A rendkívül népszerű mikrohullámú sütőt tulajdonképpen egy iskolázatlan amerikai árvafiúnak köszönhetjük. Feltalálója, a szerény sorból származó Percy Spencer 1894. július 19-én látta meg a napvilágot, a Maine állambeli Howlandben. A gyermek Spencer alig volt 18 hónapos, amikor meghalt az édesapja.
Anyja a nagybátyja és nagynénje gondjaira bízta a fiút, aki azonban 7 éves korában a nagybátyját is elvesztette.
Spencer emiatt kénytelen volt abbahagyni a gimnáziumot,
és 12 évesen beállt dolgozni egy cséveüzembe, ahol napkeltétől napnyugtáig húzta az igát, egészen 16 éves koráig. Ebben az időben meghallotta, hogy a közeli papírgyárban villamosítani akarják a termelési technológiát.
A dolog felkeltette az ifjú Spencer érdeklődését, aki olyan eredményesen ásta bele magát az elektromosságtanba, hogy egyike lett annak a három embernek, akit a papírgyár leszerződtetett az üzem villamosítására.
A Titanic 1912. áprilisi katasztrófája hívta fel Spencer figyelmét a vezeték nélküli rádiózás jelentőségére.
Még abban az évben belépett az Egyesült Államok haditengerészetéhez, ahol elektromosságtani ismereteit felhasználva, rádiótechnológiával kezdett el foglalkozni.
Olyannyira mesterévé vált a témának, hogy 1939-ben már a nagynevű, katonai rádióelektronikai fejlesztésekkel foglalkozó Raytheon cégnél működik, a power tube osztály fejeként.
A cég ekkoriban már a radaron dolgozott,
és Spencer jóvoltából sikerült elérnie, hogy a vállalat nyerje meg a radar harcászati célú kifejlesztésére szolgáló kormányzati megrendelést.
Az Egyesült Államok kormánya számára az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan terv mellett a Raytheon projektje volt a legfontosabb titkos hadiipari program, a második világháború idején. Ezt jól mutatja, hogy a Raytheon fejlesztőrészlegénél Spencer munkatársainak száma a kezdeti tizenötről hamarosan ötezer főre nőtt.
Egyik alkalommal, amikor Percy Spencer éppen a magnetronon dolgozott (ez a szerkezet fejleszti a mikrohullámokat),
az aktív radar előtt állva azt vette észre, hogy a zsebében lévő cukor megolvadt.
Ezután kollégáival együtt, egyéb élelmiszereket is megpróbáltak ily módon felmelegíteni. A feljegyzések szerint az első mikrohullámmal megmelegített étel, a pattogatott kukorica volt.
Ezt a tojás követte, oly módon, hogy egy kannába helyezték, a kanna oldalára lyukat fúrtak úgy, hogy a mikrohullámok közvetlenül ezen keresztül jussanak a kanna belsejébe.
A kísérlet azonban túl „jól” sikerült,
mert amikor Spencer egyik kollégája bekémlelt a kannába, a mikrohullámokkal hevített tojás az arcába robbant.
A „mellékes” kísérleti megfigyelések alapján alkotta meg Spencer a mikrohullámú sütőt: készített egy generátort, amely nagy sűrűségű elektromágneses mezőt fejlesztett és ezt csatlakoztatta egy zárt fémdobozhoz. A magnetron keltette mikrohullámokat a fémdobozba lőtte, így azok nem szökhettek ki, és ezáltal a kísérlet jobban ellenőrizhetővé, illetve biztonságosabbá vált.
A Raytheon 1945. október 9-én Radarange néven szabadalmaztatta Spencer találmányát. Az első kereskedelmi célú mikrohullámú sütő 6 láb (valamivel több, mint 1,8 méter) magas és 750 font (több mint három mázsa) súlyú volt, az ára pedig 5 000 akkori dollár volt,
ami egy kisebb vagyonnak felelt meg.
Az első, a háztartások számára is megfizethető és megfelelő méretű mikrohullámú sütők 1967-ben jelentek meg a piacon,
amiért akkoriban 495 dollárt kértek. Ezzel kezdetét vette a katonai laboratóriumból „kiszabadult” hasznos konyhai eszköz világhódító útja.
Spencer eredményeit jól szemlélteti, hogy a második világháború végére a radargyártást napi 100 darabról sikerült 2600 darabra növelni, kielégítve a hadsereg egyre jobban növekvő igényét. A háború későbbi szakaszában azon munkálkodott, hogy még érzékenyebbé tegye a radart.
Olyan érzékeny berendezéseket sikerült kifejlesztenie, hogy a viszonylag nagy magasságban repülő felderítőgépek fedélzetén elhelyezett radarok
még a felszín alá merült német U-Boot-ok periszkópját is pontosan detektálták.
Fejlesztőmunkássága elismeréseként az Egyesült Államok hadseregétől megkapta a legmagasabb, civilek számára adományozható díjat, a Distinguished Public Servicve Award-ot.
A gimnáziumot félbehagyni kényszerült, és magát kizárólag autodidakta módon képező, felsőfokú iskolai végzettség nélküli Spencert a Massachusetts University tiszteletbeli doktorává avatta, és az USA Tudományos Akadémiája is beválasztotta tagjai közé.
A sikeres feltaláló munkásságát a vállalata is messzemenőkig elismerte:
Percy Spencert beválasztották a Raytheon igazgatóságába, és a cég elnökhelyettese lett.
Spencer nevéhez több mint 300 szabadalom fűződik, és a Raytheonnál egy épület viseli a nevét.