Az állatvilágban a párért való versengés rendkívüli díszeket hozott létre (például agancsokat, szarvakat és farktollakat). A hím muslicák hihetetlenül nagy hímivarsejtjei, különösen, hogy ha a viszonylag kis testmérethez viszonyítjuk, egyike a „szexuális díszek” legszélsőségesebb példáinak.
Ez azért is különösen érdekes, mert az ivari szelekció jellemzően azokat az élőlényeket részesíti előnyben, amelyek nagymennyiségű, de kisméretű spermiumot termelnek. Vajon miért jött létre akkor muslicánál (Drosophila bifurca) a testméretét 20-szorosan meghaladó, majdnem 6 centiméteres (az emberénél 1000-szer hosszabb) hímivarsejt, amely egyben a világ legnagyobb ismert spermiuma?
Scott Pitnick és munkatársai a szexspecifikus tulajdonságok genetikai elemzését kombinálták azzal, hogy megvizsgálták, mennyire függ a hímek és a nőstények szaporodási potenciálja az egészségtől és a táplálkozástól.
A Nature folyóiratban megjelent cikkükben kimutatták, hogy a spermiumtermelés függ a hím kondíciójától. A legegészségesebb, legjobb minőségű hímek produkálják a legtöbb és legnagyobb hímivarsejtet.
Ez közvetett genetikai előnyt jelent a nőstények számára, mivel nagy valószínűséggel a legegészségesebb, legjobb hím fogja megtermékenyíteni őket, ugyanis a spermiumok vetélkednek a megtermékenyítésért, és ebben a harcban a kisebb spermiumok rendszerint alulmaradnak.
A szerzők azt is kimutatták, hogy a spermiumok hossza együtt evolválódott a nőstény muslicák ondótartályának hosszával. Azt tapasztalták, hogy ahogy a nőstény muslicák növelték az ondótartályuk hosszát és a párzási gyakoriságot, hogy növeljék a sikeres párzás esélyét, úgy fejlesztették ki a hím muslicák gigantikus hímivarsejtjeiket, hogy legyőzzék a versenytársak kisebb spermiumait.