóriájuk – friss kutatások szerint mi nehezebben figyelünk oda bármire is az okostelefonok elterjedése óta, mint ezek a halak! A Microsoft felmérése kimutatta, hogy 2000-ben még 12 másodpercig voltunk képesek egyvalamire koncentrálni, ma pedig ez már csak 8 másodperc. Az aranyhalak átlagosan kilenc másodpercig figyelnek oda valamire, ami érdekli őket. Jó hír azonban, hogy egyszerre több feladatot tudunk elvégezni, mint a mobiltelefonok rohamos elterjedése előtt tudtunk, tehát jobbak vagyunk a multitaskingban, mint valaha.