A haditengerészet közleménye szerint a líbiai Garabulli térségében két kisebb méretű csónak került bajba, amelyen több mint hetven, az olasz partok felé tartó afrikai migráns zsúfolódott össze. A túlzsúfolt csónakok a nyílt tengeren megteltek vízzel, ezért a rajtuk szorongó emberek a tengerbe estek.
A parti őrség november 24.-én pénteken, a kora reggeli órákban kapott riasztás nyomán érkezett a helyszínre.
„Amikor a Garabulli városához közeli helyszínre érkeztünk, az egyik félig vízzel megtelt csónakba még mindig 44 ember kapaszkodott" – nyilatkozta az Il Giorno olasz napilapnak a mentést vezető Nassar Al-Gammoudi kapitány.
A tengerésztiszt azt is elmondta, hogy rengeteg holttest lebegett a felszínen, amelyek közül számos tetemen – miután kiemelték őket a vízből - félkör alakú cápaharapás nyomokat fedeztek fel. Nasser Al-Gammoudi azt is közölte, hogy
a mentés körzetében több, a felszín közelében úszkáló kékcápát figyeltek meg,
amelyek igen agresszívek a kapitány értékelése szerint .
A 31 áldozat között 18 nő illetve gyermek volt, negyven eltűnt személyt pedig még mindig keresnek.
A líbiai parti őrségnél attól tartanak, hogy az eltűnt embereket felfalták a cápák, bár ennek roppant csekély a valószínűsége, a tudomány szemszögéből nézve.
A Földközi-tengerből összesen 47 cápafaj ismert,
és ezek közül 15 tekinthető potenciálisan veszélyesnek az emberre nézve.
A tengerbiológusok terminológiájában a potenciálisan veszélyes cápafaj fogalma azonban nem azt jelenti, hogy az ebbe a kategóriába sorolt cápafajok rá is támadnak az emberre.
A másfél méternél hosszabb aktív ragadozó életmódot folytató húsevő cápákat kivétel nélkül potenciálisan veszélyes fajnak tekintik a tengerbiológusok, attól függetlenül, hogy a támadási statisztikák szerint az ide sorolt cápafajok túlnyomó többsége sohasem követett el ember elleni, úgynevezett nem provokált támadást.
A földközi-tengeri cápák közül csak a nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias) tekinthetjük egyetlen olyan honos cápafajnak, amely statisztikailag is kimutatható rendszerességgel rátámad az emberre. A nagy fehérnél viszont ismeretlen a több egyed által egyszerre elkövetett tömeges típusú támadás, amire most a líbiai hatóságok hivatkoznak.
A Földközi-tenger a cápatámadások szemszögéből amúgy is a világóceán második legalacsonyabb „fertőzöttségű" területe. Tudományos szempontból az egyik legjobban feldolgozott adatbank, a Floridai Természettudományi Múzeum, valamint az American Elasmobranch Society (Amerikai Porcoshal Társaság) által gondozott International Shark Attack File (ISAF) nyilvántartása szerint
1847 és 2017. január 31. között a Földközi tengeren összesen 57 dokumentált cápatámadás történt.
Ebből nyolc támadás esik az észak-afrikai partvidékre, 5 líbiai, és 3 tunéziai esettel. (Az európai partszakaszon a cápatámadások számát tekintve Görögország vezeti a mezőnyt 15 esettel, amelyet Olaszország követ 13 dokumentált támadással, a harmadik helyen Spanyolország áll 6, még a negyedik –hatodik helyen fej-fej mellett Horvátország, Franciaország, és Málta osztozik 5-5 esettel.)
A második világháború idején a hadiesemények miatt számos kereskedelmi és hadihajó merült hullámsírba a Földközi-tengeren. A háborús időkből ennek ellenére
csupán egyetlen olyan eset ismert, amikor hajótöröttet ért cápatámadás a Földközi-tengeren.
1943 augusztusában Robert Kurtz hadnagy az Egyesült Államok légierejének vadászpilótája Nápolytól 65 kilométerre délre kénytelen volt sérült gépéből ejtőernyővel kiugrani. Kurtz hadnagyot miközben felfújt mentőmellényében lebegett a víz felszínén a menőalakulatra várva,
több cápaharapás érte a karján és a lábain.
A mediterráneum térségéből csupán egyetlen tömeges cápatámadásról szóló feljegyzést ismerünk, a Kr.e. 5. században élt híres ókori görög történetíró, Hérodotosz perzsa háborúról írt művéből.
Hérodotosz szerint a perzsa és a görög hajóhad között Athos mellett lezajlott tengeri ütközetben (Kr.e. 492) sok vízbe esett hajótöröttet „felfaltak" a cápák. Természetesen e több mint kétezer éves történet valóságalapja ma már aligha ellenőrizhető.
Ami viszont tény, hogy a modern tengerhajózás korából annak ellenére sem ismeret hajótöröttek ellen elkövetett cápatámadás a mediterráneum vizein, hogy az elmúlt másfél évszázadban a Földközi-tengeren, mint a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalán számos hajókatasztrófa történt.
A líbiai források a katasztrófa helyszínén észlelt kékcápákról számoltak be. A kékcápa (Prionace glauca) közepes méretű nyíltvízi életmódot folytató úgynevezett pelágikus cápafaj. A nagyobb nőstény egyedek átlagos testhossza 2,5 - 3 méter, a kisebb, kifejlett hímeké pedig 1,8-2,5 méter közötti.
A kékcápa a Földközi-tenger egyik leggyakoribb cápafaja,
amely a Gibraltári-szorostól a levantei partokig a mediterrán medence egész területén elterjedtnek számít. (Az Adriai-tengerben ugyancsak megtalálható.) Noha ez a faj is a potenciálisan veszélyes cápák közé tartozik, a támadási statisztikák adatai szerint azonban korántsem sorolható a legagresszívebb fajok közé, mint amilyen a nagy fehér, a tigris, a bika, vagy az óceáni fehérfoltú cápa, illetve a röviduszonyú makó.
Az ISAF összesítése alapján eddig összesen13 dokumentált nem provokált kékcápa támadás ismert, amelyből 4 volt halálos kimenetelű.
A kékcápák esetenként kisebb kongregációkba állnak össze, elsősorban amikor szardíniákra, vagy más rajhalakra vadásznak. Ellentétben a nagy fehérrel, vagy a tigris, illetve a bikacápával, a kékcápák táplálékrendjében nincsenek az ember méretéhez hasonló nagytestű zsákmányállatok.
Ugyanakkor jól ismert a faj dögevő tulajdonsága;
a kékcápa előszeretettel lakmározik az elhullott méretes tengeri állatok, például a cetek tetemeiből.
A líbiai szerencsétlenség esetében is az a legvalószínűbb,
hogy a kékcápák a már megfulladt áldozatok tetemeibe martak bele.
Ezt az is alátámasztja, hogy a felborult csónakba kapaszkodó embereket nem érte cápatámadás. Ezért is indokolt sokkal óvatosabban fogalmazni annál, mint ami néhány, az esettel kapcsolatos tudósítás címében harsányan megjelent, nevezetesen, hogy 31 migránst „felfaltak" a cápák.