Az ember okozta klímaváltozás tagadása, az oltásellenesség vagy a nukleáris energia békés felhasználásával szembeni extrém ellenállás mind egy olyan szellemi irányzat megnyilvánulásai, amelyre jellemző
a tudományosan alátámasztott tények figyelmen kívül hagyása,
vagy legalábbis szelektív megnyirbálása.
A tudománnyal szemben szkeptikus nézeteket valló emberek azért tudnak olyan zavarba ejtők lenni, mert iskolázottságuk, műveltségük, általános tájékozottságuk nem szükségszerűen alacsonyabb a többiekénél, sőt, gyakran ugyanolyan élénk érdeklődést mutatnak a tudomány eredményei iránt. A probléma tehát nem abban rejlik, hogy a tudományszkeptikusok ne volnának ellátva a józan ítéletalkotáshoz szükséges információval; a kérdés sokkal inkább az, hogy az információt kiegyensúlyozott módon értékelik-e.
Az emberek nem úgy működnek, mint egy tudós, aki elfogulatlanul mérlegre teszi a rendelkezésre álló bizonyítékokat, hanem inkább úgy, mint egy ügyész,
aki gondosan kiválogatja a tények közül azokat, amelyek összhangban állnak az általa bizonyítani kívánt tétellel" - magyarázza Matthew Hornsey, a Queenslandi Egyetem (Ausztrália) pszichológus kutatója, a tudományellenes nézetek lélektanának szakértője.
Troy Campbell, az Oregoni Egyetem (Egyesült Államok) professzora ehhez még hozzáteszi: „Tapasztalataink szerint az emberek bármiféle hitbeli meggyőződésük megvédése érdekében készek hátat fordítani a tényeknek, legyen bár vallásról, politikáról, vagy akár csak az általuk preferált webböngészőről szó."
A politikai paletta bármely szegmensében közkedvelt dolog a bizonyítékokat úgy felsorakoztatni, hogy azok inkább az érvelő identitását, mint az igazságot tükrözzék"
- jegyzi meg Dan Kahan, aki jog és pszichológia kapcsolatával foglalkozik az amerikai Yale Egyetemen.
Semmilyen bizonyíték, adat vagy tény nem lehet elégséges ahhoz, hogy egy szkeptikust kimozdítson az álláspontjából, amit mondjuk a klímaváltozással, a génmódosított organizmusokkal vagy az oltásokkal kapcsolatosan képvisel. Ugyanis mindenki a saját tudományát és tényeit használja a privát meggyőződése védelmében, és alábecsüli az ellentétes állásponthoz tartozó érvek jelentőségét.
„Kutatásunk során azt találtuk, hogy az emberek azokat a tényeket tartják a tárgy szempontjából lényegesnek, amelyek
a saját véleményüket tükrözik.
„Nem is feltétlenül tagadják az azzal ellenkező tények valóságtartalmát; inkább csak kevésbé relevánsnak ítélik őket" - mondta Campbell.
A tudományszkepticizmus főleg azoknak adja fel a leckét, akiknek a hivatása volna a tudomány eredményeit a nagyközönség irányába kommunikálni, de a hétköznapi embernek is komoly fejtörést okozhat, hogy egy beszélgetésben hogyan törjön át az áthatolhatatlannak tűnő ideológiai falakon.
Hornsey az American Psychologist című folyóiratban hamarosan megjelenő cikkében azt tanácsolja, hogy mindenekelőtt
próbáljuk meg a tudománytagadás mögött meghúzódó motivációkat azonosítani.
„Ahelyett, hogy a felszíni megnyilvánulásokkal kísérelnénk meg vitába szállni, hozzuk a mondandónkat olyan formába, hogy egybeessék közönségünk belső motivációjával. Klímaszkeptikusokkal beszélve például találjuk meg először a közös nevezőt, amiben mindannyian egyetértünk, és úgy fogalmazzuk át a klímaváltozással kapcsolatos üzenetünket, hogy összhangban álljon ezekkel a közmegegyezéses pontokkal."
Amerikában a pszichológusok közben már felvilágosodásellenes mozgalomról beszélnek, amely rendkívüli módon aggasztja a tudóstársadalmat. Ezért az amerikai Személyiség- és Szociálpszichológiai Kutatók Társasága (Society for Personality and Social Psychology) nevében Hornsey által szervezett, a múlt hétvégén San Antonio-ban rendezett szimpóziumnak ez a téma állt a középpontjában.
„Mi még egy olyan korban nőttünk fel, amikor magától értetődőnek tűnt, hogy a fontos dolgok megértése felé a józan érveken és bizonyítékokon, nem pedig félelmeken, burkolt érdekeken, hagyományokon és hiteken keresztül vezet az út - emlékezett Hornsey. „Ám a klímaszkepticizmus és az oltásellenesség előretörése fájdalmasan ráébresztett minket arra,
hogy felvilágosodáskori eszméink ostrom alatt állnak. A tét pedig túl nagy ahhoz, hogy vállrándítással elintézzük a dolgot.
Az oltásellenes mozgalom már most emberéleteket követelt. A klímaváltozás tagadása pedig fékezi a korunk legfenyegetőbb társadalmi, gazdasági és ökológiai kihívására adott globális válaszlépéseket."
Ugyanakkor Kahan legfrissebb kutatásai megerősítették azt a reménykeltő benyomást, miszerint minél élénkebb tudományos érdeklődést mutat valaki, annál fogékonyabb lehet mások álláspontjára. Kísérleteikben bizonyították, hogy azok, akik élvezettel ismerkedtek meg egy-egy meglepő új felfedezéssel, nyitottabbak voltak az új információra még akkor is, ha az ellenkezett általános meggyőződésükkel. Úgyhogy a tudomány és tagadói közti játszmában a józan tények talán még mindig nem állnak véglegesen vesztésre.