A Captagon nevű serkentőszer hatóanyagát – amely kémiai unokatestvére egy ma is használt, főként fiataloknak felírt pszichiátriai szernek, az Adderallnak – eredetileg a német Degussa AG gyógyszergyár vezette be 1961-ben az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) nevű pszichiátriai „rendellenesség” kezelésére – amelyről egyébként a mai napig nem bizonyították, hogy valódi orvosi betegség lenne.
A szer ezután terjedt el szerte a világon, és bár mellékhatásai miatt végül betiltották, az illegális piacon utat talált magának a háborús övezetbe is - derül ki az Állampolgári Bizottság az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Közép-Kelet-Európa Alapítvány sajtóközleményéből.
A katonák ilyetén „harcra drogozása” nem példa és előzmény nélküli: a második világháborúban a német hadsereget a Pervitin márkanevű metamfetamin-tabletták millióival látták el. A szer növelte a kockázatvállalási hajlandóságot, miközben
csökkentette a fájdalomérzetet, az éhség- és szomjúságérzetet és az alvásigényt.
1939-ben a drogot egy katonaorvos 90 egyetemi hallgatón tesztelte, hogy végül megállapítsa: a Pervitin segíthet a náci fegyveres erőknek, hogy megnyerjék a háborút.
A sok millió dolláros Captagon-üzlet ma a közel-keleti feketepiac szerves részét képezi. A kémiailag hozzá hasonló, szintén amfetamin-alapú pszichiátriai serkentőszer, az Adderall mellékhatásai között szerepel a hallucináció, mánia, agresszió, ellenségesség és pszichotikus epizódok; a Captagon – más amfetaminokhoz hasonlóan – eufóriát, függőséget, lecsökkent gátlásokat, nagyobb mennyiségben pszichózist, paranoiát és erőszakos agressziót okozhat.
„Egy felettesünk adta nekünk” – számolt be egy katona, aki szedte a Captagont. „Kötelesek voltunk bevenni a tablettát, és amikor bevettem, ha megláttam egy Hezbollah-harcost vagy egy szír katonát, meg akartam ölni és meginni a vérét.
Többé nem gondolsz a saját családodra sem.
Amikor beveszem a tablettát, mindenkit meg akarok ölni.”
Egyes pszichiátriai, receptre felírt szerek és az általuk kiváltott agresszív viselkedés sem új keletű téma, hiszen a sokszor válogatás nélkül gyilkoló, akár családjukat sem kímélő ámokfutókról igen gyakran derül ki, hogy pszichiátriai tudatmódosító szerek hatása alatt álltak.
A kérdés már csak az, mikor jutunk el oda, hogy gátat szabjunk e szerek széles körű társadalmi terjedésének, mielőtt túl késő lesz.