Ugye, örülne az ügyész, ha ilyen vádiratot tudna írni?

Rajk László volt külügyminiszter és Brankov Lázár szembesítése a Népbíróságon, ügyük tárgyalásán, 1949. szeptemberében

Öt tárgyalási nap után 1949. szeptember 24-én Rajk László és társai büntetőperében a Budapesti Népbíróság különtanácsának elnöke, dr. Jankó Péter, a hírhedt vérbíró, kihirdette a lényegében Rákosi Mátyás által megírt ítéletet. A Rajk-per egyfajta betetőzése volt annak az 1945 nyarától kibontakozó gátlástalan és eszközökben nem válogató folyamatnak, amely 1949-re a magyar történelem egyik legsötétebb időszakához, a leplezetlen kommunista diktatúrához, a Rákosi-korszak éveihez vezetett.

Kicsírázó diktatúrák a vasfüggöny mögött

Közép-Európa és benne Magyarország sorsa lényegében már a szövetséges nagyhatalmak 1943 novemberi, Teheránban megrendezett konferenciáján eldőlt. Az angolszász szövetségesek képviselői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill, a brit háborús kabinet feje beleegyeztek, hogy a náci Németország legyőzése után Kelet-Közép-Európa a szovjet érdekszférába kerüljön.

Rajk László volt külügyminiszter és Brankov Lázár szembesítése a Népbíróságon, ügyük tárgyalásán, 1949 szeptemberében Forrás: MTI/Hámor Szabolcs

Noha az 1945. februári jaltai konferencián a szövetséges hatalmak megállapodtak, hogy a szovjet érdekszférába került országokban

szabad és demokratikus választások döntsenek az adott ország társadalmi berendezkedéséről,

Roosevelt elnök kivételével senki sem hitt komolyan abban, hogy Joszif V. Sztálin a jaltai megállapodás aláírásával valóban a nyugati típusú demokrácia értékei mellett kötelezte el magát. Sztálin előtt egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a Vörös Hadsereg által megszállt országokban szovjet típusú rendszereket fog létrehozni.

A "nagy három" Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián. Itt vált véglegessé, hogy Kelet-Közép-Európa szovjet befolyás alá kerül Forrás: Origo

A szovjet diktátor eleinte hosszabb átmenetben gondolkodott, ám Churchill 1946 márciusában elmondott, a hidegháború nyitányának tekintett fultoni beszéde, illetve az amerikai Marshall-segély kelet-európai országoknak történt felajánlása után

Sztálin a Vörös Hadsereg megszállta országok azonnali szovjetizálása mellett döntött.

Ennek végrehajtói a megszállt országok államvezetésében már korábban kulcspozíciókba helyezett moszkovita kommunisták voltak, akiknek puccsszerű hatalomra kerülését a szovjet szuronyok garantálták.

Gátlástalan kommunista nyomulás a totális hatalomért

Magyarországon 1945 novemberében a első szabad nemzetgyűlési képviselő-választásokon – a szovjetek támogatta Magyar Kommunista Párt (MKP) legnagyobb megrökönyödésére – a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt abszolút többséget szerzett. Mindez közjogi értelemben azt jelentette, hogy

a polgári irányvonalat képviselő Független Kisgazdapárt egymaga alakíthatott volna kormányt.

Nagy Ferenc miniszterelnök (balra) és Rákosi Mátyás. A kommunisták eszközökben nem válogatva törtek a kizárólagos hatalom megszerzésére Forrás: Origo

A szovjet pártvezetés azonban helyi rezidensük, Kliment Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke útján erős nyomást gyakorolt Nagy Ferenc dezignált kisgazda miniszterelnökre nem csak az úgynevezett demokratikus pártokkal – benne a kommunistákkal – létrehozandó koalíciós kormány megalakításáért, hanem hogy a kormányon belül Rákosi Mátyás pártja kapja meg a kulcsfontosságú belügyminiszteri posztot is.

