„A szcientológia az összes többi szektával egyetemben egydimenziós, mi pedig háromdimenziós világban élünk. A szekták éppoly veszélyesek, mint a drogok. A legerőszakosabb bűnt követik el, megerőszakolják az embert.”
(Ifj. L. Ron Hubbard)
A Szcientológia Egyház alapítója, Ron Hubbard, teljes nevén Lafayette Ron Hubbard 1911. március 13-án látta meg a napvilágot a nebraskai Tildenben, Harry Russ Hubbard, az Egyesült Államok haditengerészetének tisztje, valamint Ledora May tanárnő gyermekeként. A szcientológusok körében megfellebbezhetetlen tekintélyként, „nagy testvérként” tisztelt egyházalapító
Hubbard a hivatalos életrajza szerint valóságos csodagyerek volt,
aki hamarabb megtanult lovagolni, mint járni, és négyéves korában már írt és olvasott.
A Szcientológia Egyház a vallásalapító fiatal éveiről többek között azt írja, hogy Hubbard a nagyapja montanai nagy ranchán nőtt fel, ahol lovakat tört be, és prérifarkasokra vadászott, valamint a feketeláb indiánok vértestvérévé lett.
A nagyapát, Lafayette Waterburyt a hivatalos életrajz dúsgazdag vadnyugati marhatenyésztőként ábrázolja,
akitől az ifjú Hubbard komoly vagyont, többek között dél-afrikai befektetéseket is örökölt. A nagynéni azonban másként emlékezett vissza ezekre az időkre; szerinte mindössze egyetlen tehenük, négy-öt lovuk, valamint néhány hektárnyi földjük volt Helena határában, és Mr. Waterbury sem módos marhatenyésztőként, hanem állatorvosként kereste kenyerét.
A feketeláb indiánok innen több mint száz mérföldnyire éltek, és
nincs rá semmi bizonyíték, hogy Hubbard a vértestvérükké vált volna.
(Forrás: Joel Sappel, Robert Welkos: The Making of L. Ron Hubbard: Creating the Mystique, Los Angeles Times, p A38:1, 1990. június 24.)
Hubbard először 1923-ban, egy Washingtonba tartó hajóúton került kapcsolatba a freudi tanokkal, a hajón utazó Joseph Thompson kapitány, a flotta pszichoanalitikusának jóvoltából.
A Szcientológia Egyház interpretációjában Hubbard, annak ellenére, hogy a freudi tanok egyfajta tudományos megközelítést adtak számára,
a bécsi pszichiáter módszerét nem találta kielégítőnek.
Hubbard 1927 és 1929 között többször is megfordult a Távol-keleten, eljutott Kínába, valamint Guam szigetére is, ahol az apja a haditengerészet tisztjeként szolgált.
A hivatalos kánon szerint kínai útján idejének legnagyobb részét bölcs lámák és kínai mágusok társaságában töltötte az ősi keleti filozófiákat tanulmányozva, de ezekkel is úgy volt, mint dr. Freud pszichoanalitikus tanaival; nem találta kielégítőnek őket.
A nem hivatalos életrajzírók némileg másként írják le ezeket az éveket.
Eszerint Hubbard 1927-ben járt először Kínában édesanyja társaságában, és nem heteket-hónapokat, hanem csupán néhány napot töltött el a mandarinok és a keleti bölcsek földjén, de azt sem lámakolostorok mélyén meditálva, hanem különböző lármás kínai kikötőkben várakozva arra, hogy tovább utazzanak Guamra az apjához.
Ron Hubbardnak nem volt túl hízelgő véleménye a helyi lakosságról sem, akiket naplóbejegyzésében csak „gook”-ként (ez a korabeli amerikai szlengben a „nigger”-nek megfelelő rasszista kifejezés az ázsiaiakra) emlegetett, valamint „lustának és ostobának” nevezett. A második délkelet-ázsiai útja egy szüleivel eltöltött családi nyaralás volt 1928-ban a Fülöp-szigeteken és Dél-Kínában.
1933-tól hivatásos regényíróként kezdett el dolgozni, méghozzá igen nagy sikerrel. Roppant termékeny írónak bizonyult; alig hat év alatt 138 regényt, kisregényt, és novellát publikált. A második világháború idején, mint a U. S. Navy, a haditengerészet hadnagya a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált. Kétszer kapott hajóparancsnoki megbízatást,
ám mivel elöljárói alkalmatlannak találták a parancsnoki beosztásra, mindkét esetben felmentették tisztségéből.
A második világháború utáni években kezdett el intenzíven foglalkozni korábban megkezdett, az emberi elmével és szellemmel kapcsolatos kutatásai önálló rendszerré alakításával. Alapműve, a „Dianetika: A mentális egészség modern tudománya” 1950. május 9-én jelent meg először nyomtatásban, és
Hubbard méltatói szerint forradalmian új módszert nyitott az elme működésének tanulmányozásához és megértéséhez.
Hubbard az általa csak „az emberi elme működésének tudománya”-ként emlegetett módszert az 1940-es években kezdte el kidolgozni.
Az elmélet kidolgozását – szerzője szerint – több kérdés felismerése motiválta. Ezek közül az egyik legfontosabb annak megválaszolása, hogy mi a gondolkodás célja.
Hubbard ugyanilyen fontos kérdésnek tartja az elmebaj, a pszichózis és a neurózis, valamint a kényszer és elfojtás okainak, továbbá társadalmi összefüggéseinek feltárását, szerinte az elmezavarok megelőzésére helyes módszert kell alkalmazni, ami azonos lenne a dianetikával. Hubbard és követői a pszichiátriát az egyént elnyomó, valamint a személyiséget tudatosan manipuláló,
ezért elvetendő, veszélyes és manipulatív tévtannak tekintik,
ami miatt a szcientológusok esküdt ellenségei a pszichiátriának és művelőinek egyaránt.
Hubbard a saját módszerét tartja legjobbnak a szerinte az ismert emberi betegségek 70 százalékát kitevő pszichoszomatikus betegségek feltárásához és gyógyításához. Az 1950-es évek elején a hubbardi módszert alkalmazók beszámolói alapján, amelyben „előző életükről”, a testen kívüli állapotról és korábbi életeikhez kapcsolódó emlékeikről beszéltek, Ron Hubbardot egyre inkább az a kérdés kezdte foglalkoztatni, hogy „ki használja az elmét”.
Arra a következtetésre jutott, hogy a személyiség olyan szellemi öntudattal rendelkező entitás, ami maga a szellemi lény. Ekkortól kezdett egyre inkább vallási dimenzióban gondolkodni, így a dianetikát joggal tekinthetjük a szcientológia előfutárának.
A szcientológiát mint vallást, „egyházat”, Hubbard 1954-ben alapította meg. Amíg a dianetikában az elme, addig a szcientológiában az egyén spirituális énje, szellemi oldala áll a fókuszban. Hubbard alapvetése szerint az ember eredendően jó, olyan szellemi lény, aki egyszerre rendelkezik testtel és elmével.
A szcientológia hisz a lélekvándorlásban és a földön kívüli idegen intelligenciákban.
Hubbard tanítása szerint az ember egyik életéről a másikra gyűjti a tapasztalatait, amelyek csak a szcientológia hívei számára válnak elérhetővé és feldolgozhatóvá.
Hubbard azt állítja, hogy a szcientológia „50 ezer év bölcsességéből” származik, és a módszerét folyamatosan alkalmazva az egyén egyre boldogabbá válik. Persze az, hogy 50 ezer éve, a Neander-völgyi és a cro-magnoni emberek primitíven kemény világában melyek voltak ezek a magasabb röptű egyetemes bölcsességek, egy átlag halandó számára valószínűleg örök titkok maradnak.
A hubbardi alapvetés szerint a szcientológia olyan dolog, amit az ember tesz, nem pedig csak hisz.
Hogy azért mégis akadnak meglehetősen boldogtalan szcientológusok, az már egy másik lapra tartozó kérdés. A tudatosság egyre magasabb szintjének elérése a Szcientológia Egyházon belül hosszú, hogy úgy ne mondjuk, soha véget nem érő folyamat.
Ezt a némi eufemizmussal „auditálásnak” nevezett folyamatot az egyház egyetlen tagja sem kerülheti el.
Az úgynevezett auditálást a kinevezett egyházi auditor végzi el. A négyszemközti beszélgetés alkalmával az „önmegismerési folyamat” eredményeként kerül sor a múlt rossz döntéseinek, hibáknak, vétkeknek és a lélek sérüléseinek feltárására.
A sajátos szcientológiai gyónás az auditor által közölt végeredménnyel fejeződik be, ez általában mindig igen negatív, a továbblépést pedig azok a roppant költséges tanfolyamok biztosítják, amelyek borsos díját a további fejlődésre kötelezett pénztárcája bánja.
Minden vallásnak van istenképe, ez alól a szcientológia sem kivétel. Náluk nincs elfogadott kinyilatkoztatás, az isten vagy istenek kizárólag személyesen, egyénileg átélhető posztulátumok.
A közös hit a Thetának nevezett általános életerő vagy életenergia, amely a fizikai univerzumon túl is létezik,
sőt, az univerzum teremtője. Egy kicsit vadregényesebb a szcientológiai mitológia másik alakja, Xenu, a galaktika ura, aki állítólag 75 millió éve rengeteg értelmes lényt fogdosott össze a galaxisban, lefagyasztotta őket, majd egy meglehetősen ósdinak tűnő ufóval a Földre hozta, és egy vulkánba dugta a „marslakókat”.
A vulkánt hidrogénbombával felrobbantotta, az űrlények kiszabaduló lelkeit pedig ismét összefogdosta,
agymosásnak vetette alá, majd szélnek eresztette a társaságot, akik/amik „thetánok”-ként az evolúció során beépültek az emberekbe. Egy ilyen történetben hinni, nos ahhoz valóban lobogó hitre van szükség.
A szcientológia legfőbb szerve a Nemzetközi Szcientológia Egyház, amelynek világszerte több mint hatezer különféle szervezete van. Az egyik legfőbb kritika a szcientológiai szervezetekkel szemben, hogy elsősorban nem egyházként, hanem álcázott üzleti vállalkozásként működnek. Maga a vallásalapító is tett ezt erősítő nyilatkozatokat, amelyek közül a New Jersey-ben megtartott sci-fi írótalálkozón elhangzottak váltak a legismertebbé:
Szavanként egy pennyért írni nevetséges. Ha valaki igazán szeretne egymillió dollárt keresni, annak a legjobb módja, hogy alapítsa meg a saját vallását.”
(Forrás: www. faqs.org) Németországban például nem ismerik el a szervezetet egyháznak, mint ahogy Magyarországon is 2012-ben megvonták a szcientológiától az egyházi jogállást.
Kritikusaik szerint az egyház egyik kedvelt módszere komoly gazdasági érdekeltségek megszerzéséhez a beépülés taktikája.
A kiszemelt cégbe „független” gazdasági vagy pénzügyi tanácsadó cégként szivárognak be,
majd fokozatosan elkezdik a saját módszereikkel irányítani a vállalkozást, miközben beépülnek a vezető szervekbe, és lassan megszerzik a cég feletti teljes irányítást. Ezt követi a vezetési módszereiket kritizálók eltávolítása vagy megfélemlítése.
Aki a befolyásuk alá kerül, taggá válik, annak a saját összes adatán kívül meg kell adnia hozzátartozói és ismerősei személyes adatait is. A tagoknak az „auditálások” eredményeként roppant drága tanfolyamokon kell részt venniük. Aki már bent van, és ellenszegül, azt erős pszichológiai nyomás alá helyezik.
Történtek furcsa esetek is, az egyik legismertebb Lisa McPherson ügye. A fiatalon, 36 éves korában rejtélyes körülmények között elhunyt nő a halála idején, 1995. december 5-én a Szcientológia Egyház tagja volt.
Emiatt Florida állam bűnüldöző hatóságai két büntetőeljárást is indítottak, azonban mindkét eljárásban ejtették a vádat,
és a bíróság megszüntette a processzust. Az ügy kirobbanásakor több szcientológiaellenes tüntetést szerveztek Floridában. Az elhunyt családtagjai szintén pert indítottak a Szcientológia Egyház ellen, ám a szervezet peren kívül kiegyezett Lisa McPherson hozzátartozóival, így ez az eljárás is ítélethozatal nélkül szűnt meg.
Hogy mit tartalmazott az egyezség, arról mind a szcientológusok, mind a McPherson família mélyen hallgattak. A szcientológusok semmilyen kritikát, negatív véleményt nem tűrnek el, és a legjobb védekezés a támadás elvét követve
bevett taktikájuk, hogy minden, a szervezetet negatívan érintő kritikára vagy nyilvános véleményre perekkel reagálnak.
Erre is akad különösen jól ismert példa, Paulette Cooper amerikai származású írónő esete.
Cooper könyvet írt a Szcientológia Egyházról a kevéssé hízelgő „The Scandal of Scientology” címen, ami 1971-ben jelent meg. Cooper könyvében az egyház hitrendszerét és erőszakosnak minősített módszereit kritizálta.
Az egyház egy egész hadműveletet tervezett az írónő ellen Operation Freakout néven.
A cél Cooper börtönbe vagy elmegyógyintézetbe juttatása volt, de minimum olyan erős pszichés nyomás alá helyezése, amelynek hatására megtörik, és „befejezi támadásait”.
Az Operation Dynamite fedőnevű akcióban Cooper írógépéről hamis fenyegető üzeneteket szerkesztettek az egyháznak címezve, felhasználva ehhez az írónő személyes papírjait, sőt ujjlenyomatát is.
Az FBI ügynökei 1977-es nagy razziájuk során megtalálták ezeket a koholt bizonyítékokat.
A Cooper elleni sikertelen eljárások eredményeként végül 1986-ban belátták, hogy jobban járnak, ha – ugyancsak a kulisszák mögött –, kiegyeznek az írónővel.
Horváth István, a Matáv egykori fejlesztőmérnökének 2004. május 6-i öngyilkosságát – a kertjükben felgyújtotta magát – ugyancsak összefüggésbe hozták a szcientológusokkal.
Felesége szerint az öngyilkosságot megelőző hónapokban férje folyamatosan kapott pénzbefizetést kérő zaklató leveleket,
illetve pszichés gondjai miatt ekkor már szcientológiai „kezelés” alatt állt, és rendszeresen találkozott „auditorával”. Horváth István eredetileg depressziós tünetekkel fordult pszichiáterhez, majd innen került a szcientológusok bűvkörébe, akik a pszichiátereket bűnözőknek, a pszichiátriát pedig a személyiség elleni támadásnak tekintik.
A férfit sógora, Demecs István beszélte rá, hogy hagyja abba a kezelést, és vegye igénybe a szcientológusok szolgáltatásait.
Demecs maga is szcientológus, mit több, auditor volt, aki a „kezelés” idejére eltiltotta a férfit a családjától, majd „kiderítette”, mi a fő probléma: Horváth Istvánt már nem szereti a felesége. 2004 elejéig mindez közel 700 ezer forintjába került a szerencsétlen férfinak. Horváth Istvánné szerint a férje ezenfelül még további egymillió forintos „adományt” is tett a szcientológusok javára. 2004 tavaszára teljesen leromlott az állapota, főleg az után, hogy a felesége közölte, nem hajlandó belépni a Szcientológia Egyházba.
A római katolikus egyház, csakúgy, mint számos állam, a szcientológiát destruktív eszmének tartja.
Maga a szervezet és annak működése diktatórikus. Szabadságról beszélnek, de a gyakorlatban inkább gátolják azt, az ember identitását morálisan és szociálisan egyaránt szétrombolják. A szcientológia végcélja szerintem nem vallási, sokkal inkább gazdasági”
– fejtette ki a Vatikán hivatalos álláspontját Karl-Josef Rauber pápai nuncius.
Franciaországban 2009-ben 600 ezer euróra büntették meg az egyház két helyi szervezetét
a híveik anyagi tönkretétele, valamint gyógyhatásúnak állított szerek engedély nélküli forgalmazása miatt.
A hatóságok csak abból a praktikus megfontolásból nem oszlatták fel a szervezeteket, hogy így jobban megfigyelhetőek maradnak, mint ha illegalitásba kényszerülnének. Magyarországon 1991-ben jegyezték be egyházi szervezetként, de már 1997-ben parlamenti interpelláció hangzott el a módszereik ellen.
2007. február 12-én Mikola István országgyűlési képviselő felszólalásában az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezáratása kapcsán
azt állította, hogy a szcientológusok befolyása már elérte a kormányt is.
Hogy így volt-e, vagy sem, nem tudhatjuk, ám az OPNI bezáratását a Magyarországi Szcientológia Egyház (ma már csak egyesület) nagy győzelemként ünnepelte.
Németországban – hazánkhoz hasonlóan – nem ismerik el egyháznak a szcientológusok szervezetét, de vannak országok, ahol ennél is tovább mennek: destruktív szektának minősítve egyáltalán nem engedélyezik a vitatott tevékenységű szervezet működését.