Pearl Harbor: 75 éve volt a "gyalázat napja"

Lángoló csatahajók Pearl harbor kikötőjében, a japán támadás után

Hetvenöt éve, 1941. december 7-én reggel hat órakor az 1. japán csapásmérő flotta anyahajóinak fedélzetéről 183 harci gép emelkedett a magasba, és déli irányba fordulva az amerikai csendes-óceáni flotta Hawaii-szigeteki hadikikötője, Pearl Harbor felé vette az irányt. A japán támadóhullám gépei tökéletesen meglepték a vasárnap reggeli békés nyugalomban ébredező, horgonyláncon álló amerikai flottát. Pearl Harbor percek alatt lángba borult, és e lángok világháborúvá szélesítették az Európában 1939 szeptembere óta tomboló véres konfliktust.

A kocka el lett vetve

1941. november 26-án kora reggel Jamamoto Iszoroku tengernagy, a Császári Flotta 1. csapásmérő kötelékének főparancsnoka kiadta egységeinek a kifutási parancsot A Kurill-szigetekről teljes rádiócsendben kihajózó félelmetes támadóerő déli irányba kanyarodva hamarosan eltűnt a látóhatár alatt. Az indulási parancsot megelőző hónapokban a japán császári kormány és a hadsereg kardcsörtető, forrófejű vezetői között parázs viták zajlottak az 1941 nyarán Roosevelt amerikai elnök által elrendelt embargó következményeiről, a hogyan továbbról.

Hetvenöt éve, 1941. december 7-én történt a Pearl Harbor elleni japán támadás, ami fordulópontot jelent a második világháború történetében Forrás: U.S. Navy

Az első világháborúban még szövetséges két nagyhatalom közötti kapcsolat 1931-től, Mandzsúria japán megszállása után kezdett egyre hűvösebbé válni.

Francia Indokína okkupációja után az Egyesült Államok kereskedelmi korlátozásokat léptetett életbe Japánnal szemben,

amit az 1941 júliusában elrendelt olajembargó követett. Roosevelt elnök az embargó feloldását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Japán kivonul Kínából.

Az amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt által aláírt kereskedelmi embargó súlyos csapás volt Japán számára Forrás: Congress Library

A nyersanyagokban szegény szigetországot súlyosan érintették a kereskedelmi korlátozások, így a császári kormány számára csak két lehetőség maradt: teljesíti az amerikaiak feltételeit, vagy pedig tovább terjeszkedik Délkelet-Ázsiában, hogy nyersanyagforrásokhoz jusson.

Jamamoto tengernagy nem hitt abban, hogy Amerika legyőzhető

A császári kormány eleinte megosztott volt a kérdésben. Konoe Fumimaro herceg, miniszterelnök elsősorban diplomáciai megoldást szorgalmazott. Hadügyminisztere, a kardcsörtető Tódzsó Hideki elfogadhatatlannak, egyszersmind a busidó szellemiséggel (a szamurájok etikai normáival) összeegyezhetetlennek tartotta a „behódolást Amerikának".

Tódzsó Hideki hadügyminiszter (a képen középen, tisztelegve) volt a "héják" leghangosabb vezetője Forrás: Wikimedia Commons

A rendkívül erős befolyással rendelkező japán szoldateszka (katonai vezetés) a háborúpárti Tódzsó mögött sorakozott fel.

A héják és galambok párharcából így Tódzsó és köre került ki győztesen;

Konoe herceg 1941. október 18-án lemondott, a kabinet pedig a háborúpártiak kezébe került. Ezzel végleg eldőlt, hogy Japán a további hódítások útjára lép. A szigetországnak ehhez azonban be kellett biztosítania a hátát is, amit csak az 1940-től San Diegóból a Hawaii-szigetekre áthelyezett amerikai csendes-óceáni flotta kiiktatásával lehetett megvalósítani.

