A kvantum-összefonódás a modern fizika egyik legkülönösebb jelensége. Olyan kapcsolatot jelent, amely független a távolságtól. Két összefonódott részecske (foton vagy neutron) között misztikus, elemi kapcsolat van: az egyik állapotának megváltozása a másikra is azonnali hatással van, akkor is, ha többgalaxisnyi távolság van közöttük – olyan mintha a két különböző entitás valójában egy lenne.
A kínai Hefei University kutatója, Jian-Wei Pan munkatársaival most egy egyedülálló, sikeres kísérletet vitt véghez a jelenség kihasználásával: 482 kilométerrel a Föld felszíne felett keringő szatellittel állított elő összefonódott fotonokat – írja a Phys.org tudományos hírportál.
A fizikusok ezt követően a részecskéket két, egymástól 1200 kilométer távolságban lévő földi központba továbbították. A hatalmas távolság ellenére a két részecske összefonódása nem szakadt meg, ami mindenképpen áttörésnek tekinthető. Ez a táv ugyanis 10-szer nagyobb, mint a korábbi összefonódással kapcsolatos kísérlet esetében, így sikerült rekordot dönteni. Mindemellett ráadásul most először állítottak elő összefonódott fotonokat a világűrben.
Mindkét központ a tibeti hegyvidéken található, olyan magasságban, ahol a fotonoknak ritkább levegőn kell áthatolnia.
Ez minden szempontból egy hatalmas eredmény"
– kommentálta a kísérletet Thomas Jennewein, a kanadai Waterlooi Egyetem fizikusa a Science magazinban. „Bátor ötlettel álltak elő és meg is valósították elképzeléseiket" – véleményezte a szakértő a kínai tudósok teljesítményét.
A kvantum-összefonódás kommunikációs szempontból rendkívül ígéretes terület, mert a késés nélküli információtovábbítás nagyon kecsegtető. Az óriási távolság miatt a Curiosity Mars-járóval való kommunikáció például átlagosan 20 percet késik – ez érvényes minden egyes üzenetre, így nehézkes az irányítás. A részecskepár egyik tagjában bekövetkező változást a másik azonnal észleli, így az információátadás azonnali, ráadásul nem is lehet feltörni, ami a biztonság szempontjából alapvető fontossággal bír.
A kvantumfizika e tulajdonságai szupergyors komputerek tervezését teszik lehetővé. Amerikai és európai kutatók most a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) tesztelnék, hogy milyen hatással van a változó gravitációs környezet a részecskék összefonódására. Ennek keretében a részecskepár egyik tagját a Földre küldik a másikat pedig az ISS-en uralkodó gyengébb gravitációnak teszik ki.