A felfedezés teljesen váratlanul érte a kutatókat, akik eredetileg dögevő madarakat szerettek volna megfigyelni, nem borzokat. A kis állat rendkívül kitartó volt, öt napjába telt, míg elásta a tetemet. A fárasztó munka mindenesetre kifizetődött, a fiatalon elpusztult szarvasmarha teste több hétre biztosított élelemforrást az emlős számára – olvasható a Live Science tudományos portálon.
A kutatás során a tudósok összesen hét tetemet helyeztek el Utah államban, a Salt Lake Citytől nyugatra fekvő Grassy Mountains különböző pontjain. Az elpusztult állatok mellé kameracsapdákat is kihelyeztek, hogy dokumentálhassák, milyen dögevő életmódot folytató állatok fordulnak meg a környéken.
Egy héttel a kamerák kihelyezése után a kutatásban részt vevő egyik biológus, Evan Buechley visszatért a helyszínre. Nagy meglepetésre csak hat tetemet talált az eredeti helyén, egynek teljesen nyoma veszett. „Először azt gondoltam, hogy egy prérifarkas vagy egy puma vonszolta el, ám akkor megláttam, hogy a talaj – amelyen a tetem eredetileg hevert - meg volt bolygatva" – mondta a kutató, aki azonnal a felvételek tanulmányozásába kezdett.
A fotósorozat alapján a kis termetű, alig 6-9 kilogrammos amerikai borznak (Taxidea taxus) sikerült teljes egészében eltemetnie a 23 kilós szarvasmarhaborjút. Az korábban is ismert volt, hogy kisebb állatokat, például nyulakat képesek a föld alá rejteni, azt azonban senki sem gondolta volna, hogy a saját testméretüknél jóval nagyobb tetemeket is el tudnak temetni.
Egy 2016-os megfigyelés során ugyan már láttak olyan borzot a kutatók, ami megpróbált eltemetni egy elpusztult borjút, akkor azonban nem sikerült az emlősnek a művelet. Mindez rávilágít arra, hogy e viselkedés egyáltalán nem szokatlan a borzok körében, csupán keveset tudunk ezekről az állatokról, hiszen éjszakai életmódot folytatnak, nappal a föld alá rejtőznek, így igen nehéz feladat alaposabban tanulmányozni őket.
Az új eredményeket a Western North American Naturalist című tudományos folyóiratban közölték a szakemberek.