Fumimaro Konoe herceg, miniszterelnök békés, diplomáciai megoldást szorgalmazott Forrás: Corbis

A merész haditerv kidolgozására a Harvardon végzett, és Washingtonban egykor tengerészeti attaséként szolgáló tehetséges japán haditengerészeti vezető, Jamamoto Iszoroku kapott megbízást. Az amerikai mentalitást és az Egyesült Államok félelmetes gazdasági potenciálját kiválóan ismerő tengernagy nem hitt abban, hogy a szinte korlátlan ipari kapacitással rendelkező óriást Japán két vállra fektethetné.

Jamamoto Iszoroku tengernagy, a japán császári flotta főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Jamamoto úgy vélte, ha egyetlen átütő erejű csapással megsemmisítik a csendes-óceáni flottát, maximum egy év előnyhöz jut a császári haderő, ami elegendő a délkelet-ázsiai térség és a stratégiai jelentőségű csendes-óceáni szigetek elfoglalásához. A Pearl Harbor megtámadására szőtt haditerv ezen a stratégiai elgondoláson alapult.

Washington az összes japán diplomáciai üzenetet látta

Miután az Amerika elleni hadművelet tervét Hirohito császár is jóváhagyta, a legnagyobb titoktartás közben láttak hozzá a grandiózus hadművelet előkészítéséhez.

A legkörültekintőbb titokvédelmi intézkedések ellenére is, a japán készülődés azonban nem maradt rejtve Washington előtt.

Az amerikai hírszerzésnek ugyanis 1940 nyarán sikerült feltörnie a Bíbor fedőnevű diplomáciai kódot, így Washingtonban a Magic dekódoló készüléknek köszönhetően hamarabb elolvasták a japán nagykövetség bizalmas üzeneteit, mint a tokiói külügyminisztériumban.

A japán 1. csapásmérő flotta útja a Hawaii-szegetekig és vissza Forrás: Wikimedia Commons

A megfejtett diplomáciai üzenetváltások egyre inkább arra mutattak, hogy Japán valamilyen nagy akcióra készülődik a Csendes-óceánon.

1941. szeptemberétől megszaporodtak a lassan körvonalazódó japán támadásra utaló sürgönyök.

1941. november 27-én, egy nappal az után, hogy az 1. japán csapásmérő flotta felszedte a horgonyt a Kurill-szigeteknél, Cordell Hull külügyminiszter sürgős értekezletet hívott össze a State Department miniszteri irodájában.

Cordell Hull külügyminiszter a Pearl Harbor elleni japán támadás idején Forrás: Wikimedia Commons

Hull arról tájékoztatta a miniszteri dolgozószobájában összegyűlt tábornokokat, az egyesített vezérkar vezetőit, hogy a japán kormány képviselőivel folytatott hosszadalmas tárgyalások kudarcba fulladtak. Cordell Hull nem kertelt; a katonai vezetőknek megmondta, hogy cáfolhatatlan információik szerint

december első napjaiban nagy japán támadás várható a Csendes-óceán északkeleti térségében.

Mindezek ismeretében több mint furcsa az a nemtörődömség, ahogyan a japán támadás vélelmezhető fő célpontjának, a Pearl Harborban állomásozó flottának a helyzetét kezelték.

George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke Forrás: Library Congress

Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnöke ugyanis nem továbbította a figyelmeztetést Honoluluba, a csendes-óceáni flotta főparancsnoka, Husband L. Kimmel tengernagy részére. (Amikor jóval a Pearl Harbor-i támadás után Marshallt is meghallgatta a vizsgálóbizottság, erről a körülményről a tábornok azt nyilatkozta, hogy „elfelejtette" tájékoztatni Kimmelt. Ennyiben maradtak.)

Rejtélyes hátterű megbeszélés Roosevelt elnökkel

A külügyminiszteri értekezletet követő napokban is egyre újabb információk érkeztek a japánok csendes-óceáni készülődéséről. Alig két nappal a támadás előtt, december 5-én Edward Lindley Wood, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete Roosevelt elnökkel tanácskozott a Fehér Házban.

