A felfedezést egy nemzetközi kutatócsoport vitte véghez a ma elérhető legfejlettebb teleszkópok alkalmazásával. A csillagvárosok összeolvadásával egy olyan gigászi galaxishalmaz jön létre, amelyet a sötét anyag tart össze. A kutatók által megfigyelt összeolvadás az úgynevezett protohalmaz (előhalmaz) állapotban van.
„Az, hogy egy masszív galaxishalmaz születését sikerült elcsípni, már önmagában is bámulatos eredmény" – mondta Scott Chapman, a Dalhousie University asztrofizikusa, aki egyúttal a Nature magazinban megjelent tanulmány egyik szerzője.
De az a tény, hogy mindez az univerzum fiatal korában született, megkérdőjelezi mindazt, ami a világegyetemben található szerkezetek keletkezéséről tudunk"
– tette hozzá a szakértő.
A protohalmazt SPT2349-56-nak hívják. 12,4 milliárd fényévre van tőlünk, és olyan galaxisokkal van tele, amelyekben elképesztő sebességgel keletkeznek a csillagok – 1000-szer gyorsabban, mint a Tejútrendszerben. A SPT2349-56 az idők során további galaxisokat olvaszthatott magába, így a 12,4 milliárd évvel ezelőtti állapotához képest mára még nagyobbra növekedhetett. Könnyen elképzelhető tehát, hogy sikerült megtalálni a világmindenség eddig ismert legnagyobb képződményét.
Összességében a SPT2349-56 protohalmaz mintegy 10 billió naptömeggel rendelkezik.
Önmagában egy protohalmaz felfedezése is hatalmas szenzáció, az elmúlt időszakban azonban egy másikat is találtak a kutatók. A tavaly szeptemberben felfedezett előhalmazt a The Astrophysical Journal szaklapban ismertették. A szintén óriási, 10 csillagontó galaxist magába foglaló képződmény ugyancsak a világegyetem korai időszakában született.
Lehetett arra számítani, hogy a világegyetem fiatal korában már voltak csillagok, galaxisok, sőt, galaxishalmazok is, ám az mai napig rejtély, hogy a két említett óriáshalmaz hogyan is jöhetett létre.
„A poros csillagontók élettartama relatíve rövidnek tekinthető, mert óriási sebességgel fogyasztják el a rendelkezésükre álló gázokat – mondta Iván Oteo asztrofizikus, a University of Edinburgh munkatársa.
Jelenlegi modelljeink szerint az Ősrobbanás után egy jó darabig teljes sötétség uralkodott a világegyetemben. Nagyjából egymilliárd év kellett ahhoz, hogy a világmindenség teljesen ionizálódjon és átlátszóvá váljon. Ebben az időszakban kezdtek az első galaxisok kialakulni.
A most felfedezett halmazok 1,4 milliárd évvel a „Nagy Bumm" után jelentek meg. Az univerzum fejlődését mutató modellek nem zárják ki ezeknek a halmazoknak a létezését, de eddig úgy hitték, kialakulásuk jóval több időt vesz igénybe.
„Hogy ezek a galaxisok miként tudtak ilyen gyorsan összeállni, rejtély számunkra" – nyilatkozta Tim Miller, a Yale Egyetem kutatója.
Miller szerint nagyon úgy tűnik, hogy az óriáshalmazok keletkezéséhez mégsem volt szükség több milliárd évre.
A SPT2349-56-ot először a South Pole Telescope észlelte még 2010-ben, ám az akkori képen még annyira halovány objektumnak látszott, hogy lehetetlen volt megállapítani, mekkora képződménnyel van a szakembereknek dolga.
Az Európai Déli Obszervatórium ALMA (Atacama Large Millimetre Array), valamint APEX (Atacama Pathfinder Experiment) teleszkóphálózatával azonban sokkal részletgazdagabb képet sikerült alkotni az objektumról, amelynek mérete valósággal ledöbbentette a tudósokat.
A szakemberek szerint további protohalmazok felfedezése várható a közeljövőben.
A protohalmaz nagy segítség annak megértésében, hogy jöttek létre és hogyan formálódtak a jelenlegi csillaghalmazok. A modern halmazok például túlhevített gázzal vannak tele, melynek hőmérséklete túlszárnyalhatja az egymillió Celsius-fokot is. A tudósok azonban nem biztosak abban, hogyan került oda az a gáz.
Az SPT2349-56 protohalmazban megfigyelhető nagymértékű csillagképződés segíthet ennek megértésében is. A formálódó halmazban az "újszülött" csillagok áradata forró gázt lövell a galaxisok közötti űrbe. Ez a kilökött gáz nem elég sűrű, hogy csillag képződjön belőle, ehelyett a halmazon belül marad.
Forrás: Science Alert, The Guardian, MTI