Kliment Vorosilov szovjet marsall, 1945-től a Szövetséges Ellenőrző Bizottság magyarországi elnöke Forrás: AFP/RIA Novosti/V. Malyshev

A kommunisták így már 1945 végén kezükbe kaparintották a rendőrség és a titkosszolgálatok irányítását, amit politikai ellenfeleikkel való leszámolásra és később a koalíciós pártok hatalomból történő kiszorítására használtak fel. A kommunisták gátlástalan hatalmi nyomulásának, ellenfeleik megsemmisítésének, illetve megfélemlítésének 1946-tól a budapesti politikai rendőrségből országos hatáskörű szervvé tett Magyar Államrendőrség Politikai Osztálya (ÁVO), illetve a szintén kommunista irányítás alá került népbíróságok lettek a legfőbb eszközei.

Péter Gábor, a szabósegédből lett altábornagy, az ÁVO (1950-től: ÁVH) rettegett ura Forrás: MTI

A jogállami alapelveket már eljárási rendjében is megcsúfoló úgynevezett népbíráskodás vált a koncepciós perek melegágyává, a cél a kommunisták vélt vagy valós ellenfeleinek felszámolása volt.

Még meg sem született a jogszabály, de már népbíráskodtak

A koncepciós pereknek keretet adó népbíráskodást eredetileg a háborús bűnösök felelősségre vonására hozták létre egyrészt a szövetséges nagyhatalmak döntése, másrészt pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a Szovjetunió között 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti megállapodásban rögzített kötelezettségvállalás alapján.

Az egykori Szálasi-kormány tagjai a Budapesti Népbíróságnak a Zeneakadémia nagytermében lefolytatott tárgyalásán. A népbíráskodásról szóló jogszabályokat eredetileg a háborús bűnösök felelősségre vonására alkották meg Forrás: MTI/- MAFIRT

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 5-én hirdette ki a népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendeletet,

de már ezt megelőzően, tehát törvényes jogalap nélkül is lefolytattak statáriális jellegű, rögtönítélő és fellebbezésre lehetőséget nem adó pereket,

sőt halálos ítéleteket is hoztak. (Az első ilyen, az alaki és anyagi jogszerűséget erősen megkérdőjelező, lincselésszerű népbírósági halálos ítéleteket a volt hadbíróból kommunistává lett Major Ákos, a Budapesti Népbíróság első elnöke, a neves színész, Major Tamás testvére hozta meg.)

A saját szájuk íze szerint védték a kommunisták az államrendet

Törvényi szinten csak az 1945. szeptember 16-án hatályba lépett 1945. évi VII. számú törvény rendezte a népbíráskodást. (A klasszikus jogállami alapelvek nem engedték volna meg már 1945-ben sem, hogy halálbüntetés kiszabását tegyék lehetővé a jogforrási hierarchiában a törvénynél alacsonyabb szintű rendeletben.) A háborús bűnösök felelősségre vonására létrehozott népbíráskodás eredeti célját nagyjából 1946 márciusáig töltötte be maradék nélkül.

Szálasi Ferenc volt nyilas miniszterelnök, egykori "nemzetvezető", aki a népbírósági ítélet végrehajtása előtti pillanatban megcsókolja a katolikus pap által elé tartott feszületet Forrás: MTI.

Ezt követően – különösen a KMP által kierőszakolt, a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló 1946. évi VII. törvény hatálybalépése után – a népbíráskodás a politikai rendőrséggel együtt egyre inkább a kommunisták leszámoló eszközévé és a durván jogsértő koncepciós perek színterévé vált.

Sztálin elvtárs legjobb tanítványa

1948-ra lényegében lezárult a polgári demokratikus államjogi keretek felszámolása, amelyben a koncepciós perek is kiemelten fontos szerepet játszottak. Az úgynevezett Magyar Közösség elleni per például a kommunisták legveszedelmesebb politikai ellenfele, a folyamatosan gyengített kisgazdapárt felszámolásához és Nagy Ferenc miniszterelnök emigrációba kényszerítéséhez volt a formális ürügy.

Josip Broz Tito jugoszláv pártvezető és államelnök Forrás: Wikimedia Commons

1947-től súlyosan megromlott Tito Jugoszláviája és a sztálini Szovjetunió közötti kapcsolat, mivel a jugoszláv pártvezető nem volt hajlandó mindenben alávetni magát Sztálin akaratának. A politikai ellenfelek, valamint a „reakció és az osztályellenség” felszámolása után ezért szovjet nyomásra

a kelet-európai csatlós országok „testvéri” pártjaiban is elkezdődött a belső ellenség keresése.

