Az Evalyne nevű barnalábú makákó (Macaca tonkeana) az olaszországi Parco Faunistico di Piano dell'Abatino nemzeti park lakója. Vele történt a nemrég megfigyelt különleges és hátborzongató eset, melyről Arianna De Marco, a Fondazione Ethoikos kutatója és munkatársai számoltak be a Primates szakfolyóiratban.
A makákónak kölyke született, amely négy nappal később elpusztult. A majomanya két napig gyászolta a halott újszülöttet – ami nem ritka a majmok között. Rávisított a kifutó plexiajtaján látszódó tükörképére, majd kurkászni és hurcolni kezdte a halott kölykét.
A test egyre elviselhetetlenebb bűze ellenére az anya rendszeresen kurkászta és nyalogatta a tetemet, különös figyelmet fordítva az arcára”
– írták a szerzők a cikkben.
Nyolc nap elteltével a test mumifikálódott, azaz kiszáradt. További hat nap múlva a koponya leesett, de Evalyne továbbra is gondozta a tetemet, mellére helyezte és kurkászta. Gyakran hordozta a kezében vagy a szájában.
„Az elhúzódó hurcolás az anya utódjához való kötődéséről árulkodik” – mondta De Marco az IFLScience-nek.
Ez után még jobban eldurvultak a dolgok.
A 19. napon vették észre először, hogy Evalyne rágcsálja a tetem kiszáradt húsát és elfogyaszt belőle részeket.
Ezt a viselkedést először jegyezték fel ennél a makákófajnál, de a National Geographic szerint más makákófajban már legalább egyszer megfigyelték.
A 22. napra a kölyök teste teljesen szétesett, bár Evalyne még ekkor is a szájában vagy a kezében tartotta a maradványokat az idő nagy részében. Utoljára a 25. napon látták a testmaradványokkal, valószínűleg egy kar- vagy lábcsonttal.
A szerzők nem tudják biztosan, mi válthatta ki ezt a viselkedést, de elképzelhető, hogy azért történt mindez, mert az újszülött még élt néhány napig a születése után.
Az anya-utód kapcsolat kétségtelenül a legszorosabb szociális kötelék a főemlősöknél, és az ilyesféle gondoskodás úgy tekinthető, mint az anyai viselkedés folytatódása a nőstény hormonális állapota és/vagy a kölykéhez való ragaszkodás miatt”
– mondta De Marco.
Ez nem azt jelenti, hogy a majmoknak van jól körvonalazható fogalmuk a halálról, de a korábban élő újszülött reakcióinak hiánya aggodalmat kelthetett az anyában. Ujjának vagy nyelvének a halott kölyök szájába dugásával az anya valószínűleg szopóválaszt akart kiváltani.
De Marco szerint a megfigyelés nem volt annyira felzaklató, inkább „egyszerre volt megható és érdekes”.