Három újabb nagytestű madárpók fajt írtak le Dél-Amerika trópusi esőerdőiből– számolt be a felfedezésről egy friss publikáció a ZooKeys szaklapban. Az újonnan felfedezett fajok az Avicularia genusba, azaz a szőrös madárpókok vagy tarantulák nemzetségébe tartoznak Caroline Sayuri Fukushima, a Sao Paulo-i Buntantan Intézet zoológusa, és kollégái vizsgálata szerint.
Lamarck, a híres francia természettudós volt az első, aki 1818-ban három fajt az általa felállított Avicularia nemzetségbe osztályozott. (A legelső madárpók fajt a modern taxonómia atyja, Carl von Linné írta le 1758-ban.)
Később más tudósok egyre több nagytestű pókfajt soroltak az Avicularia nemzetségbe,
gyakran önkényes szempontok alapján.
Erre vezethető vissza az a zűrzavar, ami a nemzetséghez tartozó fajok számát illeti a rendszertanban. Ismert olyan taxonómiai besorolás amely szerint alig 12 fajból áll a nemzetség, ezzel szemben akad olyan rendszertani munka, amelyben már 50-re hízik az Avicularia genushoz tartozó fajok száma.
A Buntantan Intézetkutatói elhatározták, hogy e pontatlanságok illetve problémák miatt
alapos revíziónak vetik alá az Avicularia fajok rendszertani besorolását.
Fukushima és kollégái módszeresen átvizsgálták a világ nagy múzeumainak rovartani gyűjteményében fellehető tarantula kollekciókat. Nem csak az önálló fajként nyilvántartott egyedek preparátumait, hanem az úgynevezett holotípushoz tartozó eredeti leírásokat is alaposan áttanulmányozták.
( A rendszertanban egy növény vagy állat önálló fajként való elismeréshez az élőlény leírása mellett az is szükséges, hogy a felfedező az új faj egy preparált példányát természettudományi közgyűjteményben helyezze el. Ez utóbbit nevezzük a faj holotípusának.) Az egységes szempontok szerint elvégzett összehasonlító anatómiai vizsgálatok alapján több, eddig az Avicularia genusba besorolt fajt eltávolítottak a nemzetségből.
A feltárt taxonómiai azonosságok illetve különbségek alapján
két új nemzetséget is felállítottak a kutatók.
Így például kettő, korábban az Avicularia nemzetségbe osztályozott karibi madárpók fajról megállapították, hogy azok egy új nemzetséget, a Caribena genust alkotják. Viszont egy 2013-ban a Dominikai Köztársaságban felfedezett madárpók fajt átsoroltak az Avicularia nemzetségbe.
A frissen leírt három új tarantula faj közül az Avicularia caei Brazíliában honos, az Avicularia lynnal Brazílián kívül Ecuadorban és Peruban is előfordul, míg az Avicularia merianae kizárólag a perui esőerdőkben él.
A madár, vagy madárevő pók elnevezés az 1647-ben született természettudóstól, Maria Sibylla Meriantól származik. Ő volt az első, aki leírta, hogy e pókok némelyike madárfiókákat is zsákmányol.
Madárpókokkal (Theraphosidae) a trópusi és meleg mérsékelt égöv szinte bármely pontján találkozhatunk, ám a legtöbb fajuk Dél-Amerikából ismert.
Közülük kerülnek ki a legnagyobb recens pókfajok, amelyek testhossza 10 -15 cm,
lábfesztávolságuk pedig megközelítheti akár a 30 cm-t is. Egyaránt előfordulnak a talajszinten és a lombkoronában. A madárpókok többnyire magányosan élnek, rovarokat és más pókokat, a nagytestű fajok pedig e mellett kisebb gyíkokat, békákat és madarakat is zsákmányolnak. Zsákmányállataikat erős idegmérgükkel bénítják meg.
Bizonyos fajaik roppant népszerű terrarisztikai állatok;
e fajok közül nem egy már veszélyeztetettnek számít a kereskedelmi célú befogások miatt.
A madárpók fajok legnagyobb része a trópusi esőerdőkben él, az erdőségek irtása más állatfajokkal együtt a madárpókok jövőjét is veszélyezteti. Népszerű tévhit, hogy rátámad az emberre, valójában amikor csak teheti elmenekül ,és elrejtőzik.