Az biztos, hogy az igazi William Wallace egy cseppet sem hasonlított a mozivászon rettenthetetlenjére. Az 1270 körül (más források szerint 1276-ban) született skót szabadságharcos a filmben közemberként látott napvilágot valahol a végtelen zöld táj szívében, ám a valóság erre is rácáfol. Az évszázadokkal később „divatba jött” szoknyás skót hős családja valószínűleg (Robert Bruce-hoz hasonlóan) nemesi származású volt.
Ráadásul a legendás hazafi a neve alapján feltehetőleg nem is skót,
hanem walesi gyökerekkel büszkélkedhet. A hagyomány Wallace születési helyét Elderslie-be teszi, ám valószínűbb, hogy az Ellerslie közelében található Ayrshire-ben van.
Christine Clater-Roszak történész az utóbbi feltételezést erősítve rámutat, hogy Wallace korai cselekedetei közül néhány Ayrshire-ben történt.
Hozzáteszi, hogy Wallace első ismert tette azonban Lanarkhoz kötődik - amely nincs közel sem Elderslie-hez, sem Ellerslie-hez -, és ahonnan
ezután Ayrshire-be ment, hogy összegyűjtsön néhány skót nemest, akik az angolok ellen harcoltak.
Meggyőző bizonyítékok hiányában azonban a viták folytatódnak.
A néphagyomány szerint William édesapja a Sir Malcolm Wallace névre hallgatott. Három fia volt, név szerint Malcolm, John és William. Az 1999-ben újra felfedezett William Wallace-pecsét azonban Williamet az ayrshire-i Alan Wallace fiúgyermekeként azonosítja.
Dr. Fiona Watson a Report into Sir William Wallace’s connections with Ayrshire (Beszámoló Sir William Wallace kapcsolatairól Ayrshire-rel) című munkájában pontosan kimondja: „Sir William Wallace Alan Wallace kisebbik fia volt, az ayrshire-i korona birtokosa”.
A filmbéli apát és William John nevű testvérét a király emberei gyilkolták meg, és az ifjú „rettenthetetlent” ezután nagybátyja, Argyle fogadja be, aki kitanítja a kardforgatás mesterségére, és teljes körű oktatásban részesíti.
A valóságban azonban Argle egy kitalált karakter, bár az bizonyos, hogy Wallace franciául és latinul is tanult két, papi hivatást gyakorló nagybátyjától.
A testvére, John Wallace Williammel együtt küzdött a skótok szabadságáért – hangsúlyozza Gary Stewart, a William Wallace Szövetség felügyelője. – Testvéréhez hasonlóan az angolok végezték ki 1306-ban, egy évvel William brutális meggyilkolása után.
A romantikus hollywoodi alkotás szerint az ifjú Wallace végzetes szerelembe esik egy falubélivel. Murronnal titokban házasodnak össze, ám a boldogságuk nem tarthat örökké az első éjszaka jogának érvényesítése miatt.
Az összetűzés miatt William haragra gerjed, és szembeszáll az angolokkal, akik végül megölik szerelmét.
Nemzeti hősünk elsőként a grófság királyi főhivatalnokán áll bosszút azzal, hogy Murron halálához hasonlóan, elvágja a torkát.
A valóság Wallace szerelmét és házasságát nem vonja kétségbe, azonban az ifjút arát Marion Braidfute-nak hívták.
A nőt filmbéli karakteréhez hasonlóan megölték,
haláláért férje a lanarki angol főispánt, Sir William Heselriget tette felelőssé.
Ez feltehetően jó alkalom volt az angolokkal addig sem szimpatizáló Williamnek egy rajtaütésre. 1297 májusában összegyűjtött néhány tucat embert, akikkel végigvonultak a városon, felgyújtottak néhány házat (ezekben angol katonák éltek), és feldarabolták a főispán holttestét.
Egy helyi, ayrshire-i legenda szerint két katona már ezt megelőzően is megmérkőzött Wallace-szal a lanarki piacon, hogy bizonyítsák halfogó tudományukat.
A versengés verekedésbe torkollott, és a két katona meghalt. Tény, hogy William gyűlölte az angolokat. Ezt bizonyítja az is, hogy nem volt hajlandó aláírni az úgynevezett Ragman Rollt (I. Edward 1296 augusztusában Berwickbe ment, hogy hivatalosan fogadja 2000 skót nemes hűbéresküjét).
A filmmel ellentétben Wallace nem egyedül vezette a lázadó skót harcosokat. Egyik legfontosabb győzelmét 1297. szeptember 11-én a stirlingi hídnál aratta, ahol Andrew de Muray kapitánnyal közösen futamították meg az angolok seregét.
