Az ősi alkímia tudománya is segített abban a világhírű pécsi keramikusművész, nagyiparos Zsolnay Vilmosnak, hogy különleges fényhatásokat létrehozó anyagot alkosson a 19-20. század fordulóján. Az eozin a téli napforduló idején mutatja meg az igazi arcát: azt a csodákkal teli, misztikus világot, amely számtalan titkot rejt.
Szimbolikus számok sokasága mutatja a téli napforduló idején nemcsak a különleges kerámia, hanem a Jézus vérével teli Szent Grál titkát is egy eldugott pécsi helyszínen. A 23 méter magas Zsolnay-mauzóleum alaprajza a Szent Grál kelyhét formázza, amelynek szára a kaputól az oltárig 131 méter hosszú, amelynek mentén pontosan 42 fekvő oroszlán őrködik.
A fény szimbólumai pirogránitból készültek, és felidézik az ősi Egyiptomot is: az ősi lelkeknek ugyanis 42 kérdésre kellett felelniük bűneikkel kapcsolatban, ha át akartak jutni a túlvilágba. Eredeti formájában ma már csupán kettő oroszlán maradt fenn, a többi másolat.
Az egyes például az isteni számot jelöli, a hármas a Szentháromságot, a hat az alkotás, míg a hét a teremtés száma, a tizenegyes pedig a helyreállt rendet jelzi.
A mauzóleum építésének Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben fogtak hozzá. A pécsi Panthenon felépítésében a Zsolnay gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. Az épület a pécsi Székesegyházhoz és a budapesti Halászbástyához hasonlóan neoromán stílusban épült, és az építkezés egészen 1913-ig eltartott.
Számtalan jelképet és szimbólumot rejt magában a mauzóleum:
a karddal kettévágott folyó, az öt templom, a szárnyas angyalfejek mind-mind régi titkokat őriznek. A huszonnégy eozin betétet tartalmazó tölgyfaajtón a tizenkét apostol alakja fedezhető fel, ám a szemfüles látogató az utolsó apostol arcában felfedezheti a tervező, Sikorski Tádé vonásait.
A kápolna- és sírbelső falait szőnyegszerű csempék díszítik, de az isteni rendet nem csak az odafent őrködő angyalok erősítik.
A munkások az egyik csempét ugyanis szántszándékkal fordítva helyezték el,
ezzel is kifejezve: tökéletes munkát csak Isten végezhet, melyet a napfény hatására felragyogó eozin is megerősít. Az épület több hasonlóságot mutat Napóleon párizsi síremlékével.
De mit jelölhetnek az urnák és fejjel lefelé fordított fáklyák a bejáratnál? Ami a szimbólumok természetét és jelentését illeti, sok minden más mellett például a nagysikerű Da Vinci kód című Dan Brown kötet is segíthet a lelkes látogatónak ezek megfejtésében.
De még többet segítenek a következtetések. „Tudjuk, hogy a fáklyáknak alapesetben azonnal kialszik a lángja, ha fejjel lefelé fordítják azt" – mutat rá Hernádi Kitti idegenvezető.
Ám ez a fejjel lefelé fordított fáklya pont arra utal, hogy az örök élet lángja soha nem hunyhat ki."
Hozzáteszi, hogy a kehelyforma terület is a felajánlás szimbólumát jelenti, vagy más megközelítés szerint magát a Szent Grált.
A hely misztikumát csak növeli, hogy a mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban történt elhunyta után a fia
a gyárral közvetlenül határos magaslaton emeltette, ott, ahol egykor a városi vesztőhely állt.
Nem mellékesen ez a domb volt a porcelángyáros egyik kedvenc időtöltési helye, ahonnan szépen belátta a negyven év alatt létrehozott Zsolnay birodalmat, a mai Zsolnay Negyed területét.
„Ez egyfajta város volt a városban a gyárépületekkel, kis utcácskákkal" – magyarázza Hernádi Kitti. – „És Miklós fia nem véletlenül gondolta, hogy ez a hely több szempontból is méltó nyughelye lehet édesapjának."
A téli napforduló a Zsolnay-mauzóleum misztikus dátuma, hiszen az ekkor beáramló napfény képes feltárni a rejtett titkokat.
Az épület kétszintes belső terének kialakítása és tájolása ugyanis a Nap járásához igazodik.
Így december 21-én, délelőtt 11 órai időpontban a mauzóleum optikai rendszere egyfajta csodát művel: amikor a napfény beesési szöge 17 fok, akkor a fény úgymond elvezeti a látogatót a szellemi világossághoz.