Roosevelt elnök és Cordell Hull (a kép jobb, illetve bal szélén) Forrás: Library Congress

A nagykövet és az elnök megbeszéléséről nem maradt fenn feljegyzés,

de Mark Emerson Willey azt állítja, hogy a brit diplomata ismertette Roosevelttel az angol külföldi hírszerzés, az MI6 jelentését, amely pontosan tartalmazta a japán támadás időpontját. (Forrás: Mark Emerson Willey: Pearl Harbor: Mother of all Conspiracies, Xlibris Corp., 2000.)

Az USS Arizona csatahajó felrobban a Pearl Harbor-i hadikikötőben egy japán bombatalálattól Forrás: U.S. Navy Archive

Willey állítását nem támasztja alá forrásértékű bizonyíték, az viszont történelmi tény, hogy a december 7-i támadási időpontról még jóval korábban, 1941 végén Richard Sorge Tokióban ügyködő szovjet mesterkém pontos tájékoztatást küldött Sztálinnak. Ezért egyáltalán nem lehet kizárni, hogy az MI6-nek is sikerült megszereznie a Pearl Harbor elleni támadás időpontját. Afelől pedig semmi kétség nincs, hogy egy ilyen sorsdöntő információról Winston Churchill – szemben Sztálinnal - ne értesítette volna azonnal a legfőbb szövetségesét.

Gyanús hallgatás Washingtonban

A Nagumó Csúicsi altengernagy parancsnoksága alatt álló repülőgép-hordozók fedélzetéről december 7-én, helyi idő szerint reggel 6 órakor startoltak el az első támadó hullám harci gépei. Jamamoto tengernagy csapásmérő flottája ekkor 340 kilométerre állomásozott a vasárnapi reggel álmos csendjébe süppedt Honolulutól.

Kimmel tengernagynak napok óta rossz előérzetei voltak,

de többszöri sürgetése, illetve kérdései ellenére Washington néma maradt.

Husband Kimmel tengernagy, a csendes-óceáni flotta főparancsnoka Forrás: U.S. Navy Archive

Reggel fél hatkor a járőrszolgálatot teljesítő USS Monaghan romboló felfedezte a hadikikötő közelében ólálkodó japán törpe-tengeralattjárót, amelyet vízibombákkal el is süllyesztett. A romboló parancsnoka azonnal jelentette rádión az incidenst, de erről az életbevágóan fontos hírről Kimmel tengernagy csak egy órával később kapott értesítést.

A Pearl Harbor-i hadikikötő előtt ólálkodó japán törpe-tengeralattjárót felfedező és elsüllyesztő USS Monagham romboló Forrás: U.S. Navy Archive

A kikötőben a csendes-óceáni flotta nyolc csatahajója, valamint a cirkálók és a rombolók is szorosan egymás mellett horgonyoztak,

ideális célpontot nyújtva a japán zuhanóbombázók és torpedóvető gépek számára.

A támadás előtti napokban Harold Short altábornagy, a Hawaiin állomásozó tengerészgyalogság főparancsnoka, szabotázsveszélytől tartva azt az utasítást adta, hogy a repülőtereken állomásozó harci gépeket a szélső, szétszórtan elhelyezett parkolóhelyekről középre, szorosan egymás mellé csoportosítsák át. Részben ennek a hibás parancsnak volt betudható, hogy a támadók első hulláma 188 földön álló repülőgépet semmisített meg.

Lecsapnak a felkelő nap jelét viselő harci gépek

Reggel, nem sokkal hét óra előtt a szolgálatot éppen leadni készülő radarkezelők felfedezték az első támadóhullám gépeit. Jelentésükre azt a megnyugtató választ kapták, hogy a gépek a San Diegóból várt B-17-es bombázók lehetnek.

Short altábornagy a Hawaii-szigeteken állomásozó tengerészgyalogság főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A japán támadás így teljesen készületlenül érte a csendes-óceáni flottát. A két hullámban összesen bevetett 354 japán harci gép megrendítő csapást mért az amerikaiakra, 4 csatahajót, 5 cirkálót és rombolót, illetve a repülők jelentős részét elvesztették.

