Az észak-adriai térség különösen gazdag történelmi értékű hajóroncsokban. Ezek közül jó néhányat a Földközi-tenger leglátványosabb roncsai között tartanak nyilván, de akad köztük olyan is, például a Brioni-szigetektől hat tengeri mérföldre nyugatra, a nyílt vízen nyugvó, az Adria Titanicjának is nevezett Baron Gautsch utasszállító gőzös, amelyet a nemzetközi búvárközösség a világ tíz leglátványosabb hajóroncsa közé sorol.
Ha az Isztriai-félsziget térségében hullámsírban nyugvó hajókat a történelmi érték oldaláról szeretnénk számba venni, az 1944. január 9-én Pula mellett elsüllyedt U-81 német tengeralattjáró bizonyosan dobogós helyezést érdemel.
A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember elsején a Karl Dönitz ellentengernagy parancsnoksága alatt álló U-Boot-flotta alig 52 egységből állt. A háború elején a német búvárnaszádok zömét a VII. B, illetve VII. C típushoz tartozó, nagy hatótávolságú, óceánjáró képességekkel rendelkező tengeralattjárók alkották.
A 67 méter hosszú és 870 tonna vízkiszorítású dízel-elektromos hajtással rendelkező VII. típusú búvárnaszádok 15 700 kilométeres harcászati hatósugara lehetővé tette, hogy portyáikat az Egyesült Államok, vagy Brazília, illetve Dél-Afrika partvidékéig terjesszék ki.
A tengeralattjáró-háború, az „atlanti csata” első, 1939 őszétől 1941 őszéig tartó szakaszában Dönitz admirális és az Oberkommendo Marine (Haditengerészeti Főparancsnokság)
legfőbb célja Anglia utánpótlási vonalainak elvágása, és a szigetország kiéheztetése, térdre kényszerítése volt.
Ehhez azonban jelentős tengeralattjáró-flottára lett volna szükség, ezért gyorsították fel a búvárnaszád-építési programot.
A brémai Vulkan- Vegesacker Werft hajógyárban 1940. május 11-én vízre bocsátott U-81-et is e célok jegyében állították szolgálatba 1941. április 27-én.
Az U-Boot-flotta történetében csak kevés olyan egység akadt, amelyik eljutott a 18. harci bevetéséig.
Az U-81 ebből a szempontból szerencsés csillagzat alatt futott le a sólyáról, hiszen annak ellenére, hogy 17, egyenként többhetes hadiportyán vett részt, egészen 1944 januárjáig kitartott a szerencséje.
Ugyanez mondható el mindkét parancsnokáról is; eltérően annyi társuktól, Friedrich Guggenberger és Johann-Otto Krieg korvettkapitányok nem a tengeren, hanem magas kort megélve „ágyban és párnák” között hunytak el.
1941 elejétől, amikor már elegendő mennyiségű tengeralattjáró és kiképzett legénység állt Dönitz admirális rendelkezésére, kezdetét vette a Wolfpak, azaz a „farkasfalka” elnevezésű, új és roppant hatékony harcászati taktika. Ennek lényege, hogy a tengeralattjárók egy-egy csoportját az Atlanti-óceán meghatározott, az Anglia felé tartó konvojok útvonalába fekvő térségébe irányították.
Amikor valamelyik járőröző U-Boot felfedezte a konvojt, nem intézett ellene támadást, hanem rátapadt a kereskedelmi hajókra,
és rádión riasztotta a falkához tartozó tengeralattjárókat.
Csak miután a többi tengeralattjáró is a helyszínre érkezett, indítottak együttes és ismétlődő támadásokat a konvojok ellen, súlyos veszteségeket okozva ezeknek.
Az U-81 1941. szeptember 1-től három farkasfalkában is részt vett; az első, a „Markgraf” (őrgróf) fedőnevű műveletben a legkeményebb észak-atlanti területen, Grönland térségében vetették be.
E hadművelet után a BdU ( Dönitz törzse)
arra utasította Guggenberger korvettkapitányt, hogy búvárnaszádjával törjön át a Gibraltári-szoroson,
és csatlakozzon az olaszországi La Speziában állomásozó 29. U-Boot-flottillához. Az U-81 1941. október 30-án a kora esti órákban érkezett a britek által szoros felügyelet alatt tartott és ezért életveszélyes Gibraltári-szoroshoz.
