A ma már kihalt tengeri ragadozónak csupán néhány maradványa maradt fenn: a kutatók mindössze 5 darab, nagyjából 4,5 centiméter hosszú fogat találtak a világ különböző részein: Japánban, Kaliforniában, Peruban és Észak-Karolinában – írta a Live Science tudományos portál. Mindez azt jelenti, hogy a titokzatos faj rendkívül elterjedtnek számított.
A kutatók a Megalolamna paradoxodon tudományos nevet adták a korai miocén időszakból származó fajnak. A maradványok lelőhelye alapján a tudósok azt állapították meg, hogy az állat sekély, part menti vizekben élhetett a közepes földrajzi szélességeken. A testméret körülbelüli meghatározásához ugyancsak a fogak nyújtottak segítséget. Eszerint az őscápa 3,7 méter hosszúra nőhetett.
Természetesen ez nem ad pontos képet az állat méreteiről, figyelmeztetett John-Paul Hodnett cápaszakértő a Live Science weboldalán. Előfordulhat, hogy egy apró fogakkal rendelkező cápafajt valójában termetes példányok képviselnek, így van ez a cetcápával (Rhincodon typus) is, amelynek fogai kicsik ugyan, ám teste hatalmas, 12 méter hosszú.
A fogak alapján a kutatók egy másik nagy felfedezést is tettek. A Megalolamna paradoxodon fogait összehasonlították a hírhedt megalodonéval (Carcharocles megalodon), és arra jutottak, hogy a két faj közös családba, a mára kihalt Otodontidae csoportba tartozott, tulajdonképpen szoros „unokatestvéri" viszony áll fenn köztük. A megalodont egyébként a valaha létező egyik legnagyobb húsevő gerincesként tartják számon, testhossza elérhette akár a 18 métert is.
A váratlan rokonság miatt a kutatóknak a megalodon rendszertani helyét is meg kell változtatniuk, az óriás őscápa így átkerült az Otodus nembe, ezzel pedig tudományos neve is módosul (Otodus megalodon).
Az eredményeket a Historical Biology című szakfolyóiratban publikálták.