Egy Dél-Szibériában dolgozó svájci-orosz régészeti expedíció minden eddiginél nagyobb, 2 800 évesre becsült szkíta királysírra bukkant az Uyuk folyó közelében. A Tuva-i Uyuk-völgyben az 1970-es évektől kezdve a régészek több kurgánt, szkíta eredetű fejedelemi halomsírt is feltártak már.
A mongol határtól északnyugatra fekvő területet
az itt megtalált sztyeppei nomád fejedelmi síremlékek miatt szibériai Királyok-völgyeként is szokták emlegetni,
az egyiptomi fáraók Luxor közelében fekvő világhírű temetkezési helyére utalva.
Az Uyuk mentén eddig feltárt sírok átmérője kivétel nélkül meghaladta a 100 métert. A 2000-es évek elején az Arhzan 2 néven ismertté vált ásatások során az egyik érintetlen fejedelemsírban egy férfi és női csontváz mellé temetve kilencezer aranytárgyat találtak.
Cino Caspari a Berni Egyetem régésze még korábban, e sírhelyek környékéről készített nagyfelbontású műholdfelvételek tanulmányozása közben figyelt fel arra a mocsaras terület közepén kiemelkedő kúpszerű képződményre, amelyről most kiderült,
hogy a térség legnagyobb, ráadásul teljesen érintetlen kurgánja.
A műholdképeken felfedezett objektum rendkívül nehéz terepen fekszik, ötnapi járóföldre a legközelebbi településtől.
A helyszínt a tavalyi évben kereste fel az a közös svájci-orosz archeológiai expedíció, amely első kutatási eredményeit nemrég tette közzé az Archeological Research in Asia című szaklapban.
A kutatócsoport tagjai a sugaras szerkezetű, fagerendákkal és rönkökkel kitámasztott, földdel fedett kurgán fatámasztékaiból vett minták radiokarbon kormeghatározása alapján megállapították, hogy az eddig ismert legnagyobb, 140 méter átmérőjű síremlék a Kr.e. 9. századból származik.
Eurázsiából eddig még nem voltak ismertek ekkora méretű fagyott kurgánok"
–írják a szakfolyóiratban Caspari és kollégái. A hatalmas és érintetlen, eredeti állapotában fennmaradt kurgán feltárására a közeljövőben kezdik el az ásatásokat.
A szkíták olyan lovas-nomád indoiráni nyelvű népcsoport volt, amely az ókorban, a Kr.e. 9. századtól a Kr.u. 1. század végéig uralta a közép-ázsiai sztyeppék világát.
A szkíták félelmetes harcosok hírében álltak,
fő fegyverzetüket az általuk mesterien kezelt visszacsapó íjak alkották.
A Kr.e. 5. században élet híres görög történetíró, Hérodotosz leírása szerint a szkíták a csatában megölt ellenségeiket megskalpolták, és koponyáikból ivóserlegeket készítettek.
Az elhunyt szkíta előkelőségeket nagy halomsírokba, úgynevezett kurgánokba temették.
A fejedelmi rangú elhunytak mellé arany ékszereket, gazdagon díszített fegyvereket, nemesfémből készült kupákat és étkezőedényeket temettek. Ezek a leletek kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy a szkíták fejlett kultúrával rendelkeztek.