A szúnyogok a legjobban gyűlölt rovarok közé tartoznak. Tavasztól őszig a legtöbb ember életét megkeserítik csípéseikkel, és még szerencsésnek mondhatja magát az, aki kellemetlen viszketéssel megússza, és nem kap súlyosabb betegséget a csípéstől.
A hideg idő beálltával azonban szinte egy csapásra eltűnnek. Ez azonban csak a látszat, mert télen is köztünk vannak, csak elbújnak valamilyen alakban.
A szúnyogok a többi rovarhoz hasonlóan változó testhőmérsékletű („hidegvérű") állatok, ezért a testhőmérsékletük a környezetéhez hasonló. Bizonyos hőmérséklet fölött és alatt nem működik normálisan a szerveztük. Ezeket a kedvezőtlen időszakokat nyugalmi állapotban vészelik át.
A rovarok, így a szúnyogok nagy része is elpusztul a tél beállta előtt. Néhányan azonban túlélik a telet és gondoskodnak a faj fennmaradásáról.
Egyes szúnyogok télre kemény petéket raknak le, amelyek a talajban fekszenek alvó állapotban tavaszig. Késő nyáron vagy ősszel a nőstény szúnyogok egyesével rakják le téli petéiket olyan helyekre, ahol nedves a talaj. A peték akkor kelnek ki, amikor a körülmények újra kedvezőekké válnak, rendszerint tavasszal, amikor emelkedni kezd a hőmérséklet és elég csapadék hullik.
Bizonyos szúnyogok lárvaállapotban élik túl a telet. Minden szúnyoglárvának szüksége van vízre még télen is. Ahogy a víz hőmérséklete csökken, ez nyugalmi állapotot vált ki a szúnyoglárvában, amely felfüggeszti a további fejlődését és lelassítja az anyagcseréjét.
Végül akad néhány olyan kifejlet nőstény szúnyog is, amely nyugalmi állapotban, elbújva képes túlélni a telet. E nőstények első dolga tavasszal, amikor magukhoz térnek, hogy vért szívjanak és lerakják a petéiket. Ez után nem sokkal el is pusztulnak.