A pártbeli ellenséggel való leszámolás fontosságára a szovjet pártvezetés Puskin, az akkori budapesti szovjet nagykövet útján hívta fel Rákosi Mátyás figyelmét.

Sztálin 1947-től Titót tekintette a Szovjetunió egyik legnagyobb ellenségének Forrás: Sputnik News

Rákosit nem kellett különösebben biztatni; hiszen a magyar kommunista diktátornak az volt a leghőbb vágya, hogy a kelet-európai pártvezetők között ő legyen „Sztálin elvtárs legjobb tanítványa”, az első ember a Kreml szemében. Rákosi eleinte azon tépelődött, hogy a párton belüli monstre „leleplezésnek” ki legyen az alanya. Egy ideig a mezőgazdasági pártpolitikában különutasnak tartott Nagy Imre személyében gondolkodott, ám

Nagynak, mint szintén moszkvai emigránsnak, első osztályú kapcsolatai voltak a Kremlben,

sőt a szovjet titkosszolgálaton belül is. Rákosi ezért túl kockázatosnak vélte Nagy Imre perbe fogását, és helyette Rajk Lászlót szemelte ki, akire már régebb óta féltékenykedett, és akit – alaptalanul – legveszélyesebb pártbeli riválisának tartott.

A kommunista Rajkot a nyilas Rajk mentette meg a kivégzéstől

Rajk Lászlót a Kádár-korszak történetírása a Rákosi-diktatúra egyik legnagyobb mártírjaként állítja be. Noha Rajk kétségkívül Rákosi hatalmi paranoiájának esett áldozatául, és az ellene felhozott hajmeresztő vádaknak sem volt semmiféle valóságalapjuk, a kemény kommunista diktatúra kiépítésében hervadhatatlan érdemeket szerzett volt belügyminisztert az utókor mégsem tekintheti mártírnak. A Pázmány Péter Tudományegyetem francia–magyar szakos hallgatója 1930-ban kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba.

Kossuth Lajos tér, március 15-i ünnepség. A szónoki emelvényen Rajk László belügyminiszter, háttérben a Parlament. 1947 Forrás: Berkó Pál - Fortepan

1937-től önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, majd Franco győzelme után 1939-ben Franciaországba távozott, ahol internálták. Pártutasításra érkezett haza 1941-ben. Az ország 1944. március 19-i német megszállása után a betiltott és illegalitásba kényszerített politikai pártok, vallási és tömegszervezetek náciellenes tömörülésének,

a Magyar Frontnak, valamint az antifasiszta ellenállásnak lett az egyik vezetője.

1944 szeptembere után megválasztották a földalatti kommunista párt központi bizottsági titkárának. Tevékenységére nem csak Horthy rendőrsége, hanem az 1944. október 16-i nyilas puccs után a Nemzeti Számonkérő Szék nyomozói is felfigyeltek. 1944 decemberében letartóztatták, és Sopronkőhidára hurcolták. Csak bátyja, a Szálasi-kormány készletgazdálkodási kormánybiztosa, Rajk Endre államtitkár közbeavatkozására kerülte el a halálos ítéletet.

A pócspetri ügytől a kékcédulás választásokig

1945. május 13-án tért vissza Budapestre, ahol a párt szinte összes vezető testületébe beválasztották, sőt, novembertől 1946. március 1-jéig Rákosi helyettese lett. A kommunista párt 1946. március 20-tól delegálta a kormányba, ahol a kommunista hatalomátvétel előkészítése szempontjából legfontosabb tárcát, a belügyminiszteri posztot foglalta el.

Rajk belügyminiszterként mindent megtett, hogy pártját – eszközökben nem válogatva – kizárólagos hatalomba segítse.

Az ő nevéhez fűződik többek között az ÁVO-t önálló, országos hatáskörű szervvé „előléptető” 533.900/1946. BM. számú rendelet megalkotása.