Surrey grófjának 300 lovasból és 10 000 gyalogosból álló kipróbált serege katasztrofális vereséget szenvedett, amikor megpróbált átkelni a folyó északi partjára.
Megjegyzem, hogy Andrew de Muray nem is szerepel a filmben, pedig a stirlingi csata olyan nevetséges nélküle, mint a hídnál folytatott küzdelem híd nélkül – mondja Gary Stewart.
Andrey de Muray három hónappal a stirlingi csata után belehalt a harcok során szerzett sérüléseibe.
Robert the Bruce szándéka szerint mindkettőjüket a Skót Királyság védelmezőjévé kívánta kinevezni.
Muray halála után Williamet lovaggá ütötte és átadta neki a „Skót Királyság védelmezője és hadseregének vezetője” megtisztelő címet. Így lett a skót szabadságharcosból Sir William Wallace, bár ezt sokan megkérdőjelezték, mivel Robert the Bruce nem volt hivatalosan Skócia királya.
Azt mindannyian tudjuk, hogy Wallace története árulással végződik. 1305. augusztus 5-én Sir John de Menteith,
egy Edward-párti skót lovag Glasgow közelében juttatta az angol katonák kezére.
A rettenthetetlent Londonba hurcolták állítólagos felségárulása miatt, a Westminster Hallban bíróság előtt kellett felelnie bűneiért.
Fejére tölgyfaágból font füzér került (a törvényen kívüliek királyát szimbolizálva), miközben Peter Reese William Wallace című könyve szerint ezt mondta: „Nem árulhattam el Edwardot, mivel soha sem voltam az alattvalója.”
Wallace-t augusztus 23-án az akkoriban lehetséges, legsötétebb és legkegyetlenebb kivégzésre ítélték.
A legenda szerint felakasztották, és addig lógott a kötélen, amíg félig el nem veszítette az eszméletét.
Ezután kifeszítették, végül kibelezték (miközben azt üvöltötte, hogy „szabadság”), és lefejezték. A história nem pont erről, de hasonlóan kegyetlen módszerről számol be, amelyben a skót lovagot meztelenre vetkőztették, egy ló farkához kötözték, és végigvonszolták a smithfieldi piactéren. Addig fojtogatták, amíg már majdnem meghalt, ezután megcsonkították, megnyúzták, felnégyelték, és lefejezték.
William Wallace feje a London Bridge-re, más testrészei Berwickbe, Newcastle-be, Stirlingbe és Perthbe kerültek figyelmeztetésként, miszerint
így járnak azok, akik nem engedelmeskednek Nyakigláb szabályainak
(aki a filmbéli kivégzéssel egy időben látható haldoklásával ellentétben még bő két évet ráhúzott a harcosra).
Az angolok egykori hite szerint a végítélet napján az akasztás, feszítés és negyedelés után a „bűnös” nem emelkedhetett fel a mennyországba. Többek közt ezért is választották ezt az igen fájdalmas és hosszadalmas kivégzést William Wallace számára, egyfajta bosszúként még a síron túl is. Ezzel Skócia legismertebb hőse egyszerűen nem lelhetett végső nyughelyet a halála után sem.
A mára igen romos állapotú cambuskennethi apátság azonban állítólag pontosan jelöli azt a helyet, ahol hű szerzetesek eltemették William Wallace maradványait. A torony bal oldalán, kelet felé haladva találunk egy délkelet felé futó, magas falat, amelynek igen erodált homlokzatán tisztán kivehető egy antik vésés: „WW”.
Természetesen mindez lehet csupán véletlen vagy a helyi hagyomány miatt később is idekarcolhatták.
A hely azonban pontosan a Craigs-apátság, Wallace egyik legnagyobb diadalának helyszíne felé mutat.
„Hogy igaz-e a mítosz, azt senki sem tudja, de abban biztosan egyetérthetünk, hogy egy történet szép lehetséges befejezése – hangsúlyozza Gary Stewart. – Én személy szerint szeretném azt hinni, hogy a jó cambuskennethi szerzetesek megtették keresztény kötelességüket a nép barátjáért, és segítettek megakadályozni Nyakigláb rosszindulatának további következményeit.”
Hozzáteszi: furcsa módon az apátságban járva mindig találhatunk ezen a helyen egy szál fehér rózsát és más virágokat, hasonlóan Wallace kivégzési helyének közelében, a St. Bartholomew’s kórház falára szegezett emléktáblánál.