Buda fél évezreddel ezelőtti arculatáról, a Zsigmond király korában kezdődött építkezésekről, valamint a kutatók rendelkezésére álló forrásokról és építészeti maradványokról olvasható összeállítás a Magyar Tudományos Akadémia weboldalán, az Mta.hu-n.
A Magyar Károly régész által írt cikkből kiderül az is, hogy mi az, amit csak sejtenek, és mi az,
amit biztosan tudnak
a szakemberek e hajdani, léptékében és formájában is európai színvonalú épületegyüttesről.
Mátyás király reneszánsz palotájáról kevesebb pontos információval rendelkeznek a kutatók, mint például a szomszédos – és a magyaroknak a közvetlen dinasztikus kapcsolatok miatt is fontos – Prága vagy Krakkó királyi palotája esetében.
Ezeknél ugyanis a korszakra vonatkozó írott források többnyire bőségesebbek. Ami még ennél is lényegesebb: ha részben átépítve, későbbi építményekkel eltakarva is, de több emelet magasságban, eredeti helyzetükben megőrzött díszítőelemekkel állnak azok a korabeli épületrészek, amelyeket Budán jószerével csak alapfalakból, vagy jobb esetben némi felmenő falmaradványokból, kiegészítve, helyreállítva ismerhetők.
A képi források tekintetében azonban viszonylag szerencsések a szakemberek: a középkor végi palota két látképe is ismert.
E két ábrázolást a török hódoltság korában még számos további követte.
Ezek egy része eredeti helyszíni rajzok nyomán készült,
és a középkori palota még álló részeiről is fontos részleteket őrzött meg.
Arra a kérdésre, hogy mégis kinek a palotájáról beszélhetünk, a kutatók nagy része azt válaszolja, hogy a középkori palota fő körvonalaiban már Luxemburgi Zsigmond alatt (1387–1437) kiépült. Ezt Mátyás csak átépíttette, felújíttatta, jórészt abban a reneszánsz stílusban, amelyet az Alpoktól északra regnáló uralkodók közül először éppen ő vett át Itáliából.
Árnyalja azonban a képet, hogy nem minden reneszánsz kőfaragvány szükségképp Mátyás-kori. Egy részükön például egyértelműen II. Jagelló Ulászló sasos címere vagy monogramja látható, más részük keltezése viszont bizonytalan.
Az Ulászlót közvetlenül követő időszakból, azaz fia, II. Lajos korából (1516–1526) jelentősebb építkezések már nem mutathatók ki. A palotának mint a magyar királyok reprezentatív szék- és lakhelyének építészeti fejlődése ekkorra lezárult.
Bár a középkor végi budai palota fent ábrázolt képe vázlatos, illetve helyenként elmosódó, annyi bizonyos, hogy léptékében és formájában európai színvonalú épületegyüttes volt.
(Forrás: Magyar Tudományos Akadémia)