A SMART-1 2003-ban indult útnak, arról vált nevezetessé, hogy ez volt az első olyan szonda, ami ionhajtóművet használt. 15 hónap alatt közelítette meg a Holdat és 2014 novemberében állt pályára Földünk égi kísérője körül. Többek között 3D-s felvételeket készített az égitest felszínéről és a holdkőzetek kémiai összetételét is tanulmányozta. 2006. szeptember 3-án csapódott neki a Holdnak, végső nyughelyének hollétét azonban a mai napig homály fedte.
A SMART-1 küldetését vezető tudós, Bernard Foing szerint a szonda becsapódása kemény és rázós volt, az űreszköz két kilométer per másodperces sebességgel csapódott neki a felszínnek. Bár az eseményt a Kanada-Franciaország-Hawaii Teleszkóp (CFHT) kamerája rögzítette, nem volt más műhold, amely pontos információkat gyűjtött volna a roncs hollétéről.
Több mint tíz évig nem is tudta senki meghatározni a maradványok pontos helyzetét. A legújabb földi megfigyelőeszközök, valamint számítógépes modellek viszont úgy tűnik, sikerre vezettek. A szakemberek a NASA LRO nevű holdszondájának képeit elemezték, ekkor figyelték meg azokat a holdfelszínen látható nyomokat, amik egy közepes méretű műhold becsapódására utalnak. A felvételen egy négy méter széles és 20 méter hosszú vájat látható, amit egy apró kráter szakít meg.
A vájat végénél egy 40 méter hosszú és hét méter széles fehér színű sávot is felfedeztek, ami szintén az űreszköz lezuhanásakor keletkezett. A most megfigyelt helyszín rendkívül közel van ahhoz a területhez, ahol a CFHT megfigyelte a szonda felrobbanását.
Foing szerint hamarosan akár egy kutatóeszközt is küldhetnek a roncs megvizsgálására, a küldetés elindításáról azonban idáig nem született hivatalos döntés.