Nem hittem el, hogy létezhetett plezioszaurusz a triász kor előtt, hiszen ezeket az állatokat csaknem 300 éve tanulmányozzák a paleontológusok és soha egyik sem volt a jura korszaknál régebbi"
- idézi Martin Sanderst, a Bonni Egyetem Steinmann Paleontológiai, Geológiai, Ásványtani Intézetének munkatársát a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A szakértők a Rhaeticosaurus mertensi nevet adták az ősi állatnak: a név első fele a földtörténeti korra, második fele a lelet felfedezőjére utal. A különleges példányt Michael Mertens magángyűjtő fedezte fel a németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány egyik agyagbányájában. A Münsteri Természettudományi Múzeumban végzett vizsgálatok megállapították, hogy a lelet a triász korból, a jura kort megelőző időszakból származik.
Több kutatócsoport együttműködése révén állapították meg, hogy ez a legrégebbi ismert plezioszaurusz.
Kora mintegy 201 millió évesre tehető, így ez az egyetlen plezioszaurusz-csontváz, amely a triász korból maradt fenn.
A plezioszauruszok tengeri küllők voltak, különösen jól úsztak, halakkal táplálkoztak. Ahelyett, hogy fáradságos munkával úszóikkal lapátolták volna maguk előtt a vizet, a plezioszauruszok elegánsan siklottak a vízben a víz alatti úszáshoz alkalmazkodott végtagjaik segítségével. Apró fejük hosszú, áramvonalas nyakon pihent, testük tömzsi, izmos volt. Más tengeri hüllőkhöz hasonlóan farkuk rövidebb volt, mivel csak kormányzásra használták. Mivel a plezioszauruszok mind a négy végtagjukat használták úszásra, jóval erőteljesebb lökésekre voltak képesek.
Ez az "evolúciós konstrukció" nagyon sikeres volt, de érdekes módon nem fejlődött újra, miután a plezioszauruszok kihaltak
- mondta Sander.
A vizsgált csontváz 237 centiméteres - a nyak bizonyos részei elvesztek. A tudósok a csontokon látható növekedési jelekből megállapították, hogy a Rhaeticosaurus egy gyorsan növekvő fiatal állat volt.