A British Museum expedícióját kettős céllal indították el: egyrészt, hogy eddig kevéssé feltárt régészeti lelőhelyeket kutassanak, másrészt, hogy helyi régészeket oktassanak és készítsenek fel az ISIS kiűzése utáni feladatokra.
A csapat a nemzetközi régészek krémjét foglalkoztatja,
ahol mind az ásatásvezetők, mind a specialisták óriási tapasztalattal rendelkeznek a Közel-Keleten.
A programban résztvevő iraki és kurd régészek az ásatás előtt 10 hetet tölthetnek Londonban, ahol a British Museum elméleti oktatásán vesznek részt. Hazatérve a gyakorlatba ültethetik át tudásukat. Angol anyagi támogatásnak köszönhetően az oktatás a legmodernebb régészeti felszereléssel történik, amely eszközök Irakban maradnak a program végén.
Az expedíció többek között egy jól felszerelt restaurátor műhellyel, valamint fotó- és rajzstúdióval is rendelkezik.
A legújabb földmérő eszközök és lézertechnika áll a kutatók rendelkezésére. Az ásatáson előkerült leletekkel ezen kívül archaeobotanikus, archaeozoológus, és kerámia specialisták is dolgoznak a helyszínen, a British Museum más londoni szakértői mellett, akik folyamatos háttértámogatást nyújtanak a terepen dolgozó régészeknek.
A kutatók felügyelete mellett dolgozó diákok pedig minden munkafolyamatba beleláthatnak a feltárásoktól kezdve egészen a speciális feladatok elvégzéséig.
Az idei tavaszi szezonban egy drón sepcialista is csatlakozott a csapathoz, akinek köszönhetően a gabona növekedésével láthatóvá váló jeleket tanulmányozhatták a régészek. A korábbról ismert műholdfelvételek és a drón fényképei illetve videói alapján több felfedezésre tettek szert a Nagy Sándor idejéből származó város kiterjedését és alaprajzát tekintve.
Az expedíció leginkább Qalatga Darband lelőhelyre koncentrál északon,
ahol az ókorban egy jelentős, nagy kiterjedésű település helyezkedett el a Zagrosz-hegység lábánál,
a modern Dukán-tótól északra. Az antik várost északról a hegység, délről pedig egy városfal védte.
Több épületet is sikerült már beazonosítani, azonban ezek feltárása még mindig tart, így ez egyelőre csak előzetes eredménynek számít. Tudunk egy bor készítésével foglalkozó területről, egy erődről, valamint egy templomról is. Ásatások zajlottak továbbá az egykori városfalon, így annak falazási technikája és kiterjedése is vizsgálat alá került.
A leletek alapján a város a hellenisztikus (Kr.e. 336- Kr. e. 31) és pártus (Kr.e. 3. század - Kr.u. 3. század) időszakokban élhette fénykorát, ám a konkrét eredmények publikálásához még több időre van szükség.
Ahogyan az ásatás igazgatója, John MacGinnis nyilatkozta:
Képzeljenek el egy nyüzsgő várost, ahogyan a katonáknak bort nyújtanak, miközben azok áthaladnak. Itt egyébként akár Nagy Sándor is vonulhatott a seregeivel, hiszen ez az egyik fő útvonalnak számított már akkor is".
A befektetett munka és energia az eddigi eredmények tükrében megtérülni látszik.
A komplex feltárási program a napokban kezdte el harmadik ásatási szezonját, és az ásatásokon már korábban is részt vett diákok a Moszul melletti Nimrudnál
és más, az ISIS-tól éppen csak visszafoglalt területeken dolgoznak a megszerzett tudás birtokában.
Az ásatások szebbnél szebb leleteket hoznak napvilágra, melyek méltán járják be a világsajtót.
Az északi program négy ásatásvezetőjének egyike egy magyar ókorszakos régész, Pabeschitz Virág, aki büszkén számolt be az ásatásán elért eredményekről.
Ő ugyanis a városban található lehetséges templom felfedező régésze.
Munkájáról így nyilatkozott az Origónak: „Az első expedíciós szezonunkon, 2016 szeptemberében, egy addig feltáratlan kőkupacon kezdtem el dolgozni a munkásaimmal és diákjaimmal."
- Minden ásatásvezető régész választhatott egy területet, én pedig szeretem a kihívásokat, ezért döntöttem a hatalmas kövekből álló halom mellett."
"Ez amolyan mindent vagy semmit döntés volt, hiszen semmilyen korábbi adatunk nem volt, és az a hír járta a környéken, hogy valamikor az iraki sereg használta alapként a gépágyúk számára. Azonban az ásatás hihetetlen izgalmassá vált, amikor a várakozásokkal ellentétben egymás után sikerült beazonosítanom a falakat és kiderült, hogy a kupac egy komplett ókori épület, több méter magas álló falakkal és szemkápráztató leletekkel."
A Brtish Museum fiatal magyar ásatásvezetőjét kérdeztük az eddigi konkrét eredményekről, és a további tervekről is :
A világsajtó is beszámolt , az egyesek által egyenesen Nagy Sándor elveszett városaként aposztrofált település feltárásáról. Mit sikerült megállapítani a város koráról és eredetéről, az eddig feltárt leletek alapján?