Rajk László és utóda a belügyminiszteri tisztségben, Kádár János Forrás: Origo

Az irányítása és felügyelete alá került politikai rendőrség Rajk László belügyminisztersége idején vált igazán hírhedt szervezetté. Ugyancsak Rajk nevéhez köthetők az első nagy politikai és gazdasági koncepciós perek, kezdve a pócspetri ügytől a Magyar Közösség ellen indított koholt peren át egészen a több halálos ítélettel végződött Maort-perig.

Tevékenyen részt vett a kommunista hatalmi nyomulás útjában álló pártok és különböző szervezetek felszámolásában,

minisztersége alatt több mint 1500, a kommunistáknak nem tetsző társadalmi szervezetet tiltottak be. Ugyancsak komoly szerepet töltött be az 1947-es súlyos választási csalások megszervezésében, illetve a „kékcédulás választásokon” történt visszaélések kivizsgálását követelő ellenzéki törekvések meghiúsításában.

Rákosi, Farkas és Péter is féltékenyek voltak Rajkra

Rajk mindezek ellenére fokozottan kegyvesztetté vált a szűk pártvezetésen belül. Az általa elért, és a kommunisták szempontjából komoly sikerek ellenére veszedelmes ellenségeket szerzett magának. Az ÁVO élén álló Péter Gábor, a szabósegédből lett altábornagy nehezen viselte, hogy Rajk a szervezetet felügyelő miniszterként, igen gyakran Péter javaslataival szemben, diszponált az ÁVO költségvetésével.

Rákosi Mátyás az MKP főtitkára, majd 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára Forrás: Fortepan

A félművelt, ám rendkívül hiú és agresszív Farkas Mihály honvédelmi miniszter – a pártvezetésen belül Rákosi után a második legbefolyásosabb ember, a hírhedt „trojka” egyik tagja – erősen féltékeny volt Rajk párttagok közötti népszerűségére.

A magas, jó megjelenésű, intelligens és népszerű Rajk az alacsony, kopasz és potrohos Rákosit ugyancsak féltékennyé tette.

Rákosi Mátyás egyetlen potenciális riválist sem óhajtott maga körül tudni. Farkas Mihálynak és Péternek tehát nem sokat kellett kapacitálniuk Rákosit, hogy a nem moszkovita, gyanús exnyilas hozzátartozóval és az „imperialistáknál” eltöltött hosszabb külföldi tartózkodásával Rajk Lászlót tegyék meg a párt első számú belső ellenségének.

Farkas Mihály honvédelmi miniszter, a hírhedt trojka egyik tagja Forrás: History Wikia

A titóista vonal későbbi kiagyalásánál pedig egyenesen kapóra jött, hogy Rajk László töltötte be a Magyar–Jugoszláv Baráti Társaság elnöki tisztségét is. Annak, hogy Rajk párton belüli helyzete megrendült a belügyminiszterségről történő leváltása volt az első komoly jele. 1948. augusztus 5-e után ugyan még tagja maradt a kormánynak, de csak az akkoriban sokkal jelentéktelenebb külügyminiszteri posztot kapta meg.

Kádár János azzal győzködte, hogy nem hajtják végre a halálos ítéletet

1949 késő tavaszára körvonalazódott Rákosi nagy terve; a külügyminiszterség alól május 20-án felmentett Rajk pedig ekkor már sejtette, hogy napokon belül letartóztatják. Rajk Lászlót 1949. május 30-án vették őrizetbe koholt vádak – az „imperialistáknak” történt kémkedés, valamint a Horthy-rendőrségnek való spicliskedés – alapján.

Rajkot az ÁVO-nak a Svábhegyen titokban fenntartott, Eötvös úti álcázott villájába vitték, ahol az ügy több szereplőjét is fogva tartották.

Rajk kihallgatását dr. Szűcs Ernő ÁVO-ezredes, Péter Gábor helyettese, valamint Décsi Gyula ÁVO-alezredes (később igazságügyi miniszter) irányították, de maga Péter is többször kihallgatta egykori főnökét.

Farkas Mihály és Kádár János Forrás: Wikimedia Commons

Először rábeszéléssel és ígérgetésekkel próbálták rávenni, hogy „a pártért” vállalja magára a nyilvánvalóan képtelen vádakat, de Rajk erre nem volt hajlandó. Többször kérte, hogy személyesen beszélhessen Rákosival, ám erre egyszer sem került sor.

