Zsinóron húzta maga után utódait az őslény

Így festett az Aquilonifer spinosus

Mint apró sárkányrepülőket, tokba zárt utódait "zsinóron" húzta maga után egy nemrég felfedezett ősi vízi állatfaj - hasonló viselkedésre eddig még nem volt példa a kutatók szerint. 

Az amerikai Yale Egyetem, a brit Oxfordi Egyetem és Leicesteri Egyetem, valamint az Imperial College London szakértői az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) mutatták be az ősi ízeltlábút.

Így festett az Aquilonifer spinosus Forrás: Derek Briggs

Sárkányeregető fosszíliák

A 430 millió éves "sárkányeregető" fosszíliáit az angliai Herefordshire-ben találták. A brit szakértők a Kite Runner (sárkányeregető) nevet adták neki Khaled Hosseini nagy sikerű regénye (Papírsárkányok) után. A tíz centiméter hosszú, ízelt lábú állat az Aquilonifer spinosus tudományos nevet kapta.

Az előkerült példánynak tíz utóda volt.

"Ha az állat mozgott, az utódok dekorációnak vagy kifeszített sárkányoknak tűntek" - fogalmazott Derek Briggs, a Yale Egyetem kutatója, a tanulmány fő szerzője.

A kutatók a "sárkányeregetőt" az ízeltlábúak Mandibulata nevű csoportjába sorolták, ebbe a csoportba tartoznak a rákok és a rovarok is. Az ősi ízeltlábú valószínűleg a vizek talaján élt.

Kevésbé volt hatékony

"A ma is élő rákfajták rengeteg stratégiát alkalmaznak, hogy megvédjék petéiket vagy embriókat a ragadozóktól - végtagjaikra ragasztják, páncéljuk alatt tartják, vagy különleges tokkal veszik körül őket. Ez a példa azonban egyedülálló. A módszer az evolúció során valószínűleg kevésbé hatékonynak bizonyult, ezért eltűnt" - vélte Briggs.

David Legg, az Oxfordi Egyetem kutatója szerint nincs olyan ma élő állat, amely közvetlen rokonságban állna az Aquilonifer spinosusszal.

Az állat háromdimenziós képén jól látszanak a kis utódok Forrás: Derek Briggs

Az Aquilonifer spinosus tíz utódja a fejlődés különböző fázisaiban volt. A legnagyobb tok két milliméter hosszú. A kutatók úgy vélik, hogy az állat megvárta, míg mindegyik utód kikel, és csak azután kezdett vedleni - különben az utódok védtelenül maradtak volna.

Lapos citrom a tengerben

A felnőtt állat feje szem nélküli, és egy páncélszerű réteg védi. A mintegy 440 millió évvel ezelőtt kezdődött szilur földtörténeti időszakban élt a vizek talaján számtalan más állat, köztük szivacsok, karlábúak, férgek, csigák és egyéb puhatestűek, kardfarkú tarisznyarákok, tengeri csillagok társaságában.

A felnőtt állathoz vékony, rugalmas fonal révén kapcsolódó utódok alakja lapos citromra hasonlít.

A felfedezett fosszília valószínűleg egy nőstény, bár a ma élő ízeltlábúaknál nem ritka, hogy a hímek is részt vesznek az utódok nevelésében. A szakértők elvetették azt az ötletet, hogy a tíz kicsi élőlény parazita is lehet. A tápanyagok felvételének ugyanis nem kedvezne a helyzetük.

Az állatot számítógépes technikával sikerült feltárni. A folyamat során rétegről rétegre leköszörülték a fosszíliáról az üledéket, majd megalkották az állat 3D-s képét.