A dél-skóciai falu, Gretna Green népessége mindössze 2700 lelket számlál, évente mégis közel két esküvő jut minden itt élőre.
A statisztika egy évre vetítve 5000 házasságkötést jegyez,
ami igazán rendkívülinek számít nemcsak Skóciában, hanem egész Angliában. Minden hatodik skót esküvőt a „menekülő szerelmesek" helyszínén tartják.
Gretna Green népszerűsége egészen a 18. századig vezethető vissza. 1754-ben lépett életbe a Lord Hardwicke nevéhez kapcsolható angliai házasságtörvény, amelynek értelmében szüleik engedélyezése nélkül a 21 év alattiak nem köthettek házasságot.
A szabály azonban akkortájt nem vonatkozott Skóciára. Ha a házasságot kötni szándékozó lány már elmúlt 12, a fiú 14 éves, akkor egy nyilatkozat aláírásával meg is tarthatták az esküvőt Gretna Greenben, ha áment mondott rá a család, ha nem.
Fiatal szerelmesek útjai keresztezték egymást Gretna Green településen.
A jogrendszer szigorúsága elől egyre többen menekültek a skót határ mellé, hogy kimondják a boldogító igent.
Az 1712-ben épült régi kovácsműhely kitűnő helyszínt biztosított a ceremóniának, ahol vállalkozó kedvű kovácsok vállalták az „üllő pap" szerepét, és néhány guinea-ért vagy italért cserébe elvégezték a szertartást.
A hivatalos ceremóniához szükségesnek bizonyult még két tanú, akiket gyakran a falubeliek soraiból választottak ki. Később, a fizetős út megépítésével a kis falu jobban megközelíthetővé vált, és 1770 után egyre inkább virágzott a „szökevényházasságok", illetve a „házasságkereskedelem" jelensége. A helyi kovácsra és az üllőjére hamarosan a Gretna Green-beli esküvők szimbólumaként tekintettek.
A tiltott szerelmet és a titokban megköttetett házasságot a korabeli irodalom is népszerűsítette. Jane Austen Szerelem és barátság, illetve Büszkeség és balítélet című művei szorosan kapcsolódnak az eszméhez. Ezekben az igen népszerű regényekben a fiatalok megszöknek, de hagynak egy üzenetet, hogy a tervezett úti céljuk Gretna Green.
Az angolok általában a mindkét félnek előnyös, a helyi hagyományoknak megfelelő esküvőket részesítették előnyben, és ragaszkodtak az úgymond „hatósági felügyelethez". Ezt a szokást egy más értelmezésben Gretna Greenben is tartották, hiszen a vidék legmagasabb rangú és leginkább elismertebb mestere maga a falu kovácsa volt.
A szertartás során mondhatni,
egy életre „összekovácsolta" a fiatalokat.
Miután az ifjú pár kimondta az „igent", a kovács az üllőre ütve törvényessé tette az esküvőt.
Az évszázadok alatt sehol a világon nem történt annyi regényes esküvő, mint Gretna Greenben, hiszen az ifjú pár általában kalandos körülmények között,
a haragos szülők és az általuk felbérelt üldöző csapatok elől menekülve jutott el Skóciába.
Néha az is megesett, hogy a feldühödött apa a szertartás közben már közel járt, és ezért némi furfangra volt szükség.
A szerelmesek ilyenkor gyorsan ágyba bújtak, amivel jelezték, hogy a házasság „már megtörtént". Ekkor az üldözők a legtöbbször felhagytak a hajszával, és folytatódhatott a menyegző.
Az üllő papjai, a kovácsok évszázadokon át reményt jelentettek a reménytelen szerelmeseknek. Így segítették létrejönni 1826-ban többek között Edward Gibbon Wakefield második házasságát is, aki egy fiatal örökösnőt, Ellen Turnert vette feleségül. A két szerelmes a botrány elől menekült Skóciába.
A kovácsok évente több ezer házasságkötést celebráltak. Egyikük 1843-ban azt nyilatkozta,
hogy 25 éves „papi pályafutása" alatt 3500 fiatal párt adott össze Gretna Greenben.
Egy másik forrás szerint a legtöbb szertartást egy bizonyos Richard Rennison tudhatja magáénak, aki 5147 esküvői szertartást vezetett le.
A hatóságok természetesen számos kísérletet tettek arra, hogy megfékezzék ezt a szerintük káros jelenséget. Ahogy azt az 1855-ös MP for Newcastle írja:
Megalázza szokásainkat, rongálja a jellemet, és elpusztítja az Anglia északi megyéiben élők erkölcsét."
Egy évvel később bevezették a 21 napos „türelmi időszak" követelményét, miszerint a házassághoz 21 napos tartózkodási idő szükséges azon a helyen, ahol házasságot kívánnak kötni.
Az 1929 óta érvényben lévő szabályok alapján legalább 16 évesnek kell lennie mindkét házasulandó félnek, ám a szülői hozzájárulás továbbra sem szükséges.
A házassági nyilatkozatot csak 1940-ben helyezték törvényen kívül Skóciában.
Az angol párok végül 1977-től házasodhatnak szülői beleegyezés nélkül, ám csak akkor, ha mindketten betöltötték a 18. életévüket.
Egy kis Somogy megyei település, Vése minden évben találkozóra hívja az ország kovácsait. Az egyik ilyen összejövetelen a kovácsok céhmesterének áldásával kovácsoltak össze egy fiatal párt. Gretna Green hagyománya így Magyarországon is feléledt.
„Igen, ez az a hely, ahol a szerelmesek, amennyiben valami akadályozza őket abban, hogy Angliában kössenek házasságot, könnyen és gyorsan e szent kötelékbe fűzhetik magukat" – elevenítette fel a szokást a vései önkormányzat. – „Mindezt egy ősi skót törvény teszi lehetővé, amely szerint a tanúk jelenlétében adott szóbeli nyilatkozat elég a boldogító igenhez.
Általában boltosok vagy mesteremberek előtt történnek ezek a házasságkötések; az egyik leghíresebb mesterember e „szakmában" Robert Elliott úr, aki, mint ahogy emlékirataiból megtudhatjuk, többek között Lord Erskine főbíró házasságkötését is lebonyolította még 1816-ban. Állítása szerint összesen 7744 személyt esketett össze 1811-től 1839-ig. Némi kiábrándultsággal teszi még hozzá Elliott úr, hogy a hálából kapott csekkek nagy része hamis volt."