Péter Gábor közbejárására Rákosi július 7-én Farkas Mihályt

és Kádár János belügyminisztert küldte el Rajkhoz, hogy próbálják meg „jobb belátásra bírni”

a makacskodó gyanúsítottat. Farkas és Kádár Rajkkal folytatott, fenyegetésektől sem mentes beszélgetését hangfelvételen rögzítették, ami egyike azon kevés, a későbbi megsemmisítést elkerült dokumentumnak, amely fennmaradt az utókorra.

Péter Gábor, a szabósegédből lett ÁVO-főnök Forrás: History Wikia

Ebből kiderül, Kádár azzal győzködte Rajkot, hogy a per merő formalitás lesz, és a halálos ítéletet sem fogják végrehajtani, ezért a párt és a nemzetközi munkásmozgalom érdekében vállalja magára a vádakat. Rajk annyit ismert el, hogy belügyminiszterként „követett el hibákat”, ám a kémkedést határozottan visszautasította. Ekkor – a két pártvezető távozása után –

Farkas utasítására brutálisan megverték Rajkot.

Rajk László azonban az ismétlődő verések ellenére sem tört meg, és továbbra sem volt hajlandó magára vállalni a kémkedéssel kapcsolatos vádakat.

Felbukkannak a szovjet tanácsadók

Látva Rajk „makacskodását”, Rákosi a szovjetektől kért segítséget. Ekkor kapcsolódott be a vizsgálatba Fjodor Bjelkin altábornagy, a KGB közép-európai főnöke, valamint Georgij Jevdokimenko állambiztonsági ezredes. A szovjet „tanácsadók” jelenlétére figyelemmel a fizikai erőszakot beszüntették, és a KGB-sek többször maguk is kihallgatták Rajkot.

Rajk portréja Sztáliné mellett. Rákosi és Farkas különösen féltékenyek voltak Rajk népszerűségére Forrás: Fortepan

(Az erről felvett jegyzőkönyveket számos más perbeli dokumentummal együtt később megsemmisítették, ezért nem lehet tudni, mi hangzott el Bjelkin és Rajk között.) Bjelkinék Sztálin személyes beleegyezésével a szovjet politikai érdekeknek megfelelően „áthangolták” az ügyet, ekkor lett az úgynevezett jugoszláv szál az ügy központi vezérfonala.

A párt már döntött a vádlottak bűnösségéről

A vádiratot és a tárgyalás forgatókönyvét személyesen Rákosi állította össze, és a saját koncepciója jegyében adott kötelező instrukciókat az ávós tiszteknek. „A vizsgálatnak ebben a szakaszában is állandóan hangsúlyozták, hogy a vizsgáló tiszteknek nem az a feladata, hogy az egyes személyek bűnösségét vizsgálja, mert a párt ezt a kérdést megvizsgálta és a párt döntött úgy, hogy ezeket a személyeket el kell ítélni” – vallotta 1954-ben Faludi Ervin főhadnagy a Péter Gábor elleni nyomozás során. (Forrás: Kiszely Gábor: ÁVH – Egy terrorszervezet története, Korona Kiadó, Budapest, 2000.)

Rákosi apró részletekbe menően irányította a Rajk elleni koncepciós eljárást Forrás: Fortepan

A tárgyalás előtt Rákosi fogadta Bjelkint, hogy megbeszélje vele az előkészítést és a főtárgyalás menetét. Ez alapján állították össze a bíró és az ügyész vádlottaknak felteendő kérdéseit. Rákosi a vádlottak előre elkészített vallomásait, a nekik felteendő kérdéseket, valamint az ugyancsak előre megírt vádbeszédet is alaposan átolvasta,

további utasításokkal, és kiegészítésekkel látva el azokat.

A vád képviseletére a korábbi koncepciós perekben párthűségét már kellően bebizonyított dr. Alapy Gyulát, tanácselnöknek pedig dr. Jankó Pétert, a háborús főbűnösök ügyei közül a Szálasi-pert és Endre László perét, továbbá többek között a Magyar Közösség elleni koncepciós tárgyalást vezető bírót jelölték ki.

Rajk védője legyen egy csúnya zsidó!

