Újabb fordulóponthoz érkezett a Szigetvár melletti ásatás, amelynek az volt a célja, hogy a Szigetvár ostroma idején, ( idén éppen 451 éve, 1566. szeptember 7-én) elhunyt I. Szulejmán szultán halálának helyét meghatározza, illetve az ott emelt türbe, és az azt körülvevő más épületek maradványait feltárja. A mauzóleum mellett egy dzsámi és egy derviskolostor maradványai is előkerültek.
Az iszlámban a misztikus útkeresés a szúfik világához kötődik. Egy-egy mester tanítása nyomán újabb és újabb irányzatok születtek.
Az Oszmán Birodalomban tucatnyi misztikus testvériség jött létre.
A szúfi sejkek követői a dervis nevet kapták, akik hisznek benne, hogy az Allahhoz való közeledés az élet igazi értelme, és ezt az utat mindenki saját magában járhatja végig.
Ezt a misztikus útkeresést hívják belső útnak, melynek eléréséhez sajátos szertartásokat dolgoztak ki. A dervisek spirituális technikái közé tartozik például a zene, a szavalat, a dzikr (Isten neveinek ismételgetése), valamint a jellegzetes, szédítő tánc.
Nem véletlenül került át a köztudatba az a kifejezés sem, hogy „őrült dervisként pörgő agyam".
A dervisek hagyományai a külső szemlélő számára talán egy kissé öntörvényűnek tűnhetnek, mert a „dolgok belső logikája" határozza meg a tapasztaláshoz elvezető módszereiket. És bár a dervisek alapvetően hétköznapi életet élnek, tehát másokhoz hasonlóan dolgoznak és családot alapítanak, közben az életüket az istenkeresés határozza meg.
Ehhez pedig a már említett zenét és táncot használják fel, miközben a tanításokat gyakorta versben vagy tanmesék formájában dolgozzák fel. A dervisközösségek spirituális technikái között azért találhatunk különbségeket.
A mevlevik, más néven kerengő dervisek a tengelyük körüli forgásra („tánc") helyezik a hangsúlyt. A halvetik negyven kerek napra bezárkóznak egyedül egy cellába, ahol meditációt folytatnak.
A rufáik pedig nem riadnak vissza az extrém dolgoktól sem:
ők akár tőrrel is átszúrják a testüket, vagy épp tüzes vasat nyalogatnak.
Bár az írott történelmi forrásokból tudjuk, hogy a 16. században léteztek derviskolostorok Magyarország délnyugati területén, de korábban egy sem került elő.
Az írott források szerint Pécsett legalább három rendházat rejt a föld mélye: a Jakováli Hasszán dzsáminál, a Pécsi Nemzeti Színház mellett, és a tettyei romoknál is dervisek éltek a 16., illetve a 17. században. (Uóbbinak ebből származik a neve is, hiszen a török derviskolostor neve „tekke").
Nem véletlen, hogy a bektasi dervisek Tirana határában álló központi kolostorát az albánok ma is Tettyének nevezik.
A Szulejmán-kutatócsoport a feltárás harmadik szakasza előtt szerette volna jobban megérteni, hogy a szigetvári szúfi közösséget mi tartotta össze. A turbéki szőlőhegyen talált derviskolostor romjainak teljes körű feltérképezése előtt arra voltak leginkább kíváncsiak, hogy milyen elvek szerint élik életüket a dervisek?
Ezért az egyik kutató, továbbá egy forgatócsoport, amelyik filmen szerette volna rögzíteni a híres halveti dzikr-t, a dervisek szertartását elhatározta, hogy felkeresnek egy ilyen tekkét. Tanulmányutat szerveztek Szarajevóba, hogy ott találkozzanak egy ma is fennálló dervisközösséggel.
A 16. századi szigetvári dervisek Szarajevóból érkeztek a városba, ezért látogattuk meg a kibocsátó város dervisközösségét"
– mondta Dr. Pap Norbert a kutatásokat végző csoport egyik vezetője, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója. – „Egy teljesen felújított, több mint 500 éves komplexumba mentünk, ahol egyébként magasan képzett, életvidám, de nagyon elhivatott emberekkel találkoztunk" - nyilatkozta a professzor.
