A 2016 HO3 pályája meglehetősen egyedi: a Napot és a Föld–Hold-rendszert egyaránt megkerüli, a Föld vonzásának ereje tartja a pályáján. Keringése során százszor olyan távol van a bolygótól, mint a Hold, és sohasem közelíti meg jobban, mint a Föld–Hold-távolság 38-szorosa.
A legutóbbi közeli elhaladást az Arizonai Egyetem professzora, Vishnu Reddy, valamint kutatócsoportja is nyomon követte. Ugyan az objektum nagyságát nem sikerült pontosan belőni, az minden bizonnyal nem haladja meg a 100 métert. Két dolog viszont bebizonyosodott: az égitest egy óra alatt kétszer is megfordul saját tengelye körül, és úgy veri vissza a napfényt, mint egy aszteroida, így egyértelmű, hogy kisbolygóról és nem űrszemétről van szó.
Bár a 2016 HO3 viszonylag közel van a Földhöz, kis mérete miatt nem egyszerű tanulmányozni. Megfigyeléseink alapján az égitest 28 percenként fordul meg egyszer saját tengelye körül, és olyan anyagokból épül fel, ami egyértelműen kisbolygóeredetre utal”
– írta Reddy a kiadott közleményben.
A 2016 HO3 a Föld öt úgynevezett kvázi holdjainak egyike, közülük ennek az égitestnek van a legstabilabb pályája. A kvázi holdak csak „ideiglenes kísérőknek” tekinthetők, pályájuk nem teljesen stabil, idővel drasztikusan megváltozhat. Az eddig felfedezett kvázi holdak többségének kísérőstátusza nem tartott egy évnél tovább, számítások alapján azonban a 2016 HO3 akár évszázadokig a Föld kísérője maradhat.
A kutatócsoport az LBT (Large Binocular Telescope) óriástávcső segítségével vizsgálta az égitestet. A tulajdonságok megismerésén túl gyakorlati haszna is lehet a kutatásnak, hiszen egyre gyakrabban kerül szóba az aszteroidák bányászatának lehetősége, a 2016 HO3 pedig kiváló célpontja lehetne az értékes nyersanyagok kitermelésének.
Forrás: IFL Science