„Ezt először csak viccnek gondoltam. A barátom filmezte ahogyan merülünk, őt akartam lenyűgözni azzal, hogy a farkamat a kagylóba raktam, de aztán az nem engedte el"- nyilatkozta a felelőtlen kalandról kórházi ágyán fekve a pórul járt búvár.
A hobbibúvár elismerte, hogy a merülés előtti nap éjszakáján ivott és ecstasy-t fogyasztott,
ami miatt igen jelentősen beszűkült az ítélőképessége.
A viccesnek szánt mutatvány azonban rosszul sült el,
ugyanis az óriáskagyló amint Sean Madison a péniszét a puhatestűhöz érintette, azonnal összezárta nyitott héjait, foglyul ejtve a felelőtlen búvárt. „Attól tartottam, hogy megfulladok, mivel egyre jobban fogyott a levegőm" – emlékezett vissza a válságos percekre Sean Madison.
A fiatalembernek végül a barátja segítségével sikerült magát kiszabadítania az óriáskagyló több mint kellemetlen szorításából, ám ezzel a megpróbáltatásainak még nem szakadt vége.
Noha a pénisze épen maradt – akár le is csíphette volna a kagyló -, rövidesen heves hányással, és erős fejfájással jelentkező tünetekkel a helyi kórházba szállították. Dr. Andrew Smith, a Ka'u Kórház orvosa az elvégzett diagnózis alapján úgy véli, hogy Sean Madison szervezete súlyos allergiás rohammal reagált a kagyló testével történt kényszerűen hosszabb ideig tartó érintkezésre.
Dr. Smith szerint a kagyló erős emésztőenzimei segítségével próbálta megemészteni a furcsa „zsákmányát",
és a búvár péniszére bocsátott enzimek váltották ki a heves allergiás rohamot. Az orvos elmondta, hogy a „tenger gyümölcsei", különösen a puhatestűek egyeseknél még konyhai feldolgozásuk után is okozhatnak allergikus tüneteket , ám mint megjegyezte, ehhez hasonló esettel még nem találkozott 22 éves praxisa során.
Mindenesetre, Sean Madison számára még ennél is sokkal rosszabbul sülhetett volna el a kaland.
Az óriáskagyló (Tridacna gigas) a maga másfél méteres maximális hosszával, és 260 kilogrammos testtömegével a világtenger legnagyobb kagylóféléjének (Bivalvia) számít. Az óriáskagyló trópusi indo-pacifikus puhatestű, amely főleg a Csendes-óceán nyugati térségében, illetve az Indiai-óceán egyenlítői térségében honos, az itt fekvő szigetek és korallatollok sekély vizeiben. Az óriáskagylók eddig ismert legnagyobb példányai az ausztrál Nagy-korallzátony területéről ismertek.
Az óriáskagylók vagy a sekély vizű lagúnák homokos aljzatába, vagy pedig a korallszirtekbe ékelődve helyhez kötött életmódot folytatnak. Az állat köpenyperemén, a felső hámrétegbe épülve fotoszintetizáló algák élnek, amelyek élénk kék vagy türkiz színt adnak a szétnyílt teknők közt látható kagylótestnek.
Külön érdekesség, hogy az óriáskagylónak apró primitív fényérzékelő szemei is vannak a köpeny két oldalán.
Ha a kagylóra hirtelen árnyék vetül, a fényérzékelő szerveknek köszönhetően ezt azonnal észleli az állat, amely ilyenkor védekezésképpen összezárja a teknőit.
Az érintés ugyanilyen reakciót vált ki az állatból.
A csendes-óceáni népek emlékezetében több olyan eset is él, amikor a víz alá merülő igazgyöngyöt kereső bennszülött halászok az óriáskagyló fogságába esve nem tudták kiszabadítani magukat, és keserves körülmények között megfulladtak.
A hatalmas és súlyos teknőket a kagyló rendkívül erős záróizmai segítségével képes szorosan összezárva tartani.
A világhírű osztrák tengerkutató, Hans Hass professzor, aki Jacques-Yves Cousteau mellett a légzőkészülékes búvárkodás egyik alapító pionírjának tekinthető,
az 1970-es ausztráliai expedícióján víz alatti kísérlettel akarta tisztázni,
a polinéz népek körében az óriáskagyló veszélyességéről keringő hírek valóságtartalmát.
A kísérlet során egy áruházi próbababa lábát a kagyló héjai közé dugták, mire az állat összezárta teknőit, foglyul ejtve a műlábat.
Hass professzor és társai még feszítővas segítségével sem tudták a kagylóhéjak szorításából kiszabadítani a lábat.
Ezzel bizonyosságot nyert, hogy az óriáskagyló valóban képes lehet halálos fogságba vetni egy figyelmetlen embert. Az utolsó ismert halálos incidens nem is olyan rég, 2014-ben történt Honoluluban, a Waikiki Akváriumban.
A nagy tengeri medencébe lemerült egyik gondozó – ugyancsak jónak vélt tréfából – az óriáskagyló héjai közé dugta a fejét.
A gondozó, még mielőtt ki tudták volna szabadítani belehalt az óriáskagyló halálos szorításába.
Sajnos, ezek az esetek is azt erősítik meg, hogy egyes emberek felelőtlensége határtalan.
A tengeri élőlények által okozott halálos kimenetelű, vagy súlyos sérüléseket okozó baleseti statisztikák adatai szerint az ilyen esetek több mint 90 százaléka a szándékosan provokáló emberi magatartásra, vagy súlyos felelőtlenségre vezethető vissza. A tenger mélyén fokozottan igaz az a szabály, hogy mindent a szemnek, és semmit a kéznek.