Megfejtették a világ legrondább állatának titkát

"Növény üzemmódra" kapcsolva képes túlélni az oxigénszegény környezetet a csupasz földikutya – derített fényt egy nemzetközi kutatócsoport a Kelet-Afrikában honos rágcsáló titkára, amelynek megfejtése segíthet az oxigénhiánnyal járó állapotok, úgymint a szívroham és az agyi érkatasztrófa kezelésének fejlesztésében.

"És ez csupán egyike a csupasz földikutya lenyűgöző tulajdonságainak, egy olyan hideg vérű emlősnek, amely évtizedekkel tovább él, mint a többi rágcsáló, ritkán lesz rákos, és a fájdalom egy csomó típusa ismeretlen számára" – mondta Thomas Park, az Illinois-i Egyetem professzora, aki német és dél-afrikai kollégáival közösen írta meg a Science című amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmányt.

Az emberek, a laboratóriumi egerek és minden egyéb ismert emlős esetében, amikor az agysejtek nem jutnak elég oxigénhez, akkor elfogy az energiájuk, és haldoklani kezdenek. A csupasz földikutya (Heterocephalus glaber) agysejtjei azonban fruktózt kezdenek el égetni, amely révén oxigén jelenléte nélkül termelnek energiát oly módon, amely csak a növényekre jellemző.

Forrás: Roland Gockel/Roland Gockel/Roland Gockel

Csodálatos képesség

A vizsgálat során a kutatók oxigénszegény környezetnek tették ki a laboratóriumban a csupasz földikutyákat, és megfigyelték, hogy az állatok nagy mennyiségű fruktózt juttattak a véráramukba. A fruktózt olyan molekuláris pumpák juttatják el az állat agysejtjeihez, amelyek minden más emlősnél csupán a bél sejtjein találhatóak meg.

A csupasz földikutya egyszerűen újrarendezi anyagcseréjének bizonyos építőkockáit, hogy toleránssá tegye azt az oxigénszegény környezettel szemben"

– mondta Park, aki 18 éve tanulmányozza a különös rágcsálót. Oxigénmentes környezetben az egerek 20 másodpercen belül elpusztultak a laboratóriumi vizsgálatok során, míg a csupasz földikutyák

akár 18 percig is kibírták

mindenfajta hosszú távú károsodás nélkül, oxigénszegény környezetet pedig – amely percek alatt végezne egy emberrel – legalább öt órán át túléltek.

Oxigénszegény környezetben az állatok a tetszhalál állapotába kerülnek, ám amint ismét oxigénhez jutnak, azonnal mozgásba lendülnek, mintha mi sem történt volna. A kutatók szerint az állatok szokatlan anyagcseréje a lakhelyükként szolgáló, oxigénben szegény, sűrűn lakott, föld alatti odúkhoz való alkalmazkodás eredménye. A szakemberek megállapították továbbá, hogy a csupasz földikutyák a tüdőödémával – folyadék felgyülemlése a tüdő légcserére szolgáló üregeiben – szemben is védettek.