A Landsat8 műhold különleges, gyémántformájú jégtáblát örökített meg a Kaszpi-tenger északi vidékén, a Volga-delta közelében. A látványos természeti jelenségről eredetileg február 4-én készített felvételeket csak most publikálta az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA.
A Volga-delta vidékén az amúgy is csökkent sós vizű Kaszpi-tenger szalinitása rendkívül alacsony, a beömlő nagy mennyiségű édesvíz hígító hatására,
ezért kemény teleken az alacsonyabb fagyáspont miatt megindul a partközeli jégképződés.
( A tó déli területein a magasabb sótartalom és átlaghőmérséklet következtében nem képződik jég a téli hónapokban sem.)
A ragyogóan fehér, csiszolt gyémánt formájú hatalmas jégtábla vastagságát 10 cm-re becsülték a szakemberek.
A méretes jégtábla a partvidékről szakadhatott le,
amelyet a szél és az áramlatok déli irányban kisodortak a nyílt vízre.
A Kaszpi-tenger a Föld legnagyobb kiterjedésű félsós víztömege, amely földrajzi értelemben tónak számít, mivel nem áll összeköttetésben a világtengerrel. A tenger elnevezés a rómaiaktól származik, akik a tó vizét megízlelve azt sósnak, a tengervízhez hasonlónak találták.
Az Európa és Ázsia határán fekvő tó felszíni kiterjedése 371 ezer négyzetkilométer, átlagmélysége 184 méter, a legmélyebb pontja pedig 1025 méter. A tómedence északról déli irányba fokozatosan mélyül,
a Kaszpi-tenger legnagyobb, 1000 méter körüli mélységeit Irán előtt mérték.
Északon a Volga intenzív üledékbehordása illetve a feltöltődés miatt a tómeder igen sekély. A hatalmas kiterjedésű tó valódi tengeri múltra tekint vissza.
Az alpi hegységképző erők hatására az oligocén időszak (34 millió évtől 23 millió évig) elején alakult ki az a hatalmas, a mai Bajorországtól a Himalájáig húzódó tengerág, a Paratethys, amely az ekkorra már jelentős térrövidülést elszenvedett, bezáródó Tethys-óceánból szeparálódott le.
A tektonikai folyamatok a miocén időszakban (23 és 5 millió év között) további részmedencékre szabdalták a hatalmas tengerágat, a Kaszpi-tenger medencéje a Tauridák és a Kaukázus felgyűrődésével alakult ki.
Érdemes megjegyezni, hogy a késői miocén időszakban a Kárpát-medencét elborító és a világtengertől elszeparálódott, fokozatosan feltöltődő illetve kiédesedő vizű Pannon-tó is eredetileg a Paratethys víztömegéhez tartozott. A Kaszpi-tenger mellett a Paratethys napjainkig fennmaradt maradványának tekintjük a Fekete-tengert, és a csaknem már teljesen kiszáradt Aral-tavat is.
A Kaszpi-tenger átlagos sótartalma 12 ezrelék (az ugyancsak csökkent sós vizű Fekete-tenger szalinitása 18 ezrelék) ami jóval alacsonyabb a világtenger 34 ezrelékes átlag sótartalmánál. A hatalmas kiterjedésű tó partvidékén öt állam, Oroszország, Azerbajdzsán, Irán, Türkmenisztán és Kazahsztán osztozik.
A Kaszpi-tenger alatt rejtőzik a Föld harmadik legnagyobb kőolaj és földgáz lelőhelye,
amelynek kiaknázása miatt parázs viták zajlottak a part menti országok, főleg Irán és Oroszország között.
E gazdasági-politikai természetű vita feloldásában az érintett felek a geográfiai fogalmakat is bevetették. Ha ugyanis tónak tekintik a Kaszpi-tengert, akkor pont a tó középvonalában húzódna a határ, ha pedig tengernek, akkor minden part menti állam az általános nemzetközi jogi szabályok szerint rendelkezne nemzeti felségvizekkel.
Kazahsztán kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy a tó területét osszák fel egymás között egyenlő kiterjedésű körzetekre. A jelentős kőolaj és földgázkincs miatt a vita korántsem akadémikus jellegű az érintettek között.
A tó faunája is az egykori tengeri múlt emlékét őrzi.
A Kaszpi-tengerben kiemelkedően magas a sós vízi eredetű, bennszülött, endemikus faunaelemek aránya,
amelyek a belterjes törzsfejlődés során kiválóan alkalmazkodtak a csökkent sós vízi környezethez. A sajátos ökológiai viszonyok miatt a Kaszpi-tengerben viszonylag alacsony a fajok száma, de magas az egyedszám.
A Kaszpi-tengeri halfajok közül a kaviár alapanyagául szolgáló ikrái miatt kétségtelenül az akár 5-6 méteres hosszúságot is elérő viza (Huso huso) a legismertebb.
Az édesvízi körülményeket is elviselő tokféléken (Acipenseridae) kívül több sós vízi hal alfajai, így például a tengeri pérek (Mugilidae) képviselői is megtalálhatók a tó vizében.
A puhatestű fauna ugyancsak tengeri eredetű,
leggyakoribb képviselői a dekoratív teknővel rendelkező szívkagylók (Cerastoderma sp.), amelynek héjait helyenként szabályos turzásokba rendezi a hullámverés.
A tó élővilágának egyik legkülönlegesebb állata az endemikus kaszpi fóka (Pusa caspica), amely sehol másutt nem fordul elő. Természeti látványosságai és
nyáron kellemesen meleg vize miatt a Kaszpi-tenger komoly turisztikai értékekkel rendelkezik,
amelyet az elmúlt másfél évtizedben az olajdollárokból gyorsan meggazdagodott Azerbajdzsán igyekszik a legjobban kihasználni a térségbeli államok közül.