Új, közeli szuperföldet találtak, akár élet is lehet rajta

Az LHS 1140b és központi csillaga (fantáziarajz)

Újabb szuperföldet fedeztek fel egy „közeli", nagyjából 39 fényévre található törpecsillagnál. A bolygó a lakhatósági zónában kering, így nem kizárt, hogy folyékony víz lehet a felszínén.

Az új szuperföldet LHS 1140b névvel illetik a szakemberek. Egy vörös törpecsillag körül kering a Cet csillagképben. A vörös törpék a Napnál jóval kisebb és hűvösebb csillagok. Igen kevés fényt sugároznak ki, és annak is nagy része az infravörös tartományba esik. Az alacsony kisugárzás és felszíni hőmérséklet a csillag hidrogéntartalmának nagyon lassú elégetéséből adódik. Ez elképesztően megnyújtja a vörös törpe várható életidejét, ami így akár több billió évre is rúghat.

Habár az LHS 1140b tízszer közelebb van csillagához, mint a Föld a Naphoz, csupán feleannyi fényt kap, mint szülőbolygónk.

Pozícióját tekintve a lakhatósági zóna közepén foglal helyet, ami elméletben lehetővé teszi a folyékony víz jelenlétét az égitesten.

A planétát fedési módszerrel (tranzitmódszerrel) fedezték fel, vagyis keringése során kitakart valamennyit központi csillaga fényéből, és ezt detektálták a kutatóeszközök.

"Az elmúlt tíz év egyik legizgalmasabb felfedezése"

Ez a legizgalmasabb exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó – a szerk.), amit az elmúlt tíz évben láttam"

– írta a kiadott sajtóközleményben Jason Dittmann, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója, a szuperföldet leíró, Nature magazinban megjelent tanulmány első szerzője. „Nem is remélhetnénk ideálisabb célpontot a Földön kívüli élet kereséséhez" – tette hozzá a szakértő.

Az LHS 1140b fantáziarajza Forrás: ESO/spaceengine.org

A kutatás másik szerzője, Nicola Astudillo-Defru svájci csillagász szerint a megfigyelt vörös törpe tulajdonságai különösen kedvezőek az idegen élet keresése szempontjából – az LHS 1140 (azaz a csillag) lassabban forog, és kevesebb nagyenergiájú sugarat bocsájt ki, mint más hasonló, kistömegű csillagok.

Így kerülhetett víz a bolygóra

Az általunk ismert létformák számára a folyékony víz és a stabil légkör elengedhetetlen. A vörös törpék fiatal korukban rendkívül aktívak, olyan mértékű sugárzást bocsáthatnak ki, ami könnyedén tönkreteheti a körülöttük keringő bolygók atmoszféráját. Kérdés, ez végbement-e a most felfedezett szuperföld esetében, vagy sem.

Az LHS 1140b méretét tekintve vélhetően egy méretesebb kőzetbolygó. A kutatók úgy vélik, felszínén évmilliókig hatalmas magmaóceán létezhetett. Idővel a csillag működése egy nyugalmasabb fázisba lépett, ennek eredményeként pedig a forró, olvadt állapotú felszín is hűlni kezdhetett. A folyamat kigázosodást idézhetett elő, amivel nagy mennyiségű vízgőz kerülhetett az atmoszférába (ha van neki). Ezt követően a vízgőzzel telített légkörből esőzések formájában már folyékony víz kerülhetett a bolygó felszínére.

Az LHS 1140b és központi csillaga (fantáziarajz) Forrás: M. Weiss/CfA

Az LHS 1140b tulajdonságai

A felfedezést az MEarth nevű teleszkóprendszerrel tették, amely a csillag fényességváltozása alapján érzékelte az előtte elhaladó szuperföldet. Ez után az Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagy pontosságú spektrográfja (HARPS) további megfigyeléseket végzett, az így kapott adatokból pedig már nemcsak a bolygó létezését sikerült megerősíteni, de ki lehetett számolni az égitest keringési idejét, tömegét és sűrűségét is.

Ezek alapján az LHS 1140b életkora legalább ötmilliárd év lehet.

Átmérője 1,4-szer nagyobb a Földénél – körülbelül 18 ezer kilométer. Tömege hétszerese szülőbolygónkénak, és így sokkal sűrűbb is, ami arra utal, hogy tömör vasmaggal rendelkező kőzetbolygóról van szó.

Az MEarth teleszkóprendszer Forrás: Jonathan Irwin

További kutatások szükségesek

Az elkövetkező időszakban a kutatók azt fogják megvizsgálni, van-e a szuperföldnek légköre, és ha igen, miből tevődik össze. Ez a feladat vélhetően az ESO készülő Rendkívül Nagy Európai Távcsövére (E-ELT, angolul European Extremely Large Telescope) hárul. A csillagászok azonban már most úgy érzik, hogy

az LHS 1140 kutatása még nagyobb izgalmakat tartogathat, mint a hét Föld-nagyságú bolygót tartalmazó TRAPPIST-1 rendszeré vagy a Naphoz legközelebbi csillag körül keringő Proxima b bolygóé.

Ezenkívül a Hubble-űrteleszkóp is figyelni fogja a planétát, a mérésekkel azt fogják a szakértők megállapítani, milyen erős sugárzás éri az égitest felszínét. Az eredmények alapján további becslések adhatók arra, hogy milyen eséllyel fordulhat elő élet a szuperföldön.

Az sem kizárt továbbá, hogy az LHS 1140b-nek lehetnek társai a vizsgált rendszerben. A tudósok többek között erre a kérdésre is szeretnének választ kapni a közeljövőben.