A vörös panda (Ailurus fulgens) a macskamedvék családjába tartozó, egyetlen ma élő faj. Élete azonban így sem fenékig tejföl.
Régóta vadásszák szőrméje miatt,
amiből sapkákat, farokszőreiből pedig ecsetet készítenek. A kínai menyegzőkön a vőlegény gyakran viselte a szőréből készült ruhadarabokat. Az ölelgetni valónak tűnő állat (egyébként nem túl szelíd) miattunk, emberek miatt, folyamatosan veszíti el természetes élőhelyeit.
A vörös panda a Himalája hegységben, ezen belül Nepálban, India és Kína egyes területein őshonos állatfaj. Ezeken a helyeken szőrméje fontos értéknek számít. Gyakran fogják el elevenen, hogy aztán eladják az állatkertek részére.
Bár jelenleg az elterjedési területén található összes országban védelmet élvez, a Természetvédelmi Világszövetség mára a súlyosan veszélyeztetett fajok kategóriájába sorolta.
Az európai állatkertek összehangoltan, az Európai Fajmegmentő Program (European Endangered Species Program: EEP) irányelvei szerint tartják és tenyésztik. A Pécsi Állatkert e program részeseként, már több faj esetében tett erőfeszítéseket az adott faj fennmaradása és szaporodása érdekében. Most ezekhez csatlakozik a vörös macskamedve is.
Veszélyeztetett státusza miatt az állatkerteknek gyakran éveket kell várnia ahhoz, hogy egy ilyen állatot tarthassanak"
– nyilatkozta Siptár Dávid igazgató. – „Épp ezért az állatkerti példányok száma is háromszáz alatt van Európában, és az éves szaporulat sajnos megközelítőleg megegyezik a halálozások számával." A vörös panda a természetben csupán 10-12 évig, míg állatkerti körülmények között akár 20 évig is elélhet.
A most Pécsre érkezett nőstény 2003. június 23-án született Hollandiában, a Rotterdami Állatkertben. A baranyai megyeszékhelyre már egy hónappal ezelőtt megérkezett Szegedről, mivel a Szegedi Vadaspark új helyre kívánta helyeztetni ezt a példányt.
Hollandiában a Cynthia nevet kapta, Magyarországon a Tünde névre lett átkeresztelve. Tény, hogy Tünde már nem számít fiatal állatnak, de tekintve, hogy a kis pandák fogságban akár 20 évig is elélhetnek, még jó pár évig lehet a látogatók kedvence.
„Tündéhez mi már nem szeretnénk párt hozni" – tette hozzá az igazgató. – „Ez nem lesz rá rossz hatással, hiszen ezek az állatok alapvetően magányos életmódot folytatnak, a szabad természetben is csak a párzási időszakban találkozik egymással a hím és a nőstény. Ha sikerül tapasztalatokat gyűjtenünk a faj tartásával kapcsolatban, és alkalmasnak bizonyulunk a tenyésztésre, elképzelhető, hogy később további egyedek érkezhetnek hozzánk, és ezzel bekapcsolódhatunk a ritka faj tenyésztésébe is."
Nevével ellentétben a vörös panda nem áll közelebbi rokonságban a jól ismert óriáspandával, csupán annyira, hogy mindkét faj a ragadozók rendjébe tartozik. Olyannyira nem, hogy a panda nevet a 19. században csak a vörös macskamedve birtokolta.
Elnevezését feltehetően az állat nepáli nevéből származtatják,
amely a „punja" vagy „nigalja punja", ami a bambuszevő kifejezést jelenti.
Bár a ragadozók közé tartozik, legfőbb tápláléka a bambusz, és azokat a területeket kedveli, ahol nagy mennyiségben megtalálható ez a növény.
Kisebb mértékben más növényeket, gyümölcsöket és leveleket is fogyaszt,
de kirabolja a madárfészkeket és olykor elejti a kisebb állatokat is.
A legtöbb állatfajjal ellentétben hasa sötétebb, mint a háta. Ragadozó támadása esetén először fekete hasát mutatja támadója felé. Kiválóan mászik fára, és előszeretettel tartózkodik a lombkoronában.
A Pécsi Állatkertben kiemelten fontosnak tartják a veszélyeztetett fajok megmentését, ezért a most érkezett vörös pandán kívül több, hasonló státuszú állatot is gondoznak. A legutóbb érkezett vörös vari mellett többek közt egyiptomi teknős, kubai karcsú boa, tarvarjú, aranyfejű oroszlánmajom, Liszt-tamarin, közönséges mókusmajom, csimpánz és perzsa leopárd is menedéket lelt a mecseki zoológiai komplexumban.
Az Európai Fajmegmentő Tenyészprogram 1985-ben jött létre, amelynek feladata egy védett faj állatkerti tartásának szervezése és irányítása, annak érdekében, hogy a faj megőrizze természetes viselkedésformáinak minimum 90 százalékát, és minél értékesebb génállományát.