A bőrben ülő szőrtüszőkhöz egy-egy apró simaizom (latin nevemusculus arrector pili) kapcsolódik. Megfelelő inger hatására a szőrtüszőt a bőrfelszín felé emeli, a szőrszálat felegyenesíti: ez a libabőr (lúdbőr). A jelenséget egyébként tudományosan pilomotor reflexnek nevezzük, és hideg, valamint felfokozott érzelmek hatására is megjelenhet.
A libabőr az állatok esetében élettani szerepet tölt be a hőszabályozásban: a kicsinyke izmok munkája hőt termel, amit a fölegyenesedő szőrszálak a test közelében tartanak. Őseinket ez a túlélésben segíthette, ma már azonban semmi szükségünk nincs rá, hiszen
ennél sokkal hatékonyabb módon oldhatjuk meg, ha fázunk:
felkapunk egy meleg pulóvert, vagy több rétegnyi ruhát magunkra.
Ha a testünket másféle stressz éri, szintén libabőrösek leszünk: ennek sem evolúciós előnye, sem hátránya nincs, egyszerűen haszontalan, ha nincs összekötve a hőszabályozással. Így gyakorlatilag el is hagyhatnánk a libabőrt az evolúció során, valamiért azonban mégis rajtunk ragadt - egyelőre.