Rákosi választotta ki a védőket is, az ÁVH által elkészített és az ügyvédek életrajzát tartalmazó lista alapján. „Rajk védője legyen egy csúnya zsidó” – állt többek között azon a papírcetlin, amit Rákosi továbbított az ávósoknak a kiválasztási szempontokról. Még ahhoz is ragaszkodott, hogy a védők – teljesen szokatlan módon – előre írják meg a védőbeszédeiket, és azt terjesszék fel hozzá jóváhagyásra. A Rajk-ügy vádiratának tényállási részét teljes egészében Rákosi szerkesztette.

Az ügyész csak a paragrafusokat írja hozzá!”

– szólt az ezzel kapcsolatos instrukció. A maga által szerkesztett vádiratot külön repülőgéppel Moszkvába vitette.

A Rajk elleni vádiratot Moszkvában személyesen Sztálin hagyta jóvá Forrás: RIA Novosti/Petrusov

A Moszkvából visszaérkezett, Sztálin által jóváhagyott vádirattal kapcsolatban pedig a következő utasítást adta Péternek: „Hozzá ne nyúljanak! Ezen egy vesszőt ne változtassanak! Ennek így kell kijönni!” (Forrás: id. mű 187. o.) A tárgyalás előtti napon Rákosi magához rendelte Pétert, afelől érdeklődve, vajon az ügyész képes lesz-e hibátlanul úgy előadni a vádindítványt, mintha azok a saját szavai lennének, majd ehhez még mosolyogva hozzátette:

Ugye, örülne az ügyész, ha ilyen vádiratot tudna írni?”

Látja, ez a baj, nem politikus a bíró!

A tárgyalás előtt Rákosi magához rendelte Péter Gábort, valamint a kijelölt ügyészt és bírót, hogy további szempontokat adjon nekik. Rákosi hangsúlyozta, a tárgyaláson ki kell emelni, hogy Rajk jugoszláv–amerikai kém, trockista, és a párt esküdt ellensége.

Rákosi dolgozószobájában külön hangszórót szereltek fel, amelyen végighallgathatta a tárgyalást.

A tárgyalás alatt eszébe jutott instrukciókat „forró dróton”, külön telefonvonalon továbbította a fővárosi törvényszék első emeleti irodájában várakozó Péter Gábornak.

Dr. Jankó Péter (középen, szemüvegben) a korszak egyik leghírhedtebb vérbírája volt Forrás: MTI/Mti Fotó

Péter a kapott utasításokkal azonnal Jankóhoz loholt. Rákosi egyfolytában instruálta a bíróságot. „A bíró kevesebbet beszéljen! ...Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró!... Nem tudja a bíró, hogy kell csinálni. Ahogy itt hallgatom, a hajam égnek áll. A bíró miért vág közbe mindig kérdésekkel?” – ilyen és hasonló instrukciók, megjegyzések záporoztak a törvényszék elkülönített irodájában kuksoló Péternek. (Forrás: id. mű, 188. o.)

Büféasztal mellől, kávézva nézték végig az akasztást

A tárgyalásnak nevezett ördögi komédia 1949. szeptember 24-én ért véget az ÁVO épületében, és az ávósok felügyelete alatt már korábban megírt ítélet kihirdetésével. A vádlottak közül Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást halálra ítélték.

Az ítéletet 1949. október 15-én, a Conti utcai fogház udvarán hajtották végre,

többek között Péter Gábor, Farkas Mihály és Kádár János jelenlétében, akik az első emeleti folyosón a számukra büféasztallal , italos- és kávéspulttal berendezett alkalmi „páholyból” nézték végig a hátborzongató aktust.

A Rákosi-diktatúra főkolomposai legnagyobbrészt ágyban, párnák közt hunytak el Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Rákosi-diktatúra főkolomposai – áldozataikkal szemben – többnyire ágyban, párnák közt hunytak el. Rákosi szovjet száműzetésben halt meg 1971-ben, Péter Gábor magas kort megérve, és már a rendszerváltás után, 1993-ban hunyt el Budapesten. Dr. Jankó Péter, annyi ártatlan ember jogi hóhéra 1955-ben öngyilkos lett, dr. Alapy Gyula nyugdíjasként hunyt el Fonyódon 1982-ben.