A sorozatgyilkosokat főként azért nehéz elfogni, mert látszólag véletlenszerűen választják ki áldozataikat, és olyan helyszínen hajtják végre a bűntettet, amivel nincsen látható kapcsolatuk.
Egy-egy bonyolult sorozatgyilkosságnál akár több százra vagy több ezerre is rúghat a lehetséges gyanúsítottak száma,
így a sorozatgyilkosságok elkövetőinek lefülelése olyan komplikált feladat, mint ama bizonyos tű megtalálása a szénakazalban. Létezik azonban egy olyan matematikai módszer, amely megkönnyíti az ilyen típusú bűncselekmények felderítését. A matematika sok minden egyéb mellett segítséget nyújthat a gyilkosságok, terrorcselekmények elkövetőinek vagy akár a zsarolóknak a kézre kerítéséhez.
Dr. Kim Rossmo kanadai nyomozó, aki nem mellesleg a Texas State University kriminológiaprofesszora is, a sorozatgyilkosságok felderítésére specializálódott.
Az emberek hajlamosak cselekedeteikben bizonyos szabályszerűségeket követni, amelyek sok szempontból meghatározzák tevékenységüket. E szabályszerűségek ismerete pedig kulcsfontosságú lehet egy-egy potenciális gyanúsított cselekedeteinek előrejelzésében.
Dr. Kim Rossmo, az általa kidolgozott matematikai módszerrel igyekszik meghatározni a sorozatgyilkosságok helyszínén rögzített nyomokból kiolvasható szabályszerűségeket.
Azt állítja, mindig van logika abban, ahogyan a gyilkos kiválasztja áldozatát,
és ahogyan elköveti a bűntényt. Amennyiben ezt a logikát sikerül felfejteni, az jelentősen leszűkítheti a szóba jöhető elkövetők körét. Ha rövid idő alatt több gyilkosság történik egy jól meghatározható területen belül, az annak a csalhatatlan jele, hogy sorozatgyilkos vadászik az áldozataira.
Rossmo módszerének kiindulási pontja, hogy az elkövetők lakhelyét elsősorban a tetthely környékén kell keresni.
A gyilkosok – más emberekhez hasonlóan – alapvetően kényelmesek, ezért az jellemző rájuk, hogy a bűncselekményeket tágabb lakókörzetükön belül követik el. Ezt a felismerést a kriminálstatisztikai adatok is alátámasztják. Emellett általános tapasztalat, hogy a bűnelkövetők nem közvetlenül a lakhelyük szomszédságában követik el a bűncselekményeket, nehogy felhívják magukra a figyelmet, illetve hogy elkerüljék az olyan szemtanúkat, akik jól ismerik őket.
E szempontok alapján a nyomozó két egyenletet ír fel: a legkisebb erőfeszítés elvén alapuló és az úgynevezett "pufferzóna" egyenletet. A bűncselekmények helyszíneinek koordinátái felhasználásával végez számításokat, amelyből megkapja a geoprofilt, azaz az elkövető legvalószínűbb lakóhelyét.
Az 1990-es években a Scotland Yard Kim Rossmo segítségét kérte a Mardi gras robbantó néven elhíresült, kegyetlen zsaroló-robbantó kézre kerítéséhez. Az ekkor még ismeretlen elkövető onnan kapta a nyomozóktól a nevét, hogy egy robbantás alkalmával a következő üzenetet hagyta a helyszínen: „Üdvözlet az áldozatoknak a mardi gras élményben."
1994 és 1998 között Londonban négy éven át sorozatban robbantak a bombák.
Valaki terrorhadjáratot folytatott a Barclays Bank fiókjai és a Sainsbury's szupermarketek ellen.
A robbantások eleinte véletlenszerűnek tűntek, nem látszott bennük semmiféle logika. Négy év alatt összesen 36 robbantást hajtottak végre. A rendőrség hosszú ideig tehetetlennek bizonyult, ezért éberségre kérte a lakosságot.
A Scotland Yard felkérésére Rossmo nyomozó munkához látott:
geoprofilja több száz kilométerről néhány háztömbnyire szűkítette a robbantó lakóhelyét.
Ez alapján lassan bezárult a kör, és a rendőrség sikeresen tőrbe csalta az elkövetőt. A nyomozók akkor ütöttek rajta, amikor éppen a kizsarolt 10 000 fontot akarta felvenni egy bankautomatából.
Edgar Pearce-t 21 év börtönre ítélték, szintén gyanúba került testvérét azonban elegendő bizonyíték hiányában felmentették. Rossmo szerint ezzel a módszerrel egykor Hasfelmetsző Jack is rendőrkézre kerülhetett volna.
Kiszámította, hogy hol lakhatott a legnagyobb valószínűséggel a kegyetlen gyilkos: a Flower és a Dean Street környékén kellett volna keresni. Rossmo földrajzi profilozás nevű módszerét ma már világszerte alkalmazzák a nyomozó hatóságok.