Az egyetem kutatói Hypower-nek nevezték el azt a 2 méter 10 centi hosszú hím röviduszonyú makócápát (Isurus oxyrinchus) amelyet Maryland állam partjainál fogtak be, és láttak el műholdas jeladókészülékkel .
A Nova Southeastern University tengerbiológusai a Guy Harvey Kutatóintézetnek a makócápák életmódját, köztük a vándorlási szokásait is vizsgáló átfogó projektjében vesznek részt, elsősorban e faj egyedeinek az észak-atlanti térségből a karibi vizekre, illetve a kaliforniai partvidékről Új-Zélandig tartó hosszú útját kutatva.
Hypower a megjelölése után New York és New Jersey között cirkált egy ideig kint a nyílt óceánon,
távol a partvidéktől. Ezután délnek tartott, az észak-floridai térségben - a makócápák szokásától eltérően – megközelítve a partokat.
Innen Florida legdélebbi pontjáig, Key West-ig vándorolt, majd visszafordult a Golf-áramlatot követve az észak-atlanti vizek irányába. Hypower a több mint 5000 mérföld (mintegy 8250 kilométeres) távolságot alig 142 nap alatt tette meg. 2015-ben a Nova Southeastern University tengerbiológusai által megjelölt, és Jiffy Lube-2 nevet kapott fiatal nőstény
egy éven belül 16 500 kilométeres távot úszott be.
Sajnos, az általunk megjelölt makócápák mintegy 22 százalékát kifogták és megölték a kereskedelmi halászok, illetve a sporthorgászok"
– nyilatkozta Greg Jacoski, a Guy Harvey Óceánkutatási Alapítvány ügyvezető igazgatója. A vándorlási útvonalak minél pontosabb feltérképezése elősegítheti e már súlyosan veszélyeztetett státuszú nyílttengeri cápafaj megóvását, a kutatók szerint.
A rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező röviduszonyú makócápa az öt fajt magába foglaló heringcápa-félék családjához (Lamnidae) tartozik. (E család tagja az egyik legismertebb cápafaj, a nagy fehér cápa is.) Az Isurus nemzetség két faja közül a röviduszonyú makó jóval ismertebb, mint a rendkívül ritka, és csak 1966-ban felfedezett hosszúuszonyú makó (Isurus paucus).
A röviduszonyú makót nem véletlenül nevezik a tengerek gepárdjának.
Rendkívül fejlett izomzatának, valamint hidrodinamikailag tökéletes, torpedószerű testformájának köszönhetően nagyon sebesen úszik. Rövidebb távon képes akár 80-90 km/órás sebességre is felgyorsulni, amellyel abszolút sebességrekorder a cápák világán belül, de a leggyorsabban úszó tengeri állatok között is dobogós helyezés illet meg, a fekete marlin (Istiompax indica), és a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) után. A röviduszonyú makócápa kozmopolita faj, mindhárom nagy óceáni medence melegvizes területein előfordul.
Vándorlásának északi és déli irányban is a vízhőmérséklet szab határt, a 16 Celsius foknál hűvösebb vizeket elkerüli.
A meleg Golf-áramlattal úszva ugyanakkor egészen magas szélességi körökig felhatol az észak-amerikai kontinens mentén. Honos fajnak számít a Földközi-tengerben, ahol inkább a melegebb átlaghőmérsékletű keleti nagymedencében (az Appennini-félszigettől keletre) fordul elő, de nyáron időnként beúszik az Adriára is.
Hihetetlen aktivitását egy, a többi heringcápa-félére is jellemző
vércirkulációs rendszernek köszönheti,
amely az állat agyát és izomzatát állandó jelleggel melegebb hőfokon tartja a környező vízhőmérsékletnél.
A röviduszonyú makó (az elnevezés egyébként a polinéz mako-mako szóból származik, ami emberevőt jelent) más szempontból is rászolgál a tengerek gepárdja névre. A kelet-afrikai szavannák pettyes nagymacskáihoz hasonlóan a makó szintén lerohanással, helyesebben "leúszással" fogja el áldozatait. Rendkívüli gyorsulási képességének köszönhetően a nála sebesebb kardhalat illetve kékúszójú tonhalat is el tudja ejteni.
Táplálékát nyílttengeri csontos halak, tonhal - és makrélafélék alkotják.
Az emberre potenciálisan veszélyes cápafajok között tartják nyílván,
ám nyílttengeri életmódja miatt csak nagyon ritkán kerül partközelbe, így a búvárok számára is kuriózumnak számít a megpillantása.
Az egyiptomi Sharm el Sheikh-nél 2010 decemberében történt sorozatos cápatámadások egyik halálos kimenetelű esetét is például röviduszonyú makócápa okozta.
2015-ben szintén Egyiptomban, a Szuezi-öbölben történt egy ugyancsak halálos kimenetelű makó támadás.
Harapása súlyosan roncsoló hatású, árszerű, rendkívül hegyes és éles szélű fogazatának köszönhetően. A felszín közeli vizekben cirkál, ritkán merül csak nagyobb mélységbe, legfeljebb 400 méterig.
Nagy sebessége miatt a zsákmány üldözése közben gyakran 3-6 méter magasra is kivetődik a vízből. Aktívan vándorló faj, a vándorlást az évszakok befolyásolják; az északi féltekén nyáron felhatol a magasabb szélességi körökig, télen viszont visszahúzódik délre.
A kereskedelmi uszonyhalászat alaposan megtizedelte a makócápák állományát,
mára már felkerült a súlyosan veszélyeztetett állatfajok szomorú listájára. A röviduszonyú makócápa alakja a szépirodalomból, Ernest Hemigway Nobel-díjjal jutalmazott, az Öreg halász és a tenger című kisregényéből is ismert.