Hangsúlyozandó, hogy az ásatás most is tart, holnap hajnalban én már ott dolgozom ismét, így az eddigi eredmények csak előzetesnek tekinthetők.
Azonban annyit már lehet látni, hogy az előkerült kerámiaanyag korai pártus (Kr.e. 3-2. század) korú.
Az épületet építészeti jellegzetességei és a régészeti rétegtan vizsgálata alapján gondoljuk templomnak, ám ez az elmélet később még könnyen megdőlhet. Régészként nagyon óvatosan szabad ezekkel a szavakkal bánni, hiszen három szezon után sem tudom még, hogy mekkora az épület teljes kiterjedése, egyelőre hat nagyobb szobáról tudok, melyek egyenként nagyjából 4m X 7m nagyság között változnak.
Hogyan történik az előkerült leletek kormeghatározása, és milyen módszereket alkalmaznak ehhez a kutatók?
Az épületben több érem és számos gyönyörű kisebb lelet került elő, a régész számára kormeghatározás szempontjából fontos kerámiák mellett. Itt majdnem ember magasságú összetört tárolóedényekre kell gondolni, tele különböző anyagokkal,amelyeknek még tart a kémiai vizsgálata.
Az ásatásomon nagyon szigorú szabályok szerint minden régészeti réteget szitálunk, és több liter földmintát veszünk belőlük, melyeket geológiai, botanikai, zoológiai és kémiai vizsgálat alá vetünk. Ezen kívül több faszén mintámat vizsgálják specialisták, akik a C14-es kormeghatározás mellett a fa fajtát is be tudják azonosítani.
A tudomány számára ezek a minták sokszor több információt nyújtanak, mint a csodás leletek.
Mivel ezen az expedíción tényleg minden korszerű eszköz adott, így igyekszem a természettudományos módszereket maximálisan kihasználni. Nagyon fontos a precíz és mindenre kiterjedő tudományos vizsgálat és dokumentáció, hiszen ez a példa a diákjaink számára.
Információink szerint számos érdekes – és a kormeghatározásban komoly segítséget nyújtó lelet – így többek között kerámiák, illetve pénzérmék is előkerültek a föld alól. Mit tekinthetünk az eddigi legérdekesebb, vagy legjelentősebb felfedezésnek?
A legnagyobb felfedezés (és kétségtelenül a legnagyobb élmény) két hellenisztikus jegyeket mutató szobor és egyéb szobortöredékek feltárása volt. Egy ülő női alak, és egy fiatal ifjú alabástromból készült szobra került elő, ezek páratlan emlékei az ókori történelemnek.
Az istenségek meghatározása még tart,
de talán az a legvalószínűbb, hogy a szobortorzók Persephonét és Adonist formázzák.
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a női szobron sárga, rózsaszín, és kék festéknyomokat pillantottam meg.
A restaurátor kolléga rengeteget dolgozott rajta a helyszínen, hogy ezek az eredeti színek ne tűnjenek el. Szintén emlékezetes pillanat volt, amikor a fiú szobrának lába előbukkant. Minden munkásom odasereglett, ott guggoltak mindannyian és feszülten nézték, ahogy lassan kibontom a szobrot.
Együtt csodálkoztunk, amikor a kőbefaragott comb, a has, a mellkas, majd a nyak is láthatóvá vált.
Mennyire tekinthető embert próbáló feladatnak a háborús térség határán, és meglehetősen mostoha természeti körülmények között folytatni a kutatómunkát?
Az épületen immár a harmadik ásatási szezonban dolgozom a munkásaimmal, akik hihetetlen nehéz munkát végeznek.
Előfordul, hogy napokig csak köveket hordanak, hogy az omladék eltávolítása után láthatóvá váljanak a falak.
Mindezt rekkenő hőségben, a kövek között hűsölő kígyókkal és skorpiókkal megküzdve teszik.
Az ásatás egy ilyen területen bizony időnként nagyon embert próbáló fizikai feladat, melyet a helyi kurd munkásaim mosolyogva teljesítenek.
Úgy tudjuk, hogy Önnek ez a projekt – fiatal kora ellenére - már a sokadik a korábban Egyiptomban, Szudánban, és Irakban - tegyük hozzá, nem egyszer igen kalandos körülmények között folytatott – expedíciói sorában. Milyen érzés a világ egyik szakmailag legjobban elismert szervezete, a British Museum ásatásvezetőjének, és a helyi régészhallgatók mentorának, oktatójának lenni?
Holnap is egy új napra ébredünk, én pedig remélem, hogy további csodás rétegekkel és leletekkel örvendeztet meg bennünket a feltárás alatt álló épület. Az expedíció oktatási célkitűzéseit nagyon fontosnak tartom, és óriási megtiszteltetés a helyszínen dolgozni.
A tudás megosztása nagyon fontos a régészetben, különösen egy olyan égetően nehéz helyzetben, mint amelyben az iraki archeológia van jelenleg, az ISIS esztelen pusztításai után.
A British Museum hihetetlenül fontos feladatot, kulturális-tudományos missziót lát el az országban.
Igyekszem minden egyes nap a legjobbat kihozni magamból, és a jó hírét öregbíteni a magyar régészeknek.