A páratlan fényjáték Zsolnay Vilmos koporsóján és a kápolnában is tetten érhető. Mondják, hogy a téli napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll,
a beeső fény feltárja az eozin titkát.
Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk.
Az elmélet szerint ez a fény ugyanis az oltártól 131 méterre álló kaputól elvezet bennünket a szarkofág déli oldaláig, ahol szerencsés esetben és a fények együttállásának köszönhetően felváltva láthatunk egy angyal és egy Jézus alakot.
Ez a fény csak és kizárólag ezen az egy napon fedi fel az igazi titkot: rossz időjárás esetén azonban az év többi napjához hasonlóan elrejti valódi arcát.
Az alkímia titkos, misztikus, féltve őrzött művészet a történelem kezdete óta. Ám a középkori alkimisták soha meg nem valósult vágya, az arany mesterséges előállítása, és a Zsolnay Vilmos által kifejlesztett eozin szoros párhuzamba állítható.
Azt tudjuk, hogy
az alkimisták felfogásában a bölcsek köve a fémek átalakítására és valamennyi betegség gyógyítására is alkalmas volt.
Az alkímia kimondja, hogy az élőlények és a dolgok is átváltoztathatók. Ennek oka, hogy a Földön élő lények és dolgok nem tökéletesek, ámde létezik olyan eljárás, amellyel mindent tökéletessé tehetünk.
Az eozin pedig pontosan egy olyan szabadalmat jelent, amely a világon elsőként volt képes arra, hogy a különböző anyagokat nemesfémeket idéző, egyedi színű és fényű, különleges mázzal vonja be.
Az eozin a napfény hatására változtatja a színét. Az aranyszíntől a rózsabogár zöldig terjed a színskálája, fényesen csillogó vagy akár matt is lehet.
Az eozin elnevezés a görög eos szóból ered,
és innen a misztikus jelentése: hajnal, hajnalpír, amely az első előállított színárnyalat halványpiros játékára utal.
A máz elnevezéséhez itt kapcsolódik be Éósz istenség is, aki a görög mitológiában a hajnal istennője. „Az eozint az 1890-es években fejlesztette ki Zsolnay Vilmos, Petrik Lajos, a budapesti Ipariskola igazgatójának és Wartha Vince, a Műegyetem professzorának segítségével" – mondja Hernádi Kitti. – „Számtalan eozin szín mellett több kivitelezési eljárást is kifejlesztettek a Zsolnay gyárban, az eozint 1893-től gyártja a cég."
Az eozin sokszínű, irizáló redukciós máz. Az előállításának titkát máig szigorú titok fedi.
A 19. század végén Wartha Vince műegyetemi professzor tette világhírűvé a középkorban már ismert fémes fényű lüsztermáz titkának feltárásával a magyar vegyészetet, és a pécsi Zsolnay-gyárat.
Közös erőfeszítéssel fejlesztettek ki az eozin mázhoz egy titkos összetételű anyagot.
A Zsolnay porcelánt elsőként egy türkizkék színű, átlátszó, ólommentes mázzal vonják be, majd ezt kiégetik.
Ezután jöhet a kétféle komponenst tartalmazó, titkos összetételű anyag: nemesfémkeverék okozza a fémes csillogást, és egy hordozóanyag felel a különleges hatásért. Az égetés után azonban lemossák a kerámiáról ezt a masszát, ami láthatóvá teszi a színjátszó különleges fizikai hatást, aminek varázsát a fénytörés okozza.
Zsolnay Vilmos érckoporsóját végül a mauzóleum megépülése után, 1913-ban helyezték örök nyugalomra itt. A családi kriptában 1919-ben őt felesége, Bell Terézia követte. Rajtuk kívül ma már csak fiuk, Miklós nyugszik a Zsolnay-mauzóleumban.
Az 1940-es években ugyanis az épület több része megsérült, a sírokat pedig feltörték.
A Zsolnay család többi tagjának földi maradványait tartalmazó, urnáit A vandál pusztítások nyomán a Zsolnay-család többi tagjának igencsak megrongálódott urnáit 1986-ban a pécsi dísztemetőben helyezték örök nyugalomra.
A mauzóleum 1992-ben lett újra látogatható, majd 2004-ben megtörtént a tetőszerkezet felújítása. Jelenlegi állapotában 2010 óta látogatható, amikor Pécs Európa Kulturális Fővárosaként felújíttatta a teljes Zsolnay Negyeddel együtt a létesítményt is.