Az I. Henrik által 1121-ben alapított readingi kolostor és apátság a középkori Anglia egyik leggazdagabb és legnagyobb zarándokhelye volt. Az 1135-ben Franciaországban meghalt uralkodó holttestét visszaszállították a szigetországba, és az apátság főoltáránál temették el. Itt talált végső nyughelyre második felesége, Adeliza is - olvasható a The Guardian brit napilapban.
Az apátság nagy részét lerombolták 1538-ban, amikor VIII. Henrik a katolikus egyházzal szakítva elrendelte a kolostorok felszámolását. A épületek maradványait kifosztották, építőköveit, ablakait széthordták, máshol használták fel. Az apátság területének egy részén húzták fel a város önkormányzatának épületét a 18. században, a 19. században a St. James templomot és iskolát, valamint
a városi börtönt is, amelynek leghíresebb foglya Oscar Wilde író volt.
A normann hódítás utáni Angliát megszilárdító I. Henrik sírjának felkutatását Philippa Langley kezdeményezte, aki a III. Richárd brit király földi maradványainak 2012-es megtalálásával végződő régészeti programot is vezette.
A 1,3 millió fontos költségvetésű program első szakaszában a régészek a héten elkezdték földradarral pásztázni az apátsági romokat és a környező területeket, hogy azonosítsák az apátság főoltárának egykori helyét.
Még ha találnak is csontokat, azonosításuk nagyon bonyolult lesz, mert az apátság területére az évszázadok során sokakat eltemettek, és
I. Henrik maradványai három évszázaddal korábbiak, mint III. Richárd csontjai,
amelyeket DNS-vizsgálattal és ma is élő leszármazottainak felkutatásával és DNS-vizsgálatával azonosítottak.
Ráadásul a legendák szerint I. Henriket ezüstkoporsóban temetették el, amely kincsvadászokat is vonzhatott a térségbe. 19. századi történetek szólnak arról, hogy találtak egy téglákból épült sírboltot, amelyet sírrablók kifosztottak.