Mind több kutatás konklúziója, hogy egyes gyíkokhoz és férgekhez hasonlóan az emberek is képesek lesznek visszanöveszteni elveszített végtagjaikat, mert a génkészletünkben ott rejlik a szükséges biológiai információ. Óriási jelentőségű lenne, hogy sikerülne tisztázni, hogy a DNS-spirálunk melyik része tartalmazza a végrehajtást aktiváló kódot.
Közös őstől származunk, tehát elméletileg a genetikai örökségünk tartalmazza az önjavítás lehetőségét, csak ennek működését megakadályozza valami”
– ondta Billie Swalla, az amerikai Washington Egyetem Friday Harbor tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója.
Az általa vezetett tudományos csoport felfedezte, hogy ha félbevágják az egyik tengeri féreg, a félgerinchúrosok törzsébe tartozó Ptychodera flava bármely egyedét, az állat 15 nap alatt képes a másik felét visszanöveszteni. Az erről írt beszámoló a Developmental Dynamics szakfolyóiratban jelent meg.
Jóllehet mi, emlősök is képesek vagyunk bizonyos mértékű regenerációra, ilyen például a sebek behegedése, a májunk részleges visszaépülése, de a P. flava hozzánk képest elképesztő teljesítményt nyújt: ha kettévágják, nagyjából 3-4 nap alatt visszanöveszti a száját, további 5-10 nap alatt a szívét és a veséit.
A 15. napra befejeződik a féreg idegrendszerének újbóli kialakulása. "Nem pusztán visszanőnek ezek a szövetek, hanem ugyanolyan külsejűek és méretűek lesznek a folyamat végére, mint az eredetijük volt. Lehetetlen megkülönböztetni egy sérülés után regenerálódott testű férget egy olyantól, amelyet nem vágtak ketté" – tette hozzá a tengerbiológus.
Sőt, miután befejeződött a regenerálódás, újra ketté lehet vágni a férget, és ismét megtörténik a csodálatos felépülés. Vagyis a féregből egy hónap leforgása alatt 4 egészséges klónféreg lesz. "Ez a regeneráció lényegében halhatatlanná teszi az állatokat és populációikat" – mondta Swalla.
Mit jelenthet ez az emberre nézve?
Több olyan gén megtalálható bennünk is, amelyekkel a féreg újranöveszti a testét, ennek köszönhető például a bőrszövetünk begyógyulása.
Ha azonosíthatnánk ezeket a géneket, megnyílna az út a baleset vagy betegség miatt elveszített végtagok újranövesztésére vagy az idegrendszer regenerációjára, aminek egy stroke miatt elhalt agyterület "pótlása" jó példája lehet.
A tengeri féregre azért esett a kutatók választása, mert gyakorlatilag ezek a legközelebbi rokonaink a gerinctelenek közül. És bár a korallzátonyok környékén a homokos üledékben élnek, strukturális és genetikai felépítésük sok hasonlóságot mutat az emberével. Az a nagy különbség a két faj között, hogy
a féreg rendelkezik valamilyen "mestergénnel", amely a teljes visszanövesztést lehetővé teszi.
Elképzelhető, hogy mi is rendelkezünk ezzel a mestergénnel, csak annak működését blokkolja valami. Lehet ez akár az immunrendszerünk, amely például egy testrész elvesztése esetén a sebet varral fedi be, nem pedig arra törekszik, hogy ott visszanövessze az adott testrészt – talán, mert az evolúció során fontosabbá vált a fertőzés és az elvérzés megakadályozása.
Vagy az is lehet, hogy túl nagy méretűek vagyunk, és a visszanövesztés túl sok időt és energiát emésztene fel, ezért az évmilliók során az emlősöknél kikapcsolódott ez a funkció. Pusztán az evolúciós energiamérleg szempontjából biológiai értelemben túlzás egy ujj visszanövesztése, ha az egyed 9 ujjal is képes a túlélésre.
Évszázadok óta reméli az emberiség, hogy lehetővé válik a szervek, végtagok újranövesztése.
Az új kutatás is megerősíti, hogy tovább kell vizsgálódni a témában. Ha sikerül kideríteni, hogy milyen molekuláris működésen alapul a tengeri féreg regenerációja, talán utánozni lehet ezt az emberekben, hogy segítséget nyújtva a rászoruló betegeknek.