230 millió éves ökoszisztéma nyomában

Nothosaurusok, Placodontia hüllők és hybodont cápák. Ilyen lehetett az a 230 millió évvel ezelőtti tengeri élővilág, amelynek nyomaira Villányban bukkantak a kutatók. Pecsics Tibor rajza

A legősibb dinoszauruszfajok, teknősök vagy akár az emlősök közvetlen elődeinek maradványai kerültek elő az MTA Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport által a közelmúltban felfedezett, új, triász időszaki ősgerinces-lelőhelyen. A paleontológusok folytatják az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely módszeres feltárását is.

Immár tizenhatodik ásatását végezte el Iharkúton a nyáron az a kutatócsoport, amely az utóbbi öt esztendőben a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának támogatásával folytathatta a bakonyi dinoszauruszok, valamint a hazai mezozoikumi ősgerincesek kutatását.

A csoport – amely részben továbbra is az MTA, illetve az NKFIH, az ELTE és a Magyar Természettudományi Múzeum támogatásával végzi tudományos munkáját – az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely mellett új, potenciális lelőhelyeket fedezett fel, és megkezdte a feltárásukat - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.

Villány – feltárul egy 230 millió éves ökoszisztéma

A Lendület-projekt egyik legfontosabb kutatása egy új, triász időszaki ősgerinces-lelőhely felfedezéséhez kötődik.

A 2012-ben felismert lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon Archosauromorphák és eddig közelebbről meg nem határozott páncélos őshüllők csontjait találták meg.

Nothosaurusok, Placodontia hüllők és hybodont cápák. Ilyen lehetett az a 230 millió évvel ezelőtti tengeri élővilág, amelynek nyomaira Villányban bukkantak a kutatók. Pecsics Tibor rajza Forrás: MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport

Iharkút: dinoszaurusztojások a csontvázak között

Magyarország legnagyobb dinoszaurusz-lelőhelyén huszonöten folytatták az idén már tizenhatodik ásatást. Ezzel majd 600 négyzetméterre nőtt az eddig feltárt terület. A kutatók a Lendület program ideje alatt mintegy 200 négyzetméternyi területről előkerült fosszíliákat centiméter pontosságú GPS-mérésekkel kiegészítve 3D-s térképen rögzítették.

Az iharkúti csonttemető virtuális modellezésével lehetőség nyílik az egykori felhalmozódás körülményeinek tisztázására és annak megértésére, hogy hogyan és mennyi ideig zajlott az a folyók megáradásához kapcsolható természeti katasztrófa, amely a dinoszaurusztetemek és -csontok tízezreinek összehordásáért felelős.

Az iharkúti lelőhelyhez köthető egyik legnagyobb felfedezés az Ajkaceratops maradványainak megtalálása volt. Ezzel elsőként igazolták a kutatók, hogy a Ceratopsia dinoszauruszok Európa kréta időszaki szigetvilágát is benépesítették.

Ajka – egy mocsárvilág ősgerincesei

Az iharkúti lelőhely csonttartalmú rétegeivel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló üledékes kőzetek ismertek Ajka határából. Ezeket a város környéki szénbányászat keretében mintegy 140 éven keresztül fejtették. Bár a bányászat mindig is mélyműveléssel dolgozott, az ajkai barnakőszén felfedezése felszíni kibúvások révén történt 150 évvel ezelőtt. Ősi Attila kutatócsoportja 2015-ben megtalálta ezeket a kibúvásokat, majd gyűjtéssel és iszapolással egy értékelhető gerinces fauna első nyomait fedezte fel és publikálta.

Halak, krokodilok és dinoszauruszok fogai a 85 millió éves ajkai kőszénből Forrás: MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport

A kutatók a közeljövőben két szisztematikusan gyűjthető, nagyméretű feltárást végeznek el Ajka Város Önkormányzata és a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. segítségével. A szakemberek azt remélik, hogy ezáltal új és jelentős gerinces-leletanyag kerül elő, ami hozzájárul a 85 millió évvel ezelőtti Dunántúli-középhegység szárazföldi élővilágának feltérképezéséhez.