Óriási napviharok teremthették meg az élet feltételeit a Földön

A NASA Kepler űrtávcsője legutóbbi mérései alapján végre megoldódhat az egyik rejtély, azzal kapcsolatban, hogyan alakultak ki az élethez szükséges feltételek a fiatal Földön. Úgy tűnik, egy hatalmas napkitörés következtében kerültek bolygónkra az élet építőkövei, írja a Science Alert tudományos portál.

A csillagászok már régóta küzdenek a „halvány fiatal Nap” problémával: Napunk és a hozzá hasonló csillagok egyre fényesebbek lesznek, egyre több energiát sugároznak kifelé életük során. Ez azt jelenti, hogy 3 és fél milliárd évvel ezelőtt, az élet megjelenésekor a Földre kisebb mennyiségű hő – nagyjából a mai háromnegyede – érkezett a Napból. Bolygónk tehát még túl fagyos volt ahhoz, hogy az élet számára ideális hely legyen.

Sokáig úgy gondolták, a probléma megoldása az lehet, hogy akkoriban a Föld légköre jóval vastagabb volt, vagyis több hőt tudott megtartani, ami üvegházállapotot eredményezett. Azonban az Ausztráliában talált ősi kőzetek ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják: az élet megjelenésekor a légkör nagyjából fele olyan vastag lehetett, mint most. Ez a felfedezés csak tovább bonyolította a helyzetet.

Fiatal csillagok hatalmas kitörései

Több száz csillag megfigyelése után a Kepler űrtávcső adataiból az derült ki, hogy a fiatal csillagok annak ellenére, hogy halványabbak, sokkal több nagy erejű kitörést produkálnak, mint idősebb társaik. Ezek az óriási kitörések pedig több milliárd tonna nagy energiájú részecskét juttathatnak a világűrbe.

Forrás: NASA

Ha Földünk ilyen kitörés útjában van, ezek a részecskék behatolnak a mágneses mezőbe, és reakcióba lépnek a légköri gázokkal – ez okozza a sarki fény (aurora borealis) jelenségét. Nagyjából százévente történnek különösen nagy erejű kitörések, de a fiatal Nap akár naponta tíz ilyet is produkálhatott.

Napviharok szolgáltatták az élet építőköveit

A napkitörések során kilökődött anyag, mikor elérte a Föld légkörét, elegendő energiát biztosított, hogy kémiai reakciók játszódjanak le benne. Az eredetileg inert, vagyis reakcióra nem hajlamos nitrogénből így képződött reakcióképes dinitrogén-oxid és hidrogén-cianid, ami két igen fontos gáz az élet kialakulásához.

A dinitrogén-oxid rendkívül erős üvegházhatású gáz: a mai légköri szén-dioxid-mennyiség századrésze is elég lett volna belőle ahhoz, hogy fagyott állapotából felmelegítse a bolygót. A hidrogén-cianid pedig mai ismereteink szerint az élet egyik kémiai építőköve.

Az élet utáni kutatás új iránya

Amíg ezek az óriási kitörések megteremtették az élet feltételeit a Földön, vörös szomszédunkról nem mondható el ugyanez. A Mars mágneses mezője ugyanis nem volt elég erős, így a kilökődő nagy energiájú részecskék megfosztották légkörétől, így fagyos, vörös sivatag lett belőle.

A felfedezés nagy jelentőséggel bír az élet utáni kutatásban is. Ugyanis egy bolygón, ami elég erős mágneses mezővel rendelkezik, és csillaga is épp megfelelő korban van, hasonló körülmények alakulhattak ki, mint a fiatal Földön.