Guggenberger kapitány tengeralattjárójának sem sikerült a szoroson történő átcsúszás; egy portyázó brit Consolidated PBY Catalina típusú hidroplán felfedezte, és mélységi bombákat dobott az U-Bootra.
A németek pechjére, ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások,
ugyanis egy kétmotoros Hudson bombázó is beszállt a halálos táncba.
Az U-81 túlélte a támadást, ám megsérült, ezért Guggenberger parancsnok úgy döntött, hogy visszafordul Brestbe.
Az U-81-et ért sérüléseket gyorsan kijavították. November 12-én éjszaka, második nekifutásra sikerült is észrevétlenül átjutniuk a veszélyes szoroson.
A hadiszerencse ettől kezdve tartósan a német U-Boot mellé állt,
ugyanis másnap, november 13-án délelőtt 53 kilométerre Gibraltártól, a torony őrszolgálatosai füstöt észleltek a horizonton.
Guggenberger korvettkapitány azonnal merülést rendelt el, és elkezdte a felfedezett hajókötelék megközelítését. Nem is remélhetett nagyobb szerencsét, ugyanis a Máltáról Gibraltárba igyekvő „Force H” kötelék keresztezte útjukat, a brit flotta, a Royal Navy egyik büszkeségével, a modern HMS Ark Royal repülőhordozóval az élen.
Egyedül csak az erős kíséret volt aggasztó;
az Ark Royalt egy csatahajó, egy cirkáló és három romboló kísérte.
Guggenberger kapitány azonban nem habozott, és kiadta a támadási parancsot.
Három torpedót lőttek ki a repülőgép-hordozóra,
negyven méter széles léket robbantva a HMS Ark Royal kormányfél felőli (jobb) oldalán, a vízvonal alatt.
A telitalálat után a brit rombolókon volt a sor;
összesen 130 mélyvízi bombát dobtak a lemerült U-81-re,
amely a csodával határos módon komoly sérülés nélkül túlélte a támadást, és sikerült elmenekülnie.
Másnap, november 14-én a vontatókötélre vett HMS Ark Royal - fél évvel azután, hogy 1941. május végén részt vett a német szupercsatahajó, a Bismarck elsüllyesztésében - maga is a hullámsírba merült. Guggenberger parancsnokot e haditettéért Hitler Adolf személyesen tüntette ki a Vaskereszt lovagkeresztjével.
1943 nyarán, a szövetségesek szicíliai partraszállása és Mussolini bukása után a La Speziában állomásozó 29. U-Boot-flottilla egységeit a németek által megszállt Polába (ma Pula, Horvátország) helyezték át. Ekkor már az ugyancsak lovagkereszttel kitüntetett Johann-Otto Krieg korvettkapitány volt az U-81 parancsnoka.
(Freidrich Guggenberger 1942 novemberétől a világháború végéig Dönitz admirális törzsében szolgált.)
Az U-81 a Földközi-tengeren további hadisikereket aratott,
elsősorban Szíria és Libanon partjai közelében brit konvojok elleni rajtaütésben.
Hosszú pályafutása alatt az U-81 28 hajót süllyesztett el összesen 79 677 BRT mennyiségben, és ezzel az eredménnyel a 15 legsikeresebb német tengeralattjáró közé került.
1944. január 9-én futott volna ki a tengeralattjáró-flottánál már szinte hihetetlennek tűnő 18. harci vállalkozására. Délelőtt 11.30-kor, a pulai hadikikötő közelében műszaki próba közben érte bombatalálat, amikor az amerikai 15. légi hadsereg város fölé érkezett 107 Boeing B-17 repülő erődje megkezdte a kikötői létesítmények bombázását.
A találattól végzetesen megsérült tengeralattjáró perceken belül elsüllyedt;
de a 46 fős személyzetből 44 tengerésznek sikerült kiúsznia a közeli partra. 1944 áprilisában megpróbálták kiemelni a 36 méteres mélységbe süllyedt U-Bootot, ám a sérült hajótest kettétört a műszaki mentési kísérlet során.
A torony mögött letört tatszekció, belsejében a hatalmas MAN dízelagregátorokkal mind a mai napig megtekinthető; a gyakorlott roncsbúvárok számára a kék Adria napfényben csillogó felszíne alatt nyugvó U-81 a történelem egyedülállóan izgalmas relikviája.