A régi idők illatát igyekszik megőrizni egy kutatónő

Cecilia Bembibre szagmintát gyűjt egy régi könyvről

Meglehetősen ügyesek vagyunk történelmünk megőrzésében hangban, képekben vagy akár tapintható formában. A régi receptek meglehetősen jól képesek közvetíteni az ízeket, de ritkán – ha egyáltalán – gondolunk arra, hogy konzerváljuk a körülöttünk örvénylő szagokat. Ezen próbál változtatni egy brit kutatónő.

Cecilia Bembibre, a londoni University College doktorandusza oly módon akarja megőrizni a történelmet, ahogy előtte nagyon kevesen, írja az Atlas Obscura ismeretterjesztő portál. A szagokat katalogizálja.

A szagok közelebb hozzák a történelmet

A szagok emberibb módon segítenek számunkra összekapcsolódni a történelemmel"

– mondta Bembibre, akinek munkájába beletartozik a kémia, az elektromos orrok használata és az évszázados angol vidéki házak látogatása.

Bembibre történelmi helyeken és történelmi tárgyak szagát rögzíti szerte Angliában. Olyan helyeket keres fel, amelyek kulturálisan is jelentősek és erős, jellegzetes az illatuk. Kutatásai jelenleg két helyre koncentrálódnak. Egyik a Knole House, egy olyan angol ingatlan, amelyet ugyanaz a család lak felépítése, a 15. század óta. A másik a Szent Pál székesegyház könyvtára, egy kellően fojtott atmoszférájú terem, tele sok száz éves könyvekkel és bútorokkal.

Szagmintagyűjtés a Szent Pál katedrális könyvtárában Forrás: Cecilia Bembibre

Bembibre a Knole House-ban kiválasztott egy maréknyi tárgyat és atmoszférát, amelynek szagát elemezni és megörökíteni kívánja. Ilyen például egy pár 1800-as évekből származó kesztyű, a bútorok fényezésére használt viasz, a „velencei követ" szoba illata, egy öreg könyv és néhány modernebb szag, amilyen például a családi gyűjteményből származó bakelitlemez.

Hogyan lehet rögzíteni a szagokat?

Bembibre több különböző módszert használ a szagok befogására. Az egyik az úgynevezett Headspace technika, amelynél egy tárgyat tiszta, szeleppel ellátott, lezárt zacskóba teszik, hogy meggátolják az illó szerves vegyületek (ISZV) távozását. Ez után egy abszorbens szénszálat helyeznek a szelepbe, hogy felszívja a bent izolált ISZV-ket.

Cecilia Bembibre szagmintát gyűjt egy régi könyvről Forrás: HMahgoub

A másik általa használt módszer az úgynevezett passzív diffúzió, aminél egyfajta speciális szénszivacsot hagynak egy térben, ahol magába szívja a körülvevő szagokat.

Szagreceptek

A mintavétel után Bembibre gázkromatográfiás tömegspektrométerbe helyezi a mintákat. Ezt a berendezést ő csak „nagy orrnak" nevezi. A végén egyfajta EKG-hoz hasonló mintát kap, amelynek alapján azonosítani lehet a szagokat alkotó különféle vegyi anyagokat.

Olyan, mintha egy receptünk lenne, és talán évszázadok múlva, ha valaki reprodukálni akarna valamilyen szagot, akkor megteheti ezt e recept alapján"

– mondta a kutatónő.

Mintavizsgálat gázkromatográfiás tömegpektrométerrel Forrás: Cecilia Bembibre

Egy régi könyv illatát például olyan vegyületek adják, amelyen az ecetszagú ecetsav, a furfurol (amelynek kenyér- és mandulaszaga van, nagyon kellemes könyvillatot ad), a benzaldehid (nagyon édeskés, mandulás, fahéjas illat), a vaníliaszagú vanillin és a hexanol, amelynek olyan illata van, mint a frissen vágott fűnek. Ezeket a vegyületeket megfelelő arányban összekeverve újra létrehozhatjuk a könyvszagot.