A japán támadás miatti amerikai emberveszteség 2 404 főt tett ki.

Ugyanakkor az volt a szerencséjük, hogy a flotta három, Pearl Harborban állomásozó repülőgép-hordozója, az USS Yorktown, az USS Hornet, illetve az USS Lexington – amelyek Jamamoto legfőbb célpontjai lettek volna – Hawaiitól távol gyakorlatoztak.

Az Akagi repülőgép-hordozó fedélzetén a Pearl Harbor elleni támadásra előkészített egyik Mitsubishi A6M Zero vadászgép Forrás: Wikimedia Commons

Nagumó altengernagy, attól tartva, hogy csapásmérő hordozóegységét felfedezik, és támadást intéznek ellene, a tervezett harmadik hullámot lefújta, így a kikötői berendezéseket – különösen az olajtartályokat – nem érte számottevő kár.

Nomura nagykövet egyre kínosabban feszengett

A japán nagykövetségen a tokiói külügyminisztérium utasításának megfelelően, december 6-án hozzáfogtak a titkos dokumentumok megsemmisítéséhez és a csomagoláshoz. A kapott utasítás szerint Nomura nagykövetnek ugyanis másnap, washingtoni idő szerint 12 óra 45 perckor – még a Pearl Harbor elleni első légicsapás megkezdése előtt – kellett volna átadnia a Japán Császárság hadüzenetét Cordell Hull külügyminiszternek.

Nomura, a Japán császárság washingtoni nagykövete Forrás: Wikimedia Commons

A tokiói külügyminisztérium utasításának vétele után Nomura a diplomáciai protokoll szerint szabályszerűen bejelentkezett Cordell Hullhoz, és az időpontot – mivel elhalaszthatatlanul fontos ügyben kérte a sürgős találkozót –, vissza is igazolták számára. Másnap Nomura nagykövet a számára visszaigazolt időpontban, hajszálpontosan meg is jelent a State Department épületében, ám itt legnagyobb megrökönyödésére azt közölték vele, hogy még várnia kell a miniszteri audienciára.

Lángoló csatahajók Pearl Harbor kikötőjében, a japán támadás után Forrás: U.S. Navy Archive

Nomura kínosan feszengve várakozott, közben egyre sűrűbben pillantgatott az órájára,

hiszen pontosan tudta, hogy miről van szó, és mi a tét. Cordell Hull – aki egyébként végig az épületben tartózkodott – csak 13 óra 30 perckor (hawaii idő szerint reggel 8 óra 30 perckor) fogadta a nagykövetet, akkor, amikor már a második támadóhullám bombázta a hawaii hadikikötőt és katonai repülőtereket.

Pearl Harbor a japán légitámadás előtt Forrás: U.S. Navy Archive

A hadüzenet átvételekor hűvösen csak annyit közölt a megrendült nagykövettel, hogy hosszú politikusi pályafutása során még soha sem találkozott egyetlen kormány esetében sem ekkora mértékű aljassággal.

Felébresztették az alvó óriást

A külügyminisztériumban lezajlott drámai közjáték egyértelműen arra utal,

hogy a washingtoni vezetés tudhatott a támadás kezdő időpontjáról.

A nagykövet megvárakoztatása ugyanis azt eredményezte, hogy a császári haderő még azt megelőzően lendült támadásba, hogy az amerikai külügyminiszter átvette volna a tokiói kormány hadüzenetét.

Franklin D. Rossevelt elnök aláírja a Japán elleni hadüzenetet, 1941. december 8-án Forrás: Wikimedia Commons

Azaz a japán támadás ez által hadüzenet nélküli agressziónak minősült. A Pearl Harbornál elért győzelem átmenetileg megnyitotta Japán útját a gyors délkelet-ázsiai terjeszkedés előtt, de háborúba állított egy olyan ellenséget, amelyet nem győzhetett le. Az Egyesült Államok december 8-i hadüzenetével teljesedett ki a második világháború. Ahogyan Jamamoto tengernagy megjegyezte, felébresztették az alvó óriást.