Scott Kelly lassabban öregedett az űrben, mint ikerbátyja

Mark (balra) és Scott (jobbra) Kelly, az ikerkísérlet résztvevői

Scott Kelly március elején érkezett vissza egy éves ISS-küldetéséről, a NASA pedig folyamatosan monitorozza, mennyit változott saját magához és ikertestvéréhez, Marchoz képest a szervezete. Einstein relativitáselméletét ismerve nem is meglepetés, hogy magasságán kívül teste öregedésének üteme is megváltozott, így most még fiatalabb bátyjához képest, mint amilyen akkor volt, amikor elhagyta a Földet.

Amikor Scott Kelly 2015. március 27-én elhagyta a Földet, ikerbátyja, Marc összesen hat másodperccel volt idősebb nála – mikor idén március elején visszatért, ez a különbség hat másodperc öt ezredmásodpercre növekedett.

Az asztronauta lassabban öregedett, mint Földön hagyott testvére – nem egyformán érzékelték az idő múlását.

Mark (balra) és Scott (jobbra) Kelly, az ikerkísérlet résztvevői Forrás: NASA

Einstein relativitáselmélete kimondja, hogy az idő nem egy állandó: többek között attól is függ, hogy egy test mozog-e, és ha igen, akkor milyen sebességgel. A mozgásban lévő test számára mindig lassabban telik az idő, mint annak, ami vagy aki egy helyben marad. Minél gyorsabb az adott mozgás, annál jobban lelassul az idő. Nem csoda tehát, hogy a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén 28 200 kilométer per órás sebességgel haladó

Scott számára a 340 nap öt ezredmásodperccel lassabban telt, mint Földön maradt bátyja számára.

Ezt a jelenséget egyébként idődilatációnak nevezzük, ami egy olyan relativisztikus jelenség, ahol a nyugalomban lévőnek tekintett vonatkoztatási rendszerből nézve a mozgó vonatkoztatási rendszerben zajló esemény időtartama hosszabb lesz, mint az eseménnyel együtt mozgó vonatkoztatási rendszerben mérve.

A NASA kutatói az ikerprojekttel egy jövőbeni Mars-missziót akarnak előkészíteni, amihez elengedhetetlen ismernünk, milyen hatással van az űrben eltöltött hosszú idő az emberi szervezetre.