"Kérésünkre egy halveti dzikr szertartást szerveztek. Sötétedés után, az esti imát követően tartották, amikor is szigorú koreográfia szerint igyekeztek misztikus élmények átélésén keresztül találkozni Istennel. Negyven férfi „táncolt", miközben szóltak a dobok, és elkezdték hangosan préselni a levegőt, és gyors ki- és belégzéssel hiperventilláltak. Allah nevét skandálták, miközben a Koránból vett idézetekkel és imával okoztak egyfajta kakofóniát. A kettő órás szertartás végén szinte úsztak az izzadtságban és eufórikus állapotba kerültek" - idézte fel a különleges szertartáson történteket Pap Norbert.
A Szigetvár melletti turbéki szőlőhegyen 2013 óta zajlik a kutatás. A vizsgálat során egymás után tárultak fel a komplexum épületei: a szultáni türbe, egy dzsámi és egy derviskolostor maradványai.
Kiderült az is, hogy kisebb város vette körül a síremléket, amelyet a 17. század végén Turbéknak hívtak.
A türbét még 2015-ben, míg a dzsámit 2016-ban tárták fel a szakemberek.
2016-ban a dzsámi mellett újabb épület néhány helyiségét találták meg, és a leletanyag elemzésével megbizonyosodtak arról, hogy az épület valóban a dervisek közösségét szolgálta úgy, ahogy az írásos források alapján sejtették.
2017 szeptemberében a három szárnyból álló kolostort, a komplexum legnagyobb épületét teljes egészében feltárják.
A derviskolostor egy 1664-ből származó alaprajz szerint L alakú, esetleg később U alakúra kiegészített épület lehetett.
A műszeres vizsgálatok ez utóbbira utalnak.
A meglátogatott szarajevói közösség elődei valamikor a 16. században szerveződtek meg, Szulejmán szultán uralkodása alatt. (Szulejmán apja, I. Szelim halála után 1520 szeptemberében foglalta el a trónt, és 1566. szeptember 7-én, a szigeti táborban bekövetkezett haláláig volt az Oszmán Birodalom feje, valamint az iszlám kalifája.)
A Szigetvár melletti turbéki kolostorban halveti dervisek éltek, viszonylag kicsi közösségben.
A közelmúltban meglátogatott szarajevói közösség 16. századi dervis elődeinek a 16. század közepén egy időben egy Ali Dede nevű mostari sejk volt a vezetője. A Szigetvár melletti turbéki kolostorban az általa vezetett halveti dervisek viszonylag kicsi közössége élt.
„A kutatások még zajlanak, hogy rájöjjünk miért éppen a halveti rend lett ennek a magas presztízsű emlékhelynek az őre. Talán az 1566-os ostromnál szerezhettek érdemeket, talán más oka volt, de egy biztos, vezetőjüket, a mostari Ali Dedét elég közvetlen szálak fűzhették Szulejmánhoz, ugyanis az a Núreddinzáde sejk volt a mestere, aki magának a szultánnak volt a lelki vezetője" – hangsúlyozta Dr. Pap Norbert.
Mindezek fényében egyáltalán nem zárható ki, hogy a szultáni táborban lévő dervisek vezethették a döntő roham előtti imát.
Dr. Pap Norbert hozzátette, eddig tanulmányaik alapján arra gyanakodnak, hogy ezek a 16. században élt dervisek a helyitől nagyban különböző kertészeti kultúrát, valamint az ezzel eggyütt járó művelési gyakorlatot hoztak Szigetvárra.
„Ők rendezhették be a komplexumot és magát a hitéletet is irányították, oktattak, de ennél sokkal többet tettek: egy különleges, unikális, orientális jellegű zarándoktelepülést hoztak itt létre" – húzta alá a kutatás egyik vezetője.
– „Van olyan lejegyzett helyi legenda is, hogy az ásatási helyszíntől nem messze lévő tónál, a turbéki dervisek egyfajta mintagazdaságot rendeztek be. Ezt igazoló bizonyíték azonban egyelőre még nem került elő."
A kolostor épülete valamikor a 17. század végi visszafoglaló háborúk ideje alatt, 1689 és 1693 között pusztulhatott el.