Az állítólagos csodát egy kolumbiai kisváros, Nobsa egyik utcáján vette észre egy fiú. Az arra sétáló gyerek felfigyelt egy alakzatra, amely a téglával borított csatorna oldalán rajzolódott ki egy kifolyócsőnél. Úgy vélte, hogy az ábrázolásokról ismert ruhába öltözött Szűz Mária képe bontakozott ki az ott növő algák révén.
A történetet azután a fiatal fiú mamája mesélte el a helyi médiának.
„Azt mondta, hogy amikor átment a hídon, hangot hallott, mintha egy kis állat mászkálna ott" – mesélte az anya.
Amikor odafordult, a fiam megpillantotta a Guadalupei Szűzanya képét. Azonnal átgázolt a patakon, és fotókat kezdett készíteni a képről."
„Ebben a pillanatban a kép megmozdult, a fiam megijedt, letérdelt és imádkozott, majd elrohant, hogy elmondja nekem, mi történt. Éppen az áruházban voltam, és odamentem, hogy saját szememmel ellenőrizzem a dolgot, mivel először nem hittem neki, de tényleg igazat mondott" – folytatta az anya.
A Guadalupei Szűzanya vagy Guadalupei Miasszonyunk a Guadalupei bazilikában őrzött 16. századi Szűz Mária ikon Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma.
A Guadalupei Szűzanya az egész amerikai kontinens Patrónája,
ezért nem csoda, hogy az eset nagy visszhangot váltott ki.
A mostani „csodának" – mint sok más hasonlónak van egy egyszerű idegélettani magyarázata. Az ember szinte mindenbe képes arcot belelátni: a felhőkbe, a holdba, két pontba és egy görbe vonalba.
Agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni.
Ez fontos tulajdonság, hiszen a társas reakcióknál, a kommunikációban főszerepet játszik az arc.
Ehhez hasonlóan agyunk minden alakzatot megpróbál valamilyen már ismert képpel társítani. A Guadalupei Szűzanya képe pedig szinte minden vallásos közép- és dél-amerikai ember agyába már gyerekkorától kezdve mélyen beleivódott.