Az ötven méternél kisebb kozmikus sziklákat meteoroidoknak, az ezt meghaladó átmérővel rendelkező égitesteket pedig aszteroidáknak nevezzük.
A meteoroidok zöme a súrlódási hőtől elég a földi atmoszférában,
és legfeljebb csak kisebb darabjaik érik el a felszínt, bár az is igaz, hogy egy 10-20 méter közötti átmérővel rendelkező meteoroid megsemmisülése komoly károkat okozhat, hasonlóan a 2013 februárjában Cseljabinszk felett felrobbant égitesthez.
Az egy kilométer, vagy annál nagyobb átmérőjű aszteroida becsapódása már globális kihatású eseményt okoz,
egy 10 kilométer körüli égitesttel történt ütközés pedig megrengeti a földi élővilágot
ugyanúgy, ahogyan az 65 millió éve, a kréta időszak legvégén történt. Az úgynevezett K-T (kréta-tercier) kihalási eseményt előidéző becsapódás nyomán tűntek le a szárazföldet uraló dinoszauruszok az élet színpadáról, számos tengeri hüllő, és gerinctelen csoporttal együtt.
Az 1990-es évek elején a mexikói Yucatán-félszigetnél, Chicxulub városka közelében megtalálták a dinógyilkos K-T aszteroida által ütött hatalmas, 180 kilométer átmérőjű kráter nyomait. Ez az óriási becsapódási sebhely is eltörpül azonban az eddig ismert legnagyobb, aszteroida ütötte földi kráter mellett.
A Föld legnagyobb átmérőjű, igazoltan becsapódási eredetű kráterét a Dél-afrikai Köztársaság területén, Free State tartományban, a Vaal folyó völgyében fedezték fel.
A Vredefort-kráter átmérője csaknem a kétszerese a K-T aszteroida által ütött sebhelynek, kereken 300 kilométer.
Különös szerencse, hogy a gyűrűs sáncfal egy része fennmaradt, ugyanis a kráter 2, 023 milliárd éve (plusz-mínusz 5 millió év hibahatárral) keletkezett. Amikor a becsapódás történt, a prekambrium (4700 és 542 millió év között) végén, az úgynevezett proterozoikum eón (nagyobb földtörténeti szakasz) idején a szárazföld még tökéletesen élettelen, kietlen, sziklás, sivatagos pusztaság volt.
Ennek tudható be, hogy a valódi Armageddonnak tekinthető kozmikus katasztrófa
nem hagyott nyomot az akkor még csak a tengerekben létező, rendkívül kezdetleges létformákban,
- bár az is igaz, hogy ebből az időszakból rendkívül hiányos a fosszilis rekord, mindössze sztromatolit (cianobaktérium) telepek, és már valódi sejtmaggal rendelkező ősi egysejtűek, eukarióták maradványai ismertek a proterozóikumi rétegekből.
Érdekes körülmény, annak ellenére, hogy a Vredefort-kráter átmérője csaknem kétszerese a K-T kráterének,
a becsapódó égitest nem lehetett sokkal nagyobb, mint a Chicxulub-aszteroida.
A krátermaradványból becsléssel számították ki a becsapódó égitest méretét, amely 10-12 kilométer átmérőjű, és mintegy 70 000 km3 térfogatú lehetett. A becsapódáskor felszabaduló energia 100 millió tonna TNT robbanási energiájának felelhetett meg.
A Vredefort-kráter nem csak amiatt egyedi, hogy ez a legnagyobb ismert becsapódási maradvány a Földön. A dél-afrikai óriáskráter az egyetlen több sáncgyűrűvel rendelkező földi krátermaradvány, amelyhez hasonlót legközelebb csak a Holdon láthatunk. Az UNESCO 2005-ben védett világörökségi helyszínnek minősítette a Vredefort-kráter maradványait.