Léteznek kísértetek? Választ ad a hadronütköztető

Kísértetek pedig nincsenek

A közelmúltban végzett felmérések szerint az amerikaiak 42, a britek 52 százaléka hisz a szellemekben. Ez igen nagy arány ahhoz képest, hogy senki sem szolgáltatott támadhatatlan bizonyítékot a kísértetek létezésére. Egy brit elméleti fizikus szerint azonban inkább a nemlétükre lehet bizonyítékot találni.

Brian Cox brit elméleti fizikus nemrég kijelentette, hogy a fizika standard modelljében nincs helye olyan szubsztanciának vagy közvetítőnek, amely képes lenne hordozni a rólunk szóló információt a halálunk után, ilyet még a nagy hadronütköztető (LHC) sem tudott eddig kimutatni.

Kiterjesztés kellene a standard modellhez

„Ha valami olyan maradandó mintát akarunk, amely az élő sejtjeinkről hordoz információt, akkor pontosan meg kell határoznunk, milyen médium hordozza ezt a mintázatot, és hogyan lép kölcsönhatásba azokkal az anyagrészecskékkel, amelyből a testünk áll" – magyarázta Cox a BBC egyik műsorában.

Kísértetek pedig nincsenek Forrás: Flickr/Botos Imre

Más szóval fel kell találni a részecskefizika standard modelljének egy kiterjesztését, ami kikerüli a nagy hadronütköztetővel való észlelést.

Ez szinte teljesen elképzelhetetlen a testünkben lévő részecske-kölcsönhatásokra jellemző energiaszinteken" – tette hozzá Cox.

A CERN megcáfolta a kísértetek létezését?

Erre a műsorban szintén szereplő Neil deGrasse Tyson asztrofizikus a következővel válaszolt: „Ha jól értettem, amit mondott, éppen azt bizonygatja, hogy

a CERN, az európai nukleáris kutatóközpont megcáfolta a szellemek létezését."

„Így igaz" – helyeselt erre Cox.

Az vitathatatlan, hogy a fizika standard modellje hiányos, több tátongó lyukkal, amelyet a fizikusok már évtizedek óta próbálnak befoltozni. Cox viszont azt mondja, hogy a kísértetek létezése nem tartozik a standard modell „ismert hiányosságai" közé.

Entrópia és a termodinamika második főtétele

Ellenkezőleg, mondja a fizikus, közvetlenül ellentmond az univerzum egyik legalaposabban tesztelt és alapvető törvényének, a termodinamika második főtételének. Ez ugyanis azt mondja ki, hogy egy elszigetelt rendszer teljes entrópiája idővel mindig növekszik.

Az entrópia a véletlenszerűség vagy a rendezetlenség mértéke egy zárt vagy egy elszigetelt rendszerben, és a termodinamika második fő tétele azt állítja, hogy ahogy a felhasználható energia elvész, úgy növekszik a káosz,

és a rendszerbe való extra energia bevitele nélkül a rendezetlenség felé való haladás visszafordíthatatlan.

Forrás:Flickr/Pedro Moura Pinheiro

Más szóval az energia bármely rendszernél elvész hő formájában – legyen az mosógép vagy a világegyetem –, és sosem tudjuk visszanyerni az összes betáplált energiát.

A tétel felhasználható annak magyarázatára, miért haladhat csak mindig előrefelé a kozmológiai időnyíl; miért van múlt, jövő és jelen, és miért nem tudunk visszaállítani eredeti állapotába egy felvert tojást, mert ez csökkentené az univerzum entrópiáját.

Mi köze mindennek a szellemekhez?

Mivel a szellemeket se megérinteni nem tudjuk, se másféle kapcsolatba nem léphetünk velük, ezért nem lehetnek anyagból, csak energiából. És mivel az energia szükségszerűen elvész minden rendszerben – különösen, ha az olyasmit csinál, ami több energiafelhasználást igényel, például mozgás, fénykibocsátás vagy hátborzongató hangok hallatása –

ezért lehetetlen lenne létezését fenntartani bármilyen szignifikáns időtartamon át.

A kísértetek koporsójába a következő szeget a nagy hadronütköztető (LHC) verte, mivel – noha rengeteg olyan dolog akad a világegyetemben, ami még felfedezésre vár az óriási részecskegyorsító segítségével – azt viszont nagyon jól láthatjuk, hogyan működteti az energia a sejtjeink információját.

Az LHC, a Nagy Hadronütköztető a világ legnagyobb méretű és legmagasabb energiájú részecskegyorsítója Forrás: ELTE

AZ LHC-nek észlelnie kellett volna a szellemeket

Ha feltételezzük, hogy az az energia, amely fenntartja a szellemeket, nem teljesen új szubsztancia vagy médium, de halálunk után továbbra is fennmarad,

akkor ezt a sejtjeinket alkotó részecskéket irányító rejtélyes erőt mostanra már detektálnia kellett volna az LHC-nek.

„Kijelenthetem, hogy ha létezik valamiféle szubsztancia, amely hajtja a testünket, mozgatja a kezünket és a lábunkat, akkor ennek kölcsönhatásba kell lépnie azokkal a részecskékkel, amelyekből a testünk felépül" – mondta Cox.

„Azt látva, milyen nagy pontosságú méréseket végeztünk a részecskék kölcsönhatásának módjairól, az a meggyőződésem, hogy nem létezhet, olyasmi, mint egy a testünket hajtó, észlelhetetlen energiaforrás" – tette hozzá Cox.