Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mindig érdekes, ha a modern technológiákat meghökkentő módon alkalmazzák: jelen esetben a műholdas helymeghatározást ahhoz, hogy elemezzék a sportolók mozgását, kiszűrjék a veszélyhelyzeteket. Különösen fontos ez a futballban, amelyben más csapatsportokhoz képest sokkal nagyobb a sérülések száma – mint ahogy a sportolók értéke is.
A felméréshez a Birminghami Egyetem kutatói a Southampton Futball Klub ificsapatának teljesítményét elemezték. A tipizálható lesérülésről szóló tudományos beszámolót a Brit Sportorvosi Folyóiratban tették közzé.
A birminghami kutatók
a GPS és a gyorsulásmérő eszköz adatait ötvözték, hogy nyomon kövessék a játékosokat, ennek révén az ütközéses sérülések is előre jelezhetők.
A kutatási eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a csapatok számára nagy értéket képviselő focistáknál, az utánpótlás korosztályba tartozó első osztályú sportolóknál
minimalizálják a futballsérülések előfordulását.
A mai futballban a sebesség rendkívül fontos. Hiába jó valakinek az állóképessége, ha nem képes lehajrázni az ellenfelet a labdáért folytatott harcban. Mind sprintelés, mind cselezés közben
gyakran adódik azonban olyan helyzet, amikor egy rossz mozdulat vagy ütközés a másik focistával horrorbalesetet okoz,
amitől az adott játékos akár hónapokra kiesik.
Efféle felmérés már készült rögbi- és krikettjátékosok körében, de mi végeztük első alkalommal focistákkal
– mondta Laura Bowen, aki a Southampton FC vezető adatelemzője, emellett a Birmingham Egyetem sporttudományi karán szerzi PhD-fokozatát Francois-Xavier Li vezetésével.
Kiderült, hogy nem önmagában az edzés jelentette terhelés vezet sérüléshez, hanem sokkal inkább az edzésmunka felépítése, a gyakorlatsorok összetétele.
A vizsgált focistákat akkor fenyegette leginkább a sérülés kockázata, amikor a három hetes edzőtáborozás során alkalmanként rendkívül nagy számban végeztek sprintelést az iramjátékos (résztávos, többféle sebességet váltogató) futóedzéseken.
Azok a focisták, akik biztonságos módon fokozták az edzésmunkát, nagyobb tűrő- és ellenálló képességre tettek szert, ezzel kitolták fizikai képességeik határát
- mondta Bowen.
A siker reményében sok edző túlterheli a sportolókat, addig a mértékig, amit a szervezetük még éppen elvisel
– mondta Francois-Xavier Li. –
Ésszerű egyensúlyt kellene kialakítani az edzés, a mérkőzés és a regenerálódás között, hogy a sportoló teljesítménye maximumát tudja nyújtani, de ne szerezzen sérülést. Erre az egyensúlyra azonban csak kevesen képesek, ez magyarázhatja, hogy a futballban a többi csapatjátéknál gyakoribbak a sérülések.
Az adatgyűjtéshez a focistákat GPS-jeladóval szerelték fel, amely nyomon követte a sportoló által összesen megtett távolságot, a nagy sebességgel lefutott távokat, a teljes megterhelést és a sprintek során elért sebességet. Az adatokat aztán összevetették az olyan sérülésekkel, amelyek nyomán a játékosnak ki kellett hagynia egy bizonyos időt az edzésből.
Az enyhének, közepesnek és súlyosnak besorolt sérülések néhány napos vagy akár több hetes kényszerpihenőre ítélték a focistákat.
A következő helyzetek vezettek lesérüléshez:
– ha a háromhetes edzőtáborozás során túl nagy számban végeztettek a sportolóval a robbanékonyságot fokozó gyakorlatokat,
– ha a négyhetes edzőtábor során lefuttatott össztávolság meghaladta a 112 kilométert,
– ha gyakran kellett nagy sebességgel közepes és hosszú távolságokat futni,
– ha a heti edzésmunkában túl nagy arányban szerepelt teljes sebességű iramjáték.
A felmérésből kiderült, hogy a fáradtság mértékével egyenesen arányos az ütközéses balesetek száma.
A játékosok fittségén és kipihentségén múlik, hogy képesek-e reagálni a gyors, váratlan mozdulatokra, s így elkerülni az ütközéses baleseteket.
Ám a kutatók is elismerik, hogy egy-egy bajnokság során nehéz elegendő időt biztosítani a játékosoknak a regenerálódásra.
