Az átlagos meteoritok főként szilikátásványokból és némi szénből épülnek fel. A most vizsgált Hüpatia-kő (amely Alexandriai Hüpatia ókori csillagászról kapta nevét) összetétele pontosan az ellentéte jól ismert társaiénak:
rengeteg szénvegyület van benne, amelyek többsége mikrogyémántokká változott
– írja az IFL Science tudományos oldal a Geochimica et Cosmochimica Acta szakfolyóiratban megjelent cikk alapján.
E szénvegyületek egy része rendkívül érdekes, mert a csillagközi por egyik fő alkotórészét jelentő policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) csoportjába tartozik.
Ha ez nem lenne elég, a különös kőben még tiszta alumínium is található.
„Az alumínium tiszta fémként fordul elő, és nem egy másik alkotóelem társaként valamilyen kémiai vegyületben" – írta a kiadott közleményben Georgy Belyanin, a Johannesburgi Egyetem munkatársa. „Összehasonlításként, az arany rögökben fordul elő, de az alumínium soha. A mostani alumíniumforma a tudomány jelenlegi ismeretei szerint extrém ritka mind a Földön, mind a Naprendszerben" – tette hozzá a kutató.
A kőben egy moissanit nevű ásvány is fellelhető, amely a szilícium-karbid ritka kristálya. Ami igazán különlegessé teszi az ásványt, az az, hogy nikkel-foszfor szemcsékkel és egy kis vassal együtt találták meg, ilyen formában az előtt pedig még sosem látták a Földön. Mindez azt mutatja, hogy az objektum, amiből a Hüpatia származik, még a Naprendszer születése előtt alakult ki. Egyszerűen nem emlékeztet egyetlen általunk ismert űrből származó kőre sem.
A Hüpatia hideg környezetben jött létre, feltehetően a nitrogén forráspontjánál (-196 Celsius-fok) is alacsonyabb hőmérsékleten"
– mondta Jan Kramers, a kutatás egyik vezetője. Hozzátette: Naprendszerünkön belül ilyen viszonyok csak a Mars és Jupiter között aszteroidaövtől, vagyis a meteoritok túlnyomó többségének származási helyétől jóval távolabb uralkodnak.
Az üstökösök nagy része a Neptunuszon túl található Kuiper-övből érkezik. Ez a régió 40-szer nagyobb távolságra van a Naptól, mint a Föld. Néhány égitest azonban még ennél is távolabbról, az Oort-felhőből, vagy azon túlról jön.
Az ilyen hihetetlenül messze születő objektumok kémiai összetételét nem igazán ismerjük. A kutatók szerint a fő kérdés most az, honnan is származik a Hüpatia, a további kutatások során erre a rejtélyre